Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-26 / 34. szám

34. PHOTEiTMi egyházi és iskolai lap. JfKúsodiH évi folyamat. PESTEN, 1843. Auguslus' 26kán. Kérünk titeket, atyámfiai! hogy becsüljétek azokat, kik munkálkodnak ti köztetek, és nektek előttetek járók az úrban és intenek titeket! És azokat felette igen szerelmeteseknek tartsátok az ő munkájokért! Békességesek legyetek ti köztetek egymással. 1. Thess. 5:12, 13. Tartalom. Székfoglaló beszéd" kivonata. Osztroluczky Mihály, — Nagy honti evang. egyházi gyűlés. Közli Wengericzky András. — Polémia: A' gömöri ág. hitv. esperessé?1

gyűlése' ügyében czáfolat és nyilatkozás. Spissák. — Az úgynevezett,falusi gymnasiumok' leront. ójának, válaszúi. Honi olya Endre. — Vegyes közlemények. Székfoglaló beszéd' kivonata. (Mondatott az esperességi közgyűlésben , B. Gyarmathon, jut. 6-kán, 1843.) Tekintetes és ntiszt Esperesség! A' ki mind szóval több tiszttársaim előtt, mind pedig nyilvános Írásomban kijelentett abbeli akaratomat, miszerint közhivataloktól búcsút veszek, e' mai itteni megjelenésemmel egybehasonlítja : nem csudálom, ha e'gyanúsítás i korszakban, engem gyanúba fog, mintha az csupa tetletésnek 's színlett szerénységnek szüleménye lelt volna. De kiknek, a' megtörtént szavazás után szivem' rejtekeit felnyitottam; 'skik, a'szerint, a' teendő lépés iránti ingadozásomat közelebbről ismerték: azok , legalább azok jól tudják , hogy azon búcsúzó szándékomat nem a1

hiú tettetés, hanem valódi meggyőződésem mondatta 's iratta velem. Ezt pedig, a' mint szerencsém lesz bővebben előadni, főképen két oknál fogva tevém. Első az, hogy az esperesi, különben , kivált reám nézve, annyira díszes hivatalt, mégis túl nem becsültem; hogy egy részről terheit és kényes állását, más részről pedig csekély jelentőségét, tán nem rosszul fogtam fel; hogy azon, a' protestáns papság közt már most átalános, hirlapilag is nyilvánított eszme, lelkemben is fel* ébredt, miszerint illy hivatalok nálunk, ma holnap, inkább kerülendő mint vadászandó tárgyakká válhatnak. Mert ki tagadhatná, hogy mi a1

balsors által lenyomatva, a kellő állási pontot sem vaiánk képesek megtartani, kivált édes hazánkban, 's egy túlságból valóban a' másikba sülyedtünk. ^íem czélzok én anyagi jólétre, nem külső fényre, patalomra 's magas czímekre; nem czélzok én tovább aizon zavart időkre sem, hol magok a' protestáns eisperesck is olly lépcsőn állottak, hogy esperességeikbc, chinai mandarinképen kirándulván, rettenetesek lettek, hibásokuak látszott tiszttársaik felett illetlenül hatalmaskodtak, és rögtöni fenyítékkel élvén , kényük szerint bíráskodtak. Ezen , a' józan ész által nálunk örökre eltemetett kinövések után, szivem épen nem sovárog! — nem, mert tudom, hogy amarra azt mondá Urunk: „Az én országom nem e' világból való4

' (Sz. Ján. evang. XVIII: 36); emerre pedig Sz. Luk. XXII. részében tanítványait igy szólitá meg idvezítőnk: „Ki legnagyobb köztetek, légyen legkisebb, és a' ki legfőbb, légyen mint szolga !u Ezek szerint tehát, a' panaszokra kiiakadván, nenM "lek én valamelly túlságos akár fényt, akár hatalmat: de, megvallom, czélzok mégis vallásunknak hazánkbani azon sanyarú és nyomasztó szegénységére, miszerint, állásukhoz 's terheikhez irányzott néminemű anyagi kényelemmel, legfőbb egyházi tisztviselőink sem jutalmaztathatnak meg. Czélzok tovább az egész protestáns papságnak 's vele együtt természetesen az egyházi tisztviselőknek is, - - - azon feszült, bizonytalan állására, miszerint mi, három hosszú század után sem vergődhettünk fel annyira , hogy már legalább tudnók, kik 's mik vagyunk ? melly néposztályhoz tartozunk hazánkban ? A' mi felséges fejedelmünk pedig, néhai 1. Fercncz császár, 1803. évben, a' soproniakhoz intézett kegyelmes decretumában, az ottani evang. papról igy méltóztatott nyilatkozni: , qua non cívis, sed libera persona, et conditione, nobili aequiparanda/' És mi mégis tettleg csak függőben vagyunk; mi a' vármegyei hatóságok' szelleme szerint, itt ugyan nagylelkűen istápolta— tunk, amott pedig megszégyenítve Iealacsonyííatunk; itt szavazunk a' nemessel, ott ellenben, - - - - - kizáratunk azok állal, kik nem hajlandók szívökre venni Szem ere Bertalannak, az alsó-borsodi gyűlésben tavai mondott, azon arany szavait: ,,a' ki a' vallás' tanítóinak ügyöket felfogja 's pártolja, azzal vallása iránti tiszteletet tanúsítja, de egyszersmind a' valódi mi-