Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-02 / 35. szám

4 % válasszon. Ha így volna, ha papot tartania és nem tartania tetszése szerint lehetne, mint tartunk ha tetszik, és nem tartunk ha nem tetszik, például cselédet házunknál; akkor volna igenis némi valószínűsége ama' mondásnak: hogy a' pap a' gyülekezetnek, mert általa választatik, szolgája , alárendeltje. De most papot tartani minden gyülekezetnek, mig a' protestáns testületnek, sőt mig csak bármelly keresztyén statusnak is tagja kiván lenni, akarja, nem akarja, kell; 's így az, hogy papjaul ezt vagy amazt az egyedet választja, nem egyéb, mint a' vocatiónak egy különös — a' szabad választással összekötött — neme, melly vocatio azonban illyetén szabad választás nélkül is ellehetne, a' minthogy például némethoni testvéreinknél, kiknél a' patronatus divatozik, valóban el is vagyon. Úgyde, mije tehát a' pap a' gyülekezetnek, — fogják kérdeni az imént előadott véleményen levők, — ha nem alárendeltje, ura talán? Nem ura, hanem lelki főnöke, elöljárója. 'S hogyan bizonyítható ez be? Kisértsük meg! Ín az egyház közt átalában, in concreto, és az egyes egyházak, vagy helyesebben szólva, gyülekezetek közt különbséget Iátok. Jézus új vallást hoza le égből a' földre. Hogy a' vallás a' halandókat annál inkább boldogíthassa, áldásos erőit annál jobban kifejthesse, 's főleg hogy mindjárt az első nemzedékkel ki ne vesszen, de alkotójának akaratja szerint századról századra mind a' világ' végéig tartson és terjedjen: ez okért az azt vallók társaságba, bizonyos irányokkal 's bizonyos szertartásokkal magát másoktól megkülönböztető társaságba alítanak össze. 'S e' társaság ime a' keresztyén egyház átalában! —• De az ember térhez van kötve. Es a' keresztyén egyháznak tagjai nemsokára annyira megszaporodtak, hogy mindnyájan nem lehelének együtt; ennélfogva külön lakhelyeik szerint egyes, kisebb társaságokra, azonban közös irány és közös szertartások által folyvást egybekapcsoltakra , és in concreto egyetlenegy nagyr

testet képezőkre valának kénytelenek eloszolni. És e' kisebb társaságok ime az egyes gyülekezetek! — A' gyülekezetekben továbbá, a' vallással kizárólag foglalkozni nem minden tagnak lehete; szükséges vala tehát e' tisztet némelly egyeseknek magokra vállalniok. Azonban e' magára-vállalást a' híveknek szabad tetszésökre hagyni nem vala tanácsos. Megtörténhetett vala ugyanis, hogy így egy gyülekezetnél e' tisztre talán tízen, húszan, — másiknál, har -madiknál viszont talán egy sem ajánlkozott volna, miből csak zavar és számtalan bonyolódás keletkezhetek. Természetes és mulhatlanul szükséges dolog vala e' szerint a' vallással exprofesso foglalkozók, vagyis a' tanítók, a' papokróli gondoskodást az összes egyháznak vennie magához. 'S ez valóban igy is Ion. A' vallástanítókat az összes egyház neveli, vizsgálja, szenteli 's igy kikészülve egyes gyülekezetekbe küldi mindenha és mindenütt. Es ez ímé a' prot. pap' állásának elmélete! Szerinte immár ő micsoda ? Mint Fáy ur az Óramutatóban igen helyesen jegyzi meg, nem egyéb mint delegatusa, megbízottja, tisztviselője az egyháznak, de koránsem az egyes egyházaknak, hanem az egyháznak átalában; — egyes gyülekezeteknek ő az összes egyház által kiküldölt tanítója, kormányzója, vagy — mint feljebb nevezők — lelki főnöke, elöljárója épen úgy, mint a' községeknél a' bíró, a' vármegyénél az alispán az összes statust képviselő ; az összes status által, habár csak eszmében is, megbízott főnök és elöljáró. Avagy nem erre mutatnak-e közéleti valamennyi elnevezéseink is ? Krisztus' és az egyház' szolgái-nak hivnak bennünket, és csakugyan Krisztusnak és az ő egyes egyházának mi szolgái is vagyunk, de az egyes gyülekezeteknek „lelkitanítói", „pásztorai", „papjaií£ az az, atyjai, tehát nem alárendeltjei, hanem főnökei, elöljárói. A'fizetés, mit híveinktől huzunk, ez állásunkon mitsem változtat, mert az tulajdonképen nem egyéb, mint egyes gyülekezetek által az öszszes egyháznak a' közszükségekre fizetett adó, mellyet ez ismét közvetve az őt képviselő 's nevében munkálkodó és fáradozó papokra szállít, a' minthogy kívánatos is és a' mostani módnál sokkal czélszerűbb volna, ha papi fizetésünket egyesektől az összes egyház szedné be és arány szerint ő osztaná el aztán köztünk, ő juttatná kezünkhez. — Az egyes gyülekezetek' választási joga elöljárói, főnöki állásunkon változást szintén nem teszen, mert hogy honi protestáns egyházunk azon egyedek közül, kiket erre alkalmatosaknak hiszen, a' papokat a' gyülekezetek által szabadon választja, az csak méltányosságnak kifolyása, miszerint a' vocatiónak olly nemét vevé divatba, melly az egyház' jogainak megőrzése mellett a' hivek' egyéniségeit is tiszteletben tartja 's a' pásztorokat a' nyájaknak akaratjok ellen rideg szigorúsággal fel nem tolja. Ezek után okát kell még adnom, miért hogy én a' prot. pap' viszonyára nézve gyülekezetéhez, e' nézetet tartom egyedül helyesnek. Bizonyára nem hierarchiai vágyakból, merj ezeket protestáns embernél mindig illetleneknek, sőt képteleneknek tartottam, elannyira, hogy a' ki hierarcha kiván lenni, az előttem már is megszűnt lenni protestáns. De rend és a' czélnak megfelelő szerkezet csakugyan szükséges a' protestáns egyházban is. Es e' rend, és az egyháznak rendeltetése és a' vallás' java kívánja épen a' prot. papnak általam előadott állását. Ha akarjuk, hogy ő gyülekezetében áldással működjék, múlhatatlanul előjárói, főnöki méltósággal kell felruházva lennie. Avagy miképen fog sikerrel oktathatni, inthetni, feddhetni, miképen fog híveinél figyelmet találhatni, rajok hivatalkodásával kellő benyomásokat tehetni,-