Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-26 / 34. szám

loztak? Ki nem látja innen, hogy a'protcstanlis­mus'szelleme , mint a' hierarchiának, úgy bizonyo­san a' küriárchiának is örökös ellensége; mert az az .,archiu bármelly részröli legyen, bizony, bi­zony, nem hat jótékonyan a' vallásra, de emész­ti szemlátomást és sorvasztja az egyház' életét. És mégis vessünk számot, vájjon milly arányban ál­lunk egymáshoz hazánkban, 's ki tart ja nálunk erő­sebben a' kormányzói gyeplöt ? Pillantsunk fel egészen az egyetemes gyűlésig ! nézzük azon fur­csaságot és a sehol nem láttam chimerát, miként az egyháziak, az egyházi dolgokról tanácskozók, egyházi elnökük, generális superintendens. nél­kül szűkölködni mind eddig kénytelenítvék! Nézzük majd minden gyűléseinkben, még az egy forma szavazaluaknak látszó consistoriumainkban is, a' világiak' részéről azon tagadhatatlanul túlnyomó számot és befolyást! Nézzünk innen felfelé akár­melly küldöttséget, biztosságot: milly gyéren tör­ténik, hogy papi egyén volna elnöke "s vezére! Nézzük a' mi mostan fenálló, kerületi 40 eszten­dős rendszabályainkat (Instructiones superinten­dentiae montanae de anno 1803), a' hol világo­san ez áll: ,,Senior evocat ad Conventum per Inspectorem indictum — Conventus Scnioralis praeses est Inspector!" Már ezek mellett is, a' többiről hallgatván, hitesse elvalaki velünk, hogy megvan a' két rend közti szükséges, igazságos egyensúly, hogy meg­van a' protestantismus' szellemének egyedül meg­felelő coHcgialis rendszer! Ilát ha még a' világi rend szigorúan ragaszkodnék az irott betühez; ha finom nevelése 's papjai iránti nyájassága és szeretete, tettleg nem mellőzné instructiónknak, a' papi nyomorúság és aluszékonyság szülte, né­melly mostoha pontjait; ha önkényt nem tágítana csekélyre szabott hatási körünkön: úgy már épen nemcsak mindenütt ex officio bal oldalon, de majd nem egészen zátonyon ülnének tisztelendő uraságaink ! Igaz tehát, tek. és ntiszt..esperesség! hogy a' protestáns papságnak átalában, 's vele a'tiszt­viselőknek is, mind politikai külső állása, mind benn az egyházban is kiszabolt köre "s hatása, hazánkban, nem a' legörvendetesebb. 'S ez vala első oka annak, hogy én is, a' reám nézve kü­lönben igen diszes hivatalt, mégis túl nem be­csültem. De a'már említettem hivalallóli búcsúzó szán­dékomat kijelentem nemcsak ezen érintett hiányok miatt, de Másodszor , mivel más részről magamat is igen hiányosnak, 's e' bokros baju, e' kényes hivatalra tökéletlennek találám, és pedig már áta­lában meggyőződve levén arról, hogy a' hol annyi érdcmteljcs tiszttárs, a' hol annyi korban , tudo­mányban, tapasztalásban, papi eszélyben 's szer­zett érdemekben, csekélységemet sokkal fclülha-Barlholomaeides, Ruhman, Benedicti, Biszkup ? két Geduly, Dobrik, Szvjatko, s több illy di­szes nevek esperességünk' koszorújában fénylenek: olt — 's ezt valódi meggyőződéssel mondom — ott nem rajtam vala a' sor, ezen közöltünk díszes polezra meghivattatni. Ezt jól érzém mind átalá­ban akármeliy tehetségemre, úgy főképen gyenge magyarságomra nézve, mellyben én legjobban is­méi em magamat 's előre látom e' részbeni kényes és feszült állásomat; ámbár még e' mai időben is, mind egyházi mind vármegyei gyűlésekben, épen nem fehér holló a' latin szó, mert azzal él leg­fontosb dolgaiban a' kath. clerus, abban ír püs­pökünk, abban búcsúzott imént tőlünk, a' mind­két nyelvben nagy mester, főesperesünk, 's abban használandom én is, Isten és törvényadta jogo­mat, nem ugyan tiszti leveleimben, de illy helye­ken, valahányszor észreveszem , hogy nyelvem nein képes magyarul elegendően tolmácsolni szí­vemet. Mert más az, Uraim! otthon, kedves ba­rátom , a' szótár' sugallásai közt írni 's papírról imigy leolvasni, és más ellenben itten, rögtöni, folyó , espereshez illő előadással, kivált fontosb tárgyakban, fellépni. A' mennyire's valahányszor tőlünk, diákos papoktól, kitelik, örömest simulunk élő beszédünkkel is a' kor' kivánatához, 's óva­kodunk illy körökben is, mellyekre különben a' haza' nyelviráníi törvénye nem terjesztetik ki; óva­kodunk, mondom, latinságunkkal tarkázni a' köz­tanácskozást : jóllehet tagadhatlan, hogy ez bi­zonyos tekintetben nem csekély rövidségünkkel történik. Mert kötelezz, kérem, valakit évekre terjedt súlyos munkára; ásass vele a' föld' gyom­rából drága aranyat, kecsegtesd őt az által nye­rendő boldog jövendővel, 's aztán üzd ki egy­szerre a' puszta embernélküli szigetre, a' hol más kincseknek van becse! Nemde keservesen esendik neki, szerzett 's magával vitt aranyának ott már hasznát nem vehetni? — 'S ime mi, némelly pa­pok, mi vagyunk azon kincsásók, mi igyekc­zenk iskolai pályánkon nem maradni hátra azon nyelv* gyakorlásában, melly akkoron, drága arany gyanánt kerestetek; 's ime mi történik? — Sem előttünk , sem utánunk , de épen rajtunk van ha­zánknak nevezetes, századok által megérlelt nyelv­beli átalakulási ideje! öli, épen mi jövénk azon szigetre, hol arczverítékkel szerzett latin kincsein­ket többé nem használhatjuk , 's azon keserves alternatíván állunk, hogy vagy latinul szólva visz­szatetszésnek, sőt gúnynak is, vagy pedig magya­rul hebegve , szánakozásnak , kaczajnak tárgyai legyünk, 's épen a' leggyengébb oldalunkat, hiányun­kat mutassuk azok elolt, kiket e' részben nyert szerencsésebb nevelésük kitüntet 's boldogít ha­zánkban ! Tek. és ntiszt. esperesség! Így már szeren­csés valék , nyílt szivvel előadni azon két okot, mellynél megakadtam vala, és mi tevő legyek? ladó papi egyén létezik; a'hol egy Bukva, Stecb, nem keveset küzdöttem magammal. — Azonban *

Next

/
Thumbnails
Contents