Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-16 / 37. szám

eredményét, kik közül a' fiúk' tanítója, Jakubo­vics Pál, hihetőleg derék atyjáról örökölve, a tanítást szabályszerüleg látszik követni; 's mi fi­gyelmet érdemel, ránk nézve pedig kedvesen meg­lepő volt, a1 növendékséggel elég jó sikerrel „hangversenyt^ is megkísért. Valóban ez annál kedvesebb jelenet 's követésre méltó, minél bosz­szantóbban, némelly egyházban olly éneklést is hallani kénytelenítetünk, mellyröl méltán kérdést le­hetne tenni: ,ha vájjon éneklés-e az igazán?' A' protestáns egyházban pedig az ,ének' igen neve­zetes tárgy , mellyre a' tanítóknak nem legcseké­lyebb figyelemmel kell lenniök, az majd nem felét tevén istentiszteletünknek. April 26-kán. Mező-berényi német-ajkú egy­házban, szinte két egyén, u. m. fiúk' és leánykák' tanítója, vizsgálat alá bocsátá német ajkú növen­dékségét. A' nemzeti nyelv itt szorgalmasan ta­níttatik , de mód nélkül hibásan ejtetik ki. Következő napokon B. Csabán e^gy , magyar real-iskola' oktatója, tiszt. Haán Ágoston és 6 elemi iskolák' tanítója 1424 tanítvánnyal 's nővel müködéseirőli próbatétet adának, kik közül az oktató . szép capacitással ritka szorgalmát össze­kötvén; kellemes élvezetet szolgáltatott az egybe­gyűlt válogatott népes hallgatóságnak. Többi nép­tanítók is készültebb férfiak lévén, sikerrel felelnek meg hivatásuknak, kik közül [említendő Andra­sovics György békési ev. tanítók' nestora, erős rend és disciplináról, mellyet 241 fiúval , agg korában is ébren tartani képes; és SzemjanPál Béniamin, a' magyar gazd. fő-egylet által díja­zott fa-tenyésztő , szembetűnő értelmességről, mellyet a' sok beszédííséghez olly könnyen haj­landó leánykáknál fentartani tud. Csaba két ezer lélekkel nagyobb egyház a' Szarvasinál, mégis 101 egyénnel, kevesebb járja tanodáit. Lépések azonban gyors haladással tétet­nek e' részben is Csabán, minek tanúja multév­ben egy magyar reál és egy elemi iskola' létesíté­se. Azt az egyet — helyes és szerkezett népta­nodák' hiányának kell itt elneveznem , hogy az ifjúság korra nézve nincs elkülönítve, kicsinye na­gyobbjával együvé járván B. Csabáról szomszéd Uj-Fazekas varsándi egyházba, hosszú 7 óráig kelle utaznom, melly hosszú uton, hol népnevelésről némít tapasztalhat­tam, megtartani el nem mulasztám. Utam vitt német és oláh falukon keresztül; a1 sok káposztájáról híres Elek német faluhoz közeledvén, felsohajta kocsisom: ,Uram ! itt tán egy szegény ember sincs', az oláh falukba Ottlak és Siklóra érkezvén, én sohajték fel: Istenem itt tán egy sincs, ki szegény ne vol­na ! Országunk' nádorának falui levén, viskóik gyönyörű sorokban ugyan, de a' legnyomorultab­ban épülvék. Szembetűnő volt, valamennyi utczán és utakon szabályosan ültetett akászfákat látni. — rr 0 fensége nemcsak istenházakat építtetett ezen jobbágyainak, de tanodákat is; ők azonban csak figyermekeiket járatják azokba, leánykáikat nem, az egy kovács és kerékjárton kívül (több mest. ember a' faluban nincs): ők édes anyáikhoz hason­lók maradandván, t. i. örökké való tanulatlanságban. — Kérdésemre, ,ha vájjon tudnak-e magyarúl? ,nem' lőn válaszom. A' popa, — úgy mondván regélőm, mutatván egy egyénre, ki a' templom kö­rüli régi temetőben csürhéit őrizte — az hihető­leg fog tudni magyarúl is. — Istenem! szinte fáj­lalom, hogy illyeneket kell itt elősorolnom, mert tán azt fogja valaki mondani, hogy kárörömmel teszem: pedig Isten látja lelkemet, nem; de gondolám magamban, csak kell magunkat ismer­tetnünk, hogy felébredvén indulhassunk a' hala­dáshoz; ismertetéshez pedig annak van joga , ki­nek alkalma. — így a' sok egyháziromokban bő­velkedő Simándot alig hagyánk hátra, látni kény­teleníteténk egy popát, ki kék reverendában, kis kerek kalappal, meg-meg-állva 's hátra reánk tekintve, con amore zabot vetett. Uj F. Varsándon, hol a' népnevelés gyenge lábon áll, tisztemet végezvén, Apatelekre, vagy Mokrára rosz úton hurczoltatám , melly egyhá­zaink' legkisebbike 252 lélekkel, többi nagyobb társ-nőihez nevezetes távolságra esik, tekintvén nyomorúlt sorsát, szinte számkivetve lenni látszik, pedig a' legregényesbb helyeknek' egyikére szám­kivetve, a'regényes szőlőtermő ,mokrai hegy' lá­bai alá, mellyen magam is néhány perczig sok csalogány' kellemdús csattogási közt édes magány­örömöt élveztem. — Apateleki egyházban 16 ta­nítványt leltem, kik közül Vs magáé a' tanítóé volt. És lám ny. olv! ez az én körlelkészi utam , mellyen f. év' tavaszán hivataloskodék. Minden ta­pasztalatimat, mellyeket itt gyűjtöttem, lehetetlen szorítanom e'lapok'szűk körébe, csupán azt említem átalánosan, hogy egyházi köröm' tanítóit tekintve, azt kell rólok vallanom, miszerint ők már felébred­tek, 's a' kor' intéseit kisebb nagyobb mértékben megértvén, alábbhagyni kezdenek a' régi slendri­anismuson, 's nem annyira az iskolák' számára, mint életre kezdik nevelni a'zsenge emberi cseme­téket. Mit hogy tegyenek is, valamennyit, vizs­gálat után tartatott iskolai ülésekben hivatalosan figyelmeztetni, 's az új — főgyülésünk által ren­dezett iskolai rendszert egyházi körömbe bevezetni, el nem mulasztám. Jancsovics István, békési ev. egyházmegyében b. csabai egyházi kör' körlelkésze. Osgyánl gyiunasimii. Az OSgyáni esp. gymnasiumban, mint eddig, úgy ez idén is, az iskolai év sept. H-kén veszi rendes folyamatját. Osgyánban, sept. 3-kán 1843. Kellner Károly, oktató. Szerkesztő-kiadók: Székács Józ s ef, Tőrök Pál. — Nyomtatja Trattner -Károlyi.

Next

/
Thumbnails
Contents