Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-28 / 4. szám

letre, millyent ismerni nincsen ekkorig szerencsém, nem taníttatom; mert azt ez alkalommal is bátor­kodom kijelenteni, mikép, ha valahol, protestáns egyházaink' valamellyik magyar zugában, e' te­kintetben „jogellenes gyakorlat" divatoznék is: azt, mint illyet, nem tartom egyébnek eltörlésre 's megszűntetésre méltó „jogbitorlásnál." Dunántúli L. Vegyes közlemények. Halálozás. Horváth József, véssei ev. lelkész, 35 éves korában, jan. 2-án gyomorrák­kór által kimúlt. Az ifjúban sokat igérő erők szép müvekben nyilatkoztak; de a' sors' csapásai és az enyészet gátolák a' férfiút, az ifjú erők' Ígéreteit, úgy mint mi óhajtók 's ő maga kívánta volna, teljesíteni. Szép tehetségek, baráti meleg keb­lüség, kendőzetlen nyíltság 's gyermekded becsü­letesség szálltak a' sírba vele. Iielkészválasztás, beiktatási ünnepély Keeskeméteu. Tiszt. Torkos Karoly ur, kecs­keméti legközelebb választott ev. lelkész mult évi november' 20-ikán tartá beköszöntő beszédét szá­mos hallgatóság előtt, kik' koszorújában szeren­csénk vala tiszteletteljes férfiakat, lelkes hölgye­ket tisztelni a' helyben keblezett más hitsorsú ter­jedelmes anyaszentegyházak' tagjai közül is. A1 lelkész'beszéde tetszett, mint próbapredikáczióján mult évi octob. 17-én 's mint azóta mindenkori felléptével; jelesül a' szivhúrjait futá művészileg keresztül 's komoly érzelmekre hangolá keblein­ket *, könyek, a1 tiszta érzelem' szülöttjei, hem­pelygének arczainkon , 's nem volt ember, ki nem óhajtá, hogy a' hitszónokot, ki szivérzeményeit, lelke' vágyát a' gyülekezet előtt ekkép szinletlenül feltárá, bárha örökre miénknek mondhatnók; ki testvéri szeretetünket, szelid, nyájas, leereszkedő magaviselete által, máris olly mértékben bírja, hogy felette lehetőség alig képzelhető. A' bekö­szönő1 lelkes beszédét egy hétre, azaznov. 27-én beigtatási ünnepély követé, mellyen korszerű be­igtató beszédet tiszt. Spannaqel, vadkerti lelkész úr tarta, miután főesperesünk, nagytiszt. Válka János ur, ifjulelkészünket ünnepélyesen szent hi­vatalába igtatá, ismét számosan megjelent más felekezetű polgártársaink előtt. Mindezen ünne­pélyeket pedig megelőzé Selmeczbányán szokott szertartással tiszt. Torkos Károly ur' felszentelési ünnepélye. Jelen valék 's nem lehete nem örven­deni lelkemben, midőn lelkészünk a' selmeczi templomban magyar nyelven tartá szónoklatát. Fő­tiszt. Szeberinyi János superintendens urunk tet­tel bizonyítá meg, miszerint a' panslavismusi vi­tolódások közben, — elég méltatlanul, bárha őtet se kerülék ki a' mérgezett szónyilak, — ko­runk 's élőtörvényeink' kívánaténak mindenkor ho­dolva , a' magyarosodást józan korlátok közt, méltóképen helyeslé 's maiglan helyesli, a' midőn több rendbeli tudományokból magyar nyelven is ajánlá kikérdezni megválasztott lelkészünket az e' végre jelen volt professor urak által. De ha végig pillantok lefolyt életpályámon, többet is fel­hozhatnék, jelesül, ottan iskolázásom' alkalmával, mint magyar fiú, első évi rhetor koromban, ugyan­csak főtiszt, superintendens — még akkor ge­nerális főjegyző — ur adott órái alatt, több kor­társaimmal egyszerre, magyar nyelven tanulámur szent vacsorájához készültömben a' megkívántató tudományokat, 's a'kikérdezés'alkalmával temp­lomban is magyarnyelven feleltem, holott akkor még a' tót nyelvet is jól beszéltem. Ennyit kie­melnem a' méltányosság hozá magával. Cuique suum ! — Az igtatási ünnepélyt ekklézsiánk által adott fényes lakoma követé, mellyen nevezetes számmal szab. városunk' előjárósága közül hiva­talosak levén, becses személyeikkel szerencsésí­tének bennünket. 'S itt a' helye, hogy feltárjam a' kebel' lágy érzelmeit, 's szóljak kedves hang­zatú dolgokról, mellyek keresztyéni elvekkel szo­ros viszonyokban állanak. Szabados Kecskemét városa' minden rendű 's vallású lakosai fölött a' béke angyala' őrködik. Nem boldogító öntudat-e az , midőn valláskülönbség 's abból mindenkor eredő szeretetlenség, csak igen ritkán, mondhat­nám — soha szőnyegre nem kerülnek e' roppant város' lakosai között? Egyek vagyunk mi; val­lásgyűlölet, felekezetesség 's ebből gyakran eredő ember-nembecsülés, idegen lények még a1 pór tömeg között is. Ama' beigtatási fényes lakoma is a' szeretet' és bizalom' hangulatját viselé; szók váltattak az egység' és szeretet' szinletlen nyelvén; poharak' kocczanásait jeles férfiak1 egészségiért, élénk éljen harsogások követék. Fölkele többek közt Pörtelen-dy ügyvéd is és szót emelvén, tö­rekedék gróf 7jay Karoly generális főfelügyelő' magas érdemeit kitüntetni, mikép bányai superin­tendens Dr. Szeberi/tyi János ur' lelki nagysá­gáról is kedves kötelességének tartá megemlékezni 's harsány megéljenezést eszközle. A' díszes ven­dégkoszorú csak estvefelé oszla szét ekklésiai há­zunktól, örvendve lélekben az emlékezetes nap' eseményein. — Hála városunk' érdemteljes taná­csa' lelkes tagjainak, kiket ekkorig a' részrehaj­lás' és szeretetlenség' vádja csak távolról sem érinthete; kik ezelőtt két évvel a' Kecskeméten egyházlátogatásban fáradozó főt. Sizeberinyi Já­nos superint. urat a' tanács teremben tek. Ladá­nyi Sándor tbiró's akkori főbíró ur'elnöklete alatt olly szívesen megvendégelék; 's kiknek bölcs kor­mánya alatt az ágostai evangélikusok' kisded gyü­lekezete is élvezi gyarapodását 's igy szellemi és anyagi jólétét, 's bizton elmondhatja: „Jó né­künk itt lenni, itt hajlékot építendünk magunknak!" Áldás és béke uralkodjék nemes keblű tanácso­sink fölött!.. Kecskeméten, jan. 2. 1843. Gömöry Fridrik, ügyész.

Next

/
Thumbnails
Contents