Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-14 / 41. szám

41. PROTESTAMS [ ÉS ISKOLAI LAP* « JfEásodiU évi folyamat. PESTEN, 1843 October' 14kén. Si ju di cas, cognosee. Seneca. Tartalom. Luther és Iíajetán. Jakabfal vay András.— Pestmegyei á. v. ev. esperességi Közgyűlés. B lásy Lajos. — Palinagonia , vagy: kiküzdött pálya utáni viszonküzdelem. Hetériyi János. — Udvarhelyszéki ev. ref. részletes zsinat' vázlata. Békevölgy 1. Vegyes közlemények. * Luther és Hajetán. Az 1518-ik évi őszelő' havában indult Luther Agosta felé, gyalog, kevés uti pénzzel ellátva a' választó fejedelem Fridrikaző jó ura által, ki őtet megbiztatta, és az ágostai várostanácsnokoknak is ajánlotta. Barátjai, különösen a' mansfeldi gróf Albert igyekezett őt ezen útról lebeszélni mondván, hogy az úton agyon verik, vagy megfojtják. Staupitz Salzburgba hivta, hogy olt vonulnának el a' világtól, és maradnának együtt holtig; de hasztalan! e' nagy ember' bátorságát semmi sem rettenté el. Weimárban, út közben utasításokat kapott Spalatintól, Norimbergában pedig a' város' derék papjától, egykori barájától Link Venczeltől — elavult rendöltönye helyeit ajándékul egy újat, mellyben a' kardinál előtt illendően megjelenhessen. Megérkeztével azonnal bejelentető magát a' kárdinálnál, kitől válaszúi kapta, hogy előtte minél előbb és jó reménynyel megjelenhet: ő azonnal menni is akart, de a' várostanácsnokok visszataitóztaták azon okból- hogy számára előbb a' császártól, ki az ország' gyűlésén jelenvolt, biztos-levelet (salvus conductus) szerezzenek; hasonló értelemben voltak a' V. fejedelmi tanácsnokai is Feililsch Filep és Rühel János, kik urok'rendeléséből Luther után siettek, majd Langemantel Kristóf patrícius és Adelman Konrád kanonok , kiknek egyesült eszközlésök által a' biztos-levél ki is adatott. Milly fontos vala ez előkészület Lutherre nézve ? a' kárdinár utasításából ki fog tetszeni: Adelman szemrehányást is tett Spalatinnak, kit majd levelében az iránt tudósított, hogy a'császár' tanácsnokai Luthert erős védelmök alá vevék, midőn ő a' legszükségesebb lépést elmulasztotta. A' kárdinálnak nem tetszett, hogy Luther késett, és a' császár'biztosítását kereste, mivel, úgy mondá, a' római udvar' elvei szerént egy szerzetes a' világi hatalom' bírósága alá nem tar-1 tozik : ezért, mig a'biztosító-levél ki nem adatott, hozzá küldötte czeremoniameslerét Serralonga Orbánt, montferrati oratoit, bírná őtet arra, hogy előtte félelem nélkül jelenjen meg. Ez az ügyes ember, miként Luther Spalatinhoz írott levelében nyilvánítá , pénzzel akarta őtet megvesztegetni, azt állítván, hogy haszonért hazugságot is lehet hirdetni, ezért irá felőle átalános előítélettel: „Italus est, etltalus manet." Látván Orbán hogy vele semmire sem mehet; haragosan kérdé, tőle , gondolja talán , hogy a' választó fejedelem érette hadat fog kezdeni? hol leend ha senki sem pártolandja ? — Luther e' jelentékeny szavakon megütközött, de csak hamar elhatározottan feleié: ,,a' szabad ég alatt!" yégre megjelent a' kardinál elölt — a'császár' és városi tanács' ólalmok alatt, követék őt Link Venczel, és Frosch Leonárd kaiméinak* priorja. A' kárdinált Serralonga Orbán és számosabb olaszok környezték, kik Luthert látni kívánták. A' fogadás hideg, ünnepélyes, deudvarivolt. Luther térden várta, mig a' kárdinál öt felállani parancsolta, ezután nyájasan szólott hozzá és kívánta tőle, hogy thesiseit vonja vissza, nem kiván, úgymond, vele versengeni, hanem azt, hogy tévtanait cs hibás tévelygéseit elismervén, azoknak terjesztésétől szűnjön meg. Luther nyugodtan válaszoló : hogy ő mit sem tud a' tévelygések felöl , a' kárdinál majd két pontot jelelt ki; tagadod, úgy mond, 1-ör) hogy a' Jézus' érdemei' kincstárából a' bűnbocsánatot árulni lehet, és 2-or) állítod, hogy az úr' vacsorájához hittel és bűnbocsánat' meggyőződésével kell járulni. Luther megismerte, hogy ő ezeket tanította, de kivánta, mutattatnék meg a' sz. írásból, hogy ez hibás tanítás. A' kárdinál hangosan felkaczagott, a' scholasticusokból és pápai constitutiokból némelly helyeket felhozott, és azt állítá, hogy a' pápa' tekintélye mindenek felett való; különösen emlité a'G-dik Kelemen' 1312-ik évi constitutióját; Luther azonban megmutatta, hogy ez hibásan magyaráztatik. A' versengés közben kivilágosodott, hogy a' kardinál a' görög nyelvet sem értette, indulatoskodott, 's a'dolog' érdemét illetlen kaczagások által kerülgette, miért