Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-09 / 36. szám

iránti engcdelmetlenséget véljen rejleni: e' tárgy felöl némi felvilágosítást nyújtani ez úttal szüksé­gesnek tátottuk. F. évi jun. 9-kén, tehát egyetlen egy nap­pal későbben, mint a' gömöri esperesség — J. ur' állítása szerint — már tömegestül a' késmár­ki dist. oonventre menni készült, érkezett hozzánk igen tisztelt felügyelő ur' felszólítása, mellyben az idei ker. gyűlésnek városunkban! tartása iránt, szándékát velünk tudatja, 's egyszersmind közsé­günk' véleményét's ez iránti akaratját kikéri. Egy­házi községünk alázatos véleményét ezekben pon­tosítá: hogy ámbár régóta ohajtotta volna t. fő­felügyelő ur' e' részbeni felszólítását megelőzni: mindazonáltal ez idén a' tettes és nagytiszt. ker. gyűlést elfogadni neki lehetetlen, azon fontos okoknál fogva, mellyeket maga t. felügyelő ur is a' minap Felkán tartott consistorium' alkalmá­val, helyeseknek nyiltan elismerni méltóztatott: de hogy az országgyűlés' befejezése után tartandó első ker. gyűlést előlegesen is magának kikéri. E' véleményadásban , gondolánk, J. uroti ki­vül bizony senki nem láthat anarchiát, sőt minden elfogulatlan a1 t. ker. elnökséggel együtt a' kés­márkiak' véleményét annyival inkább hclyeslé, mi­vel ez idén majd az országgyűlés, majd a' ta­nácskozás aláveendő kevés tárgyak' csekélyebb érdeke miatt, nem igen számosan gyülekezhettek volna kerületünk' jelesbjei; mit a'fenn említett fel­kai consistorium is bizonyított, hol a' vidékieken kivül alig jelent meg egy vagy kettő azok közül is, a' kik valódi tagjai consistoriuinainknak, 's hol egy nap alatt vége lön a' tanácskozásoknak. A' mi pedig J. ur' mérges kikeléseit a'„ne­mei atyafiak; < ellen illeti, legyen meggyőződve ezen ur, hogy illyetén gúnynyal nem igen egyen­líti a' különféle nemzetiségek' súrlódásait, mely­lyek boldogtalan hazánkat sanyargatják; hogy illy durva megbántások nem édesgetik, hanem inkább elkedvetleníthetik a' németeket is, kik eddigien leghűbb készséggel fogadták át a' magyar nem­zetiséget; hogy tehát szalma-elménczkedéseivel sem hazánknak sem egyházunknak nem tesznagy szol­gálatot. Bizony bizony, kár szegény protestáns egyházunk' akármelyik községét így megpofozni, hetvenkedés- meg elménczkedés - viszketegből! Kérdezed, miért történt ez ? mivel némelly kis urak hirtelenkedési a' convent' helye' 's ideje' kikürtölésében furcsa „dementií £ -t vagy magyaro­san mondva, kudarezot vallottak. — Egyébiránt halljuk , hogy J ur a' felkai consistorium' alkal­mával nem igen veté ms® ti „silány német kony­hát," mellyért ő annyira berzenkedik, bölcs elő­relátással megjövendölvén, hogy azt, duzzadt magyar erszénye busásan" íizetendi: 's te­hát logikailag következtetjük , hogy J. L urmég e* „silány német konyhát" is jobbnak tartja 7) L a c z i konyhájáná t.u Késmárk , aug. 14. 1843. Többen. iskolaügy '» ünnepi kijárás. Korunkban midőn annyi rázkódtatáson megy át religio, és politika; nem szokatlan dolog hallani, átalaku­lási mozgalmakat — avult rendszereknek újak­kali cseréltetését. Protestáns egyházunkban is, miután az Óramutató' lejtését láttuk: teljesíteni az igét (Jerém. I: 10). Azért nem lehet szokatlan a' máramaros-szigethi iskola' előjárósága' azon rendelkezése is, melly az ünnepi kijárásokat (legatio) eltörölte. De bocsánat! ha mi parányi részo a'tömegnek, melly a' szigeti iskola'szépen fejlett jövőjén örvendett, a' rögtönözött javításon gondolatokba mélyedve, a' jövő szép reménynek pillanat szülte önkény' áldozatául vetésén búson­gánk. Rémes jós-igéket nem mondunk, de sej­telmünk aggaszt. —- Az Óra ugyan elhangzott prot. egyházunkban; a'mutató mindig lejt, teen­dőketmutatva: de a' teendők' során, itt, először, nem ezt vártuk. — Hanem egy hitremény biztat aggodalmunk között, hogy a' kitör, ront, az épít— ni akar, régi alapokat kihányva, redves oszlo­pokat döntve, újakat rak, tesz; ki veszít, gyom­lál: az ültetvényezni akar. Igen, mi a' rom fe­libe gazdagok' siklusán építendő csarnokot vá­runk, melly filléreinket nélkülözhető kellékeivel jólét' malasztját öntendi növendékeinkre, — a*' gyom' helyébe ültetvényt , melly enyhes árnyá­val egykoron hűsítse az izzasztó pályán haladó if­jút — 1,000 p. ftot (a' legatioból évenként bé­jött öszveg) kamatozó tőkealapítást. Czél és kor­szerű már itt a' tény ? ítéljék megegyház-'s is­kolaügyekbe avatottabbak— mi tisztelettel kérünk másokat a' tárgyiránti nézetűket közleni. Demecs és társa, nagybányai megyebeli papok. A B C-ügy vásárban. F. évi augustus' 22-kén a' K. Sz. M-si vásárban történetesen men­tem két egymássalátellenes könyvárus-sátor kö­zött, mikor épen egynél több sz. — sz. mártonyi asszonyok évődtek az egyik könyvkötő 's árussal, és ez azokkal; de ám már ugyancsak ingerült­séggel mindkét részről: az asszonyok azért kor­holván a' könyvkötőt, hogy nem nekik való A B C-ket adott a' mult vásárkor; a' könyvkötő pe­dig erősen állítván , hogy jó, református abcéket adott, de sem ők, sem mesterük nem tud hozzá, ostobák, és helyesen mentegetődzvén azzal, hogy ő nem oka annak, hogy illy közel eső helységek­ben sem ugyanazon könyveket tanítják az iskolák­ban. E' tüzes feleselés közben meglátván a' fcönyv­kötő alulirtat, illy kéréssel magához inti: ,kérem t. urat, tessék ezen asszonyokat meggyőzni arról, hogy imezek az ábécék reform, ábécék és jók!c — Nézem, >Bátkifélék'} „jók biz ezek, mon­dám , reform, ábécék!" — ,,'No lássák kentek, mondá a' könyvkötő, mégás visszahozzák, énnem adok mást, hanem ha uját vesznek kentek, de amazokat is tartsák megí L (24—30 kr. egy­nek ára). — s Hát ez jó-e tiszt uram! kérdi egyik

Next

/
Thumbnails
Contents