Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-05 / 31. szám

görög és latin nyelvek virágzanak; azonban a' szükség késztet engemet, hogy mint lúd a' hatytyúk között lármázzak: azért nyilvánítom gondolatimat bővebben, hogy elleneimet engeszteljem, és sokak' kivánatát teljesítsem; nyilvánítom azokat, szentséges atya! olly czélból, hogy szentséged' neve és szárnyai alatt védelmet találjak, és elleneim lássák, mint érzek, és vélekedem a' papi hatalom, felsőség , és kulcsok' ereje 's méltósága felől; és milly hamisan és rosszúl hirlelnek engemet, ki ha ollyan volnék, millyennek festenek, és dolgomat nem azon rendes úton vinném, mellyen egy hittanárnak menni joga és hivatása van: úgy lehetetlen, hogy a' fenséges herczeg és saxoniai választó fejedelem Fridrik, ki buzgó keresztyén és apostoli bölcsességü férfiú, olly ártalmas és mérges embert a' wittembergai egyetemben, ennek tudós oktatói és a' h ttanárok pedig magok között megszenvednének. Nem illetlen dolog-e, hogy ez ellenséges emberek már nemcsak engemet, de a1

választó fejedelmet és az egyetemet is gyalázzák? Azért szentséges atya! hódolok szentségednek; tegyen velem tetszése szerint; ha én halált érdemlettem, nem vonakodom meghalni; mert az egész föld az uré és minden, mi azon van. Dicsértessék örökké. Amen." Ezen levélnek kézhez juttatására Luther, szerzetes rendje' főnökét Staupitzot kérte meg egy emlékezetre méltó levél által: „fogadja, így szól e' levélben, főtisztelendőséged! szívesen ezen fiúi bizodalmas iratomat 10-dik Leo pápához, és azt, a'melly úton lehet, küldje el, hogy légyen az védelmem és szónokom a' mérges fülbesugók' cselszövényei ellen. Nem akarom én ezen kérelmemmel főtisztelendőségedet hasonló veszélybe keverni, minden felelőséget magamra venni kész vagyok; Jézus! az én Uram lássa meg, vájjon ez ügy, mellyet hordozok, őtet vagy Luthert érdekli-e ? az ő akaratja nélkül a' pápa' nyelve sem szólhat, kezében vannak a'királyok' szívei is; mi pedig elleneimet illeti, kik utánam leselkednek; másképen nem felelhetek nekik, mint Reuchlin' szavaival: ,,a' szegény nem retteg semmitől, mert veszteni valója nincs; nekem se pénzem se vagyonom nincs, nem is kivánok : de jó hiremet és becsületemet próbálja bár megsemmisíteni, ki elkezdette ; csak e' sok veszélyek és nyomorúságok által megrongált gyenge testem van, mellyet ravaszság és erőszak által letörhetnek bár, de csak) egy pár órával szegényíthetik meg éltemet, hogy az egekbe előbb felsegítsenek. Jézusomra, főpapomra bizom magamat, kit egyedül dicsérek, míg csak élek; és ha velem valaki nem akar éneket és hálát mondani, mi gondom reá? tegye azt magában, ha tetszik. Jézus őrizze és tartsa meg főtisztelendőségedet , Amen." Ugyan ekkor megyés püspökének, Hieronymus Scultetusnak is megküldötte resolutióit, kérvén őtet, hogy a' Jézus' evangeliomának tisztán hirdettetésére felügyelne, és a' visszaéléseket szüntetné meg: azonban választ nem kapott, sem a' püspök által lépések nem tétettek. Látni-való ezen levelezésekből az, mennyire hajlandó volt Luther a* versengések' békés úton és módon, az egyházi hatóság' törvényszerű felhívásával és munkásságával kiegyenlíteni; — de e' nagy embert korabeli ellenei nem értették, nem is akarták, kiknek lehet és kell egyedül tulajdonítani és nem neki az egyházi nagy szakadást.*) *) A' „Religio és Nevelés4

' egyházi lap' f. é. 22-dik száma' 447-ik lapján, a' Gottlieb és Wilmos Luther' tanjai feletti párbeszéd' apológiájában, e'különös kérdés tűnik fel: „Ha Luther' vallomásai valóságosak , az a' kérdés: nem szoros következetességgel folynak-e azokból a' kath hittanítás' vagy szertartás' javalási ? Ha úgy! akkor miért szakadt el a' római kath. egyháztól Luther, és miért maradnak elszakadva követői most is, és miért nem engedhetné meg a' protestáns vőlegény, hogy a' Luther által is annyira igazolt kath. vallás szerint neveltessenek gyermekei ?•' — Rövid felvilágosításul szolgáljon azon megjegyzés, hogy az egyházi nagy szakadásnak sokféle okai voltak és vannak, és Hetényi szerint nem hittaniak, melylyek között kevés lényeges különbség van; (ha neki nem akarnánk hinni, hi gyünk Prechtl Maximilián abbás' illy czimü munkájának: Friedemworle an die katholische mid prolestantische Kirche. Sulzbach, 1810.) de egészen mások, melylyek között a' hierarchiai reminiscentiák legelső helyet foglalnak, mint ezen állítást katholikus irók igazolják, jelesül: Die katholische Kir die, besonders iti Schlesien von ei/tem kaifioliseheti Geistlichen. Altenburg, 1827. és ennek folytatása 1834-ben illy czím alatt: Das antiquirte Papstíiurn ; továbbá Ellendorf, Garové, Ranke'legújabb munkái; igazolják a' mindennapi történetek; igazolja azon türelmetlen szellem is, melly a' fentebbi különös kérdés' nyilvánítóját S. urat vezérli, ki szerfeletti haragjában (nem tudhatnánk miérO tőlünk az ítélő tehetséget is megtagadni elég szerénytelen levén, a' Relig. és Nev. 21-dik száma' 411-ik lapján a' protestánsokat azzal gyanúsítja , hogy ők Luthert a' szent lélek' organu- • mának, és isteni küldöttnek hiszik és tartják. Oh biz igy bátran mondhatjuk és alkalmazhatjuk S. úrra is, hogy velünk nem isméretes; mert talán éppen az a' botránykő , hogy magister' emberei nem vagyunk, nem is akarunk lenni; és azért, ha az emiitett dialogusok' költött modorának (igy talán jobban fejezem ki magamat) nem a' müncheni és frankfurti jésuita szerkesztőket utánzó proselytikai iránya van , hanem a' S. ur által felhívott Beckedorf Ludolf megtért porosz tanácsnok' felvilágosító, kibékítő, engesztelő szelleme vezérli azt (?): úgy az olly ingerlő és méltatlankodó gyanúsításoknak el kell maradni, minőt a' Relig. és Nev. 22—ik száma' 427-ik lapján a' Hetényi szent István és magyar ős-egyháza' czáfolatában olvasunk, hol S. ur igy apologizál: ,,Nem bocsátkoztunk volna, úgymond ő, talán e' már nem philosophiátlan, hanem historiállan állitások' czáfolatába, ha az eszme, mellyet itt Hetényi felállít , 's történetileg megalapítani törekszik, nem volna egyike azoknak , mellyekben a' magokat minden áron egyesíteni, egyedül a1

catholicismust részekre szaggatni óhajtó^némelly férfiak különös