Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-19 / 33. szám

tumok után e' végett előadott ezen 4 módot, hogy t. i. 1) az oktatók húzzanak metsző párvonalt a' tisztán keresztyén és csupán iskolai tanok között; 2.) tanítsák meg tanítványaikat, hogy az elvá­lasztó dogmák eredetöket a' tolmácslati tudat­lanságnak, theologoknálhonos konoklatnak, 's a' nép' logicállanságának köszönhetik,— 3) gyakorol­ják okét türelemben, szeretetben, 's 4.) figyel­meztessék hogy honunk'megyéiben a' lelkes szó­nokok életeivökké tevék az egyle/et; épen nem tartja rec. (bár itt profanus, 's a' hittani ügyeket másokra bizza) elegendő tényezőknek arra, hogy a' pestiek ezek által valamikor egyesülhessenek. Jó lett volna... De hagyjuk el; mert majd annyi lesz a' ,,jó lett volna4 ', hogy magok a' koszorú­kötők is megrettennek sokságán, kétkedni kezd­vén: vájjon nem puszta volná-kra tüzték-e ők fel az első rangú babért? — De bocsánat a' bele­szólásért, igen tisztelt férfiak! nem itélet-hántor­gatás , nem concurrensi irigység (mert rec. csőd­társ épen nem volt) nem erőszakos tolakodás; hanem a' tudomány' érdeke, a' közügy, az esz­mezsurlódás' szükségessége 's az irodalmi respu­blicában szabadon szóihatás emelték föl rec. tollát. Bocsánat igen tisztelt tervező ur, hogy rec. a' mellett, hogy ön szép és vas szorgalommal ösz­szeszedett elméleteit, kimerítő értekezéseit, lelkes szavait tiszteletben tartja, neveléstani praxisában kétkedni bátorkodván pályamunkája' hiányait a' koszorú alól fellebbenté ! B o c s o r. Vegyes közlemények. Templom-szentelés Homádilian. Régi templomunk az 1839-ik évi apr. 28-kán támadt szerencsétlen tűz által megemésztetvén, 's ugyan akkor tornyunk' zsindely-teteje és fakészülete le­égvén, harangjaink is elolvadván: azóta a' ko­rnádi ref. gyülekezet Isten' segedelmével 's több kegyes jóltevőink' kitűnő adakozása' hozzájárultával egy a' toronynyal diszes homlokzatba vett 21 öl hosszúságú , és 7 öl szélességű templomot, egé­szen téglából, stukaturára és cserép tetővel épít­tetett, a' bádoggal fedett toronyba pedig jobbré­szint új órát (a' leégettbe kevés rész maradván hasz­nálható) tétetett, 's két új harangot öntetett. — Ez okon tartottunk f. évi jun. 18-kán szent vallá­sunk' egyszerű szertartásai mellett, templomszen­telési hálaünnepet, mellyet — csinos öltözetű lo­vas ifjaink által a' kornádi határtól fogva ve­zetett, 's megérkezésekor, a' látni óhajtó sokaság, 's mindkét iskolánk' nevendékei és azoknak taní­tói által „éljen!" kiáltásokkal idvezlett — érdem­koszoruzta főpásztorunk Szoboszlai Pap István, egyházvidéki elnökeink, főispáni helytartó cs. k. kamarás és segédgondnok mélt. Tisza hajós, és esperes ntiszt. Balogh Péter uraknak, egyházi és világi tanácsbiráinknak, t. Bihar megye' több j nagyérdemű táblabiráinak és tisztviselőinek, a'< decreczeni főiskola' négy nt. és tek. oktatóinak,! a' környékből, sőt több egyházvidékekből egybe­sereglett harminczöt prédikátornak , és számos minden rendű 's vallású férfi és nőnembeli jeles uri vendégeinknek jelenléte, 's örömünkbeni szives részvéte, elöltünk nevezetessé, sőt maradékainknál is örökre emlékezetessé tőn. Kezdetett az isteni tisztelet reggeli 9. óra után, a' debreczeni főiskolai éneklő karnak, 's az egész népnek azt követő buzgó éneklésével. Ez alatt ft. superintendens ur a' szószékbe fölmenvén buzgó könyörgést bocsátott az egek' urához, hogy fogadná az új templomot kedves hajlékául, és árasz­taná áldásait felséges királyunkra, dicső országló házunkra, édes magyar honunkra, hitsorsosainkra, gyülekezetünkre, s az egész keresztyén anya­szentegyházra. — Egy vers' éneklése után, — melly azontúl is . minden külön szertartás előtt megtörtént — debreczeni prédikátor nt. Köny­ves Tóth Mihéily ur, az ünnep' czéljához alkal­mazott igen ékes beszédet tartott, alapigéül vá­lasztván Esdrás' III: 12. 13. 's ezekkel egybe­függő VI: 15. 16. verseit. Beszédét — mellynek fő tárgya vala: a' templomszentelési magasztos örömérzet — három részre osztá föl: 1) Mi okok szülik hitfelekczetünk'1 tagjaiban, ezt a'temp­lom' bevégeztetésekor hatalmasan fölszálló öröm­érzetet ? — 2) Mikép fejlődik természetes ered­ményül ez örömérzetből, a' templomszentelési ünnepély, 's miben áll ez? — 3) Mikép! tart ez ünnepélyes örömérzet túl e' mai napon, túl mindnyájunk' életén, későbbi időkben, későbbi nemzedék' szivében is? Míg beszédét ezen ve­zérlárgyakról a' közliszteletet nyert kitűnő jeles tu­lajdoniról ismeretes nt. férj fiú tartotta : azon idő alatt, a' templomon kivül volt nagy számú sokaság előtt tenkei lelkész, t. Böszörményi József ur prédikált, Solt. LXV: 5-k vers. vévén az alap­igéket. — E' beszédek' végeztével , az egész ünnep' rendezésében szives buzgósággal fárado­zott, fentisztelt köz kedvességü esperesünk négy kisdedet keresztelt meg, kiket főispáni helytar­tónk' kegyes neje gróf Széki Teleki Julianna asszony ő nagysága és más keresztanyákúl meg­kért uri vendégnők vettek karjaikra, 's tartottak a' keresztvízre. Ekkor geszti prédikátor, t. Sza­bó József ur, egy a"1 jelen alkalomhoz készített lelkes beszéd után, mellyben azt adta elő: 1) melly drága kincsei legyenek a' gyermekek a' szü­léknek; 2) hogy a' gyermekekre nézve legfőbb kincs a' jónevelés" üdvös gyümölcsei közölt a' mindeneket boldogító vallásosság, — többször tisztelt segédgondnokunk ő méltósága' három fiját, 's ezekkel együtt, 9 ide való közrendű gyerme­keket a' keresztyén vallás' főágazatiból, az uri szent vacsora felőli tudományból megvizsgálván : miután e növendékek vallásukbani jártosságukat ,az eleikbe telt kérdésekrei pontos feleleteik által ibebizonyították , 's egyszersmind, ahoz leendő I tántoríthatatlan hűségük iránt szivreható fogadást

Next

/
Thumbnails
Contents