Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-26 / 34. szám

éndí 's imádság melletti áhitatoskodás; megnyitja a' világi elnök' szava. Itt a' mult évi őszi gyülés'jegyzőkönyve kivonatban futtatik át,'s ennek nyomán a' hivatalos jelentések olvastatnak; mostszőnyegre kerül az iskolákróli átalános al-esperesi jelentés, melly a'hat dékáni hivatalnak a' lefolyt iskolai évről beszolgáltatott részletes és terjedelmes tudósításából készült. Az iskolai felügyelés t. i. ez espercsségben 6 decanalusra van osztva, egyegy egyházi és világi dékán alatt. Ezek tartoznak a' felügyelésök alatti iskolákat az iskolai év' elején egyszer, téli censurakor másodszor, harmadszor véletlen, a'mikor akarják, végre a'közvizsgálatkor meglátogatni; mind azt mi a' tanítót, tanulót, tanítást, szüléket, épületet'stb. illeti, bejelenteni ; jelentésüket véleményükkel 's javaslatukkal kisérni; végre mindent az előadó alesperes' kezébe szolgáltatni. Csak úgy képes az esperesség körülbelül 100 tanítókkal ellátott iskoláiról magának részletes tudomást szerezni, 's figyelmét minden iskolában mindenre kiterjeszteni. Gyűléseink csak a' jegyzőkönyv' hitelesítése után oszlattatnak el. Szellemök, mint alakjuk , egyházi. A'tanácskozásokat nyilvánosság, komoly és szelíd előadás, a' tárgy iránti mély részvétből eredt alapos és élénk, de nem sértő vitatkozás, a' nyelvbeni tökéletes szabadság, a'két rendbeli ülnökök közti egyetértés átalánosan jellemzi. Illy alakú és jellemű gyűlésben ki hinné azt, hogy az esperes annyira megfeledkeznék annak méltóságáról, hogy ünnepélyes beszéde után a' közlő ur azt mondhatná: ,,én úgy értettem, hogy d feliigy élői hivatal csak he túrt a magái gyűléseinkbe.'1

Nem magam, hanem az ügy' igazolása' tekintetéből álljon itt beszédem'e'nyilatkozásra vonatkozó része : ,.Ezúttal nem lesz érdektelen, a' jegyzőkönyvek' nyomán, a' felügyelői hivatal' mintegy születési idejére visszatérni. Az 1741-dik évben tiszteié cz esperesség első felügyelőjét, egy körünkben mélyen tisztelt érdemdús férfiúnak őselődében, u. m. D. S.-ben 'stb. Ez és két utána következő a' legrövidebb úton a' gyűlésekben választattak nem annyira, mint a' hivatal' viselésére megkérettek. „A' felügyelői beigtatási ünnepélyt" ő, t. i. J. L. és elvbaráti pongyolásnak találtáky És csak azért, mint az alább mondottakból kitetszik; mivel a'felügyelői hivatalról tett hármas indítványa közül egy — mint mondja — „simplex minek-kel1

1

félre vettetett. Emez nem őszinte kifejezés; mivel okok hozattak fel indítványa ellen , amaz egy tiszteletteljes gyűlés' ellenébe igazán pongyolás. — A'szláv mozgalmakról szólva, állítja t közlő: „hogy a' kerületi felügyelő ur' levele — mint valami gonosz szellem egy perezben két pártot támasztott közöttünk, és mi leggyöngébb viszonyainkról megfeledkezve, komor arczczal elfordultunk egymástól, lesütvén szemeinket; és rosz vér itt ott forrni is kezdett« E' sötét képet a' közlő urnem a' kövi gyűlésben, hanem alkalmasint, midőn czikkét irá, Íróasztalán keresztül a' pelsüczi nagy hegyre tekintve, fata morganaként látta. Köviben nem is láthatta: Mert hiszen maga azonnal azt mondja: „Hogy azok az urak, kik az elhíresült bécsi folyamodást aláírták, midőn a' sérelmeknek előadására gyülésileg felszólítattaky gyáva félelemből hallgattak." Csak ezek az urak lehettek pedig azok, kik komor arczczal elfordultak egymástól és a' kiknek rosz vérök forrni kezdett; mert más urak sokkal nagyobb tisztelettel viseltettek a' ker. elnöki intézmény iránt, mintsem hogy azt gonosz szellemnek tarthatták volna. EJ tárgyról tovább keseregve , egy valamivel hevenyebb, de mindig az illendőség' korláti között maradt vitáról, nagyító üvegen át, íróasztalától a' kövi templom fele nézve, a' közlő úr igy szól: „az ügy a' személyesség' piszkos mezejére esigáztalott át, és a'' gyalázatos eseményeket csak a' templom' szentsége gátolta meg" Személyeskedésről ott szó sincsen, a' hol egy ülnök, tulajdon cicerói excerpták után, azt mondja: „qui relala refert, mentitur." 'S erre egy más , helyesen czáfoló 's szelíd hangúlatú és szellemű választ ad. Pedig csak ebből állott az egész. Végre gyalázatos eseményektől, mivelt, derék és jelemteljes férfiak között a' templomon kivül sem lehet tartani. A' közlő továbbá „abbanpraevaricans fogást talál tótokra nézve, hogy martius óla — midón t. i. a' szláv ügyekben az egyetemi választmány tartá ülését — junius' 8-án szóiitattak fel az iránt, hogy jun. 26-káig Pozsonyba küldjék fel sérelmeiket." Ez alaptalan gyanúsítás, mellyet a' közlő örömest visszaveszen, ha meggondolja, milly hosszú az egyetemi választmánytól, kerülelen keresztül, az esperességhe, i út. Sokszor nem két hónapba, hanem két annyiba kerül. Pedig illyen gyanúsítások másnak szájából vagy tollából, majd mint szerelmek jönnek ki. — Csak az jó benne, hogy midőn azok az urak azoknak előadására gyülésileg felszólílatandnak, majdan gyáva félelemből hallgatni fognak. Most a' sajó-gömöri iskolát, mint falusifélc gymnasiumot lenézi; majd a' kerületi gyűlésre számosb biztosok' kinevezését gúnyolja; aztán az unioróli tanácskozásainkra keresztet vet; végre a' pesti generál conventet „malurn bene posituma

-nak nevezi; mind ezekre sok szót vesztegetni kár volna. A'ki olvasta, ludom, sokkal helyesebben gondolkodik gyűléseink'szelleméről, mintsem hogy illy kaján kitételek után azokat kevesbé becsülhetné. Kár, hogy egy paptól, egy olly paptól, ki az egyházat szentek' társaságának vallja, ki állásánál és személyes tulajdonainál fogva , hatni termett, illy vederemó-val tarkázott harlequinade kerülhet napfényre! ,.Istenem !" felkiált a' közlő; „őseink szent pietással ápolták egyházunkat, annak létélétnyugalmát életükkel váltották meg ! és mi ? — egy nagy semmi-