Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-09-23 / 38. szám
tossággal meg kell tartani, mert: aj igy nemcsak egy, hanem több helyen ismeretessé teszi magát a' káplán; bj így mindenféle hallgatók' megfogásához tudandja tanításiban magát alkalmazni, megszokván a' városi finom füleknek tetsző pompás sujtásos és az együgyű pórnak hasznos népszerű előadást; cj igy, egy év alatt ideje, alkalma's kedve sem lenne magát vétkesen főnökénél (r,e feledjük főnökénél is) vagy egyik másik előkelő hallgatójánál leendő vőként, akár pedig többi híveinél etetés itatás, guba 's szűr-osztogatás által betyúkázni (történeti igazság!), jól tudván hogy könnyen sárba vághatja olaját 's munkáját, mert év'végin pusztulnia kell, 's az emberek a'régit feledik 's újakhoz ragaszkodnak. Az első szabály ellen azt hozhatná föl a'procax libertás: igy a' nép' szabad meghívása kigúnyoltatik! Felelet: nem igaz; mert hol van szélesebbre terjedő meghivási szabadság, mintáz, minek az egész rendes papság tárgya? Azonban, mint alább látandjuk, csak azt nem kell megengedni, hogy rendes pap, kiben erkölcsi bün nincs, a' nép' önkényének játéka legyen: akkor minden meghívás universalis, az az, minden papra 's káplánra kiterjedő lehet 's kell is lennie. A' második szabály ellen azt hozhatná föl a' kápláni rend maga, hogy rút az a' vándor élet! Felelet: nem rútabb, mint a" simonia 's nepotismus, minek az nyakát szegi; azonban inkább vándorolhatunk évenkint, míg resangustadomink van: mint rendes pap korunkban bizonytalan állásunk legyen. — Azt hozhatná föl ellenvetésűi viszont valamelly főnök : öt senki sem kényszerítheti arra, hogy kedves káplánjától, kivel egy évet békességben eltöltött, kivel nyugodtan él, miután összeszoktak, év' multával megváljék 's helyette ollyat vegyen házához, kihez bizalma nincs, kit nem ismer, vagy kit ki nem állhat, 's neki joga van azt fogadni segédül, kit akar, — mert o ád annak kenyeret! Felelet: kényszerítheti erre a' törvény, mit kölcsönös megegyezés szentesít, 's épen azért tán nem is jól fejezém ki magam; mert a' törvény' fogalma kizárja a' kényszerítés' fogalmát. Továbbá, ki egygyel össze tudott év alatt szokni: az mással is összeszokik, kinek pedig ön keblében béke lakik, az mással is békében fog élni. — Aztán egyr papnak senkit sem szabad ki nem állhatni! — És végre, uraim, főnök urak! az az okoskodás sem áll, hogy önöknek azt választaniok káplánul joguk van, kit akarnak, azon okból, mert önök adnak annak kenyeret. Ezen okoskodással maguk alatt vágják le a' fát. Az Istenért! hogy' tetszenék, ha az egyházak is igy okoskodnának: nekik is joguk van azt választaniok papul, ha csak diák is még, kit akarnak, mert ők adnak a' papnak kenyeret? Hanem, más nyul fekszik itt a' bokor alatt. Azon főnökök, kik káplánjukhoz annyira ragaszkodnak, hogy tőlök megválni nem akarnak, talán nepotisták, vagy talán káplánjukban nemcsak kathedraj segédet, hanem boros hordók' 's csizma* tisztogatóit, vadász 's konyha-mestereket is nyertek s képzettek, mint b. e. K — y esperes, kinek egyszerre két káplánja volt, az egyiket templom-káplánnak, a' másikat akárki előtt is pincze-káplánnak hivta. Azonban tiszt, főnök urak! jusson eszükbe, majd ha önkárukon tapasztalandják , hogy többnyire az efféle kegyencz-káplánok szoktak lenni főnökeik' halálát epekedve leső káplánok; azillyenek szoktak azok alá ásni; mert az illyeneknek nem levén rendesen sem belső, sem külső hivattatásuk a' papi hivatalra : kénytelenek magukat úgy kedveltetni, a' rajok kötött kolompot úgy rázni mint tudják; a' jó készületű ifjú pap, érezve bel-érdemét, soha utálatos "s vétkes eszközökhöz nem nyúl, hivatalhozjuthatás végett. 3) Szükség- és számfölötti egyénekkel elárasztani a' papi hivatalt 's statust nem szabad; melly szabály az első kettőből önkényt foly, 's nem kell e' végre minden papi egyénnek akár erőteljes , akár nem , káplánt adni. *) Ha minden papnak szabad káplánt tartani, ebből két rosz következik: aj a' rendes papot, ki fiatal korában káplánt fogad, jókor kényelemre, hivatalos hanyagságra, korhelységre kapatjuk; bj igy könnyen megeshetik idővel, hogy a' fiatal papok ingyen is kapnak káplánt pusztán asztali tartásért; az élemedettek ellenben jó pénzért is nehezen, mert egy ifjú pap, kivált a' környéken ismeretes és közkedvességű, káplánja' szerencséjét ügyesebben munkálhatja mint az élemedett főnök , 's mert bármelly káplán is örömestebb lakik szabad szellemű, barátságos ifjú embernél , kivált ha e' törvény: káplán nem lehet főnöke' közvetlen utódja —áll;'s ha az öreg főnökök mord szeszélyükben maguktól sine fine elűzik káplánjaikat: inkább lakik, mondom, ifjú embernél, mint mindenben gáncsoskodó, zsémbes. fösvény, káplánján uralkodni szerető vén főnöknél. Fájdalom! ez nálunk a' gömöri egyházmegyében most így van, 's e" visszaélésre magok az egyház-igazgató papfönökök adtak utat. A' mult évi tavaszi gyűlésen ugyanis önkény szerint hivataloskodó káplánjukat elbocsátották azért, hogy helyükbe kedvenczeket fogadhassanak, ollyanokból, kik még be sem kebleztettek; ininek szükséges következése lön, hogy rendes káplánok maradtak ki. Folytatólag e' visszaélést, ez éven már bárkinek is, rokont, kedvenczet káplánul engedtek , 's legközelebb a'serki gyűlésen egy erőteljes , csupán egy éves pap mellé, kinek filiája sincs, ki nemeslelkü volt elvállalni egy ifjat, hogy ne legyen hivatalos gyakorlat nélkül, káplánul adák ezt, 's e' miatt lön az, hogy most megyénkben 42 rendes papnak 14, részint hivatal nélküli rendes papja, részint tanítói hivatallal kénytelenségből, hogy élhessen, foglalaioskodó , részint privatisaló, részint rendes káplánja van, úgy hogy fölkiálthatunk: boldog Isten ! mikor hal ki ennyi pap 's méltóztatnak-e önök! e'visszaélés1 szerzői, jó példával, kedvükért előmenni!?
