Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-09 / 36. szám

iránti engcdelmetlenséget véljen rejleni: e' tárgy felöl némi felvilágosítást nyújtani ez úttal szükségesnek tátottuk. F. évi jun. 9-kén, tehát egyetlen egy nappal későbben, mint a' gömöri esperesség — J. ur' állítása szerint — már tömegestül a' késmárki dist. oonventre menni készült, érkezett hozzánk igen tisztelt felügyelő ur' felszólítása, mellyben az idei ker. gyűlésnek városunkban! tartása iránt, szándékát velünk tudatja, 's egyszersmind községünk' véleményét's ez iránti akaratját kikéri. Egyházi községünk alázatos véleményét ezekben pontosítá: hogy ámbár régóta ohajtotta volna t. főfelügyelő ur' e' részbeni felszólítását megelőzni: mindazonáltal ez idén a' tettes és nagytiszt. ker. gyűlést elfogadni neki lehetetlen, azon fontos okoknál fogva, mellyeket maga t. felügyelő ur is a' minap Felkán tartott consistorium' alkalmával, helyeseknek nyiltan elismerni méltóztatott: de hogy az országgyűlés' befejezése után tartandó első ker. gyűlést előlegesen is magának kikéri. E' véleményadásban , gondolánk, J. uroti kivül bizony senki nem láthat anarchiát, sőt minden elfogulatlan a1

t. ker. elnökséggel együtt a' késmárkiak' véleményét annyival inkább hclyeslé, mivel ez idén majd az országgyűlés, majd a' tanácskozás aláveendő kevés tárgyak' csekélyebb érdeke miatt, nem igen számosan gyülekezhettek volna kerületünk' jelesbjei; mit a'fenn említett felkai consistorium is bizonyított, hol a' vidékieken kivül alig jelent meg egy vagy kettő azok közül is, a' kik valódi tagjai consistoriuinainknak, 's hol egy nap alatt vége lön a' tanácskozásoknak. A' mi pedig J. ur' mérges kikeléseit a'„nemei atyafiak;

<

ellen illeti, legyen meggyőződve ezen ur, hogy illyetén gúnynyal nem igen egyenlíti a' különféle nemzetiségek' súrlódásait, melylyek boldogtalan hazánkat sanyargatják; hogy illy durva megbántások nem édesgetik, hanem inkább elkedvetleníthetik a' németeket is, kik eddigien leghűbb készséggel fogadták át a' magyar nemzetiséget; hogy tehát szalma-elménczkedéseivel sem hazánknak sem egyházunknak nem tesznagy szolgálatot. Bizony bizony, kár szegény protestáns egyházunk' akármelyik községét így megpofozni, hetvenkedés- meg elménczkedés - viszketegből! Kérdezed, miért történt ez ? mivel némelly kis urak hirtelenkedési a' convent' helye' 's ideje' kikürtölésében furcsa „dementií

£

-t vagy magyarosan mondva, kudarezot vallottak. — Egyébiránt halljuk , hogy J ur a' felkai consistorium' alkalmával nem igen veté ms® ti „silány német konyhát," mellyért ő annyira berzenkedik, bölcs előrelátással megjövendölvén, hogy azt, duzzadt magyar erszénye busásan" íizetendi: 's tehát logikailag következtetjük , hogy J. L urmég e* „silány német konyhát" is jobbnak tartja 7)

L a c z i konyhájáná t.u

Késmárk , aug. 14. 1843. Többen. iskolaügy '» ünnepi kijárás. Korunkban midőn annyi rázkódtatáson megy át religio, és politika; nem szokatlan dolog hallani, átalakulási mozgalmakat — avult rendszereknek újakkali cseréltetését. Protestáns egyházunkban is, miután az Óramutató' lejtését láttuk: teljesíteni az igét (Jerém. I: 10). Azért nem lehet szokatlan a' máramaros-szigethi iskola' előjárósága' azon rendelkezése is, melly az ünnepi kijárásokat (legatio) eltörölte. De bocsánat! ha mi parányi részo a'tömegnek, melly a' szigeti iskola'szépen fejlett jövőjén örvendett, a' rögtönözött javításon gondolatokba mélyedve, a' jövő szép reménynek pillanat szülte önkény' áldozatául vetésén búsongánk. Rémes jós-igéket nem mondunk, de sejtelmünk aggaszt. —- Az Óra ugyan elhangzott prot. egyházunkban; a'mutató mindig lejt, teendőketmutatva: de a' teendők' során, itt, először, nem ezt vártuk. — Hanem egy hitremény biztat aggodalmunk között, hogy a' kitör, ront, az épít— ni akar, régi alapokat kihányva, redves oszlopokat döntve, újakat rak, tesz; ki veszít, gyomlál: az ültetvényezni akar. Igen, mi a' rom felibe gazdagok' siklusán építendő csarnokot várunk, melly filléreinket nélkülözhető kellékeivel jólét' malasztját öntendi növendékeinkre, — a*' gyom' helyébe ültetvényt , melly enyhes árnyával egykoron hűsítse az izzasztó pályán haladó ifjút — 1,000 p. ftot (a' legatioból évenként béjött öszveg) kamatozó tőkealapítást. Czél és korszerű már itt a' tény ? ítéljék megegyház-'s iskolaügyekbe avatottabbak— mi tisztelettel kérünk másokat a' tárgyiránti nézetűket közleni. Demecs és társa, nagybányai megyebeli papok. A B C-ügy vásárban. F. évi augustus' 22-kén a' K. Sz. M-si vásárban történetesen mentem két egymássalátellenes könyvárus-sátor között, mikor épen egynél több sz. — sz. mártonyi asszonyok évődtek az egyik könyvkötő 's árussal, és ez azokkal; de ám már ugyancsak ingerültséggel mindkét részről: az asszonyok azért korholván a' könyvkötőt, hogy nem nekik való A B C-ket adott a' mult vásárkor; a' könyvkötő pedig erősen állítván , hogy jó, református abcéket adott, de sem ők, sem mesterük nem tud hozzá, ostobák, és helyesen mentegetődzvén azzal, hogy ő nem oka annak, hogy illy közel eső helységekben sem ugyanazon könyveket tanítják az iskolákban. E' tüzes feleselés közben meglátván a' fcönyvkötő alulirtat, illy kéréssel magához inti: ,kérem t. urat, tessék ezen asszonyokat meggyőzni arról, hogy imezek az ábécék reform, ábécék és jók!c — Nézem, >Bátkifélék'}

„jók biz ezek, mondám , reform, ábécék!" — ,,'No lássák kentek, mondá a' könyvkötő, mégás visszahozzák, énnem adok mást, hanem ha uját vesznek kentek, de amazokat is tartsák megí

L

(24—30 kr. egynek ára). — s

Hát ez jó-e tiszt uram! kérdi egyik