Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-21 / 3. szám

ismét össze. így ez elvvel, — miután nemünk' értelmiségének , már természeténél fogva változékony barometrumán, egy azon fokoni tartós megállapodást sem kivánok, sem hiszek: nem birom elgondolni a' végtelenbe merülő öröklétig, hol fogunk találni munkakezdeményi időt és határt? E' szempontoknál fogva bocsásson meg P. ur, ha mindaddig, míg sulyosb okokkal az ellenkezőről meg nem győzettetem, zsinat' tárgyában eddig nyilvánított véleményemhez , — ha vele , mint egyik ujom, egyedül kell is maradnom e' honban, — továbbra is ragaszkodom. A' mi P. urnák papi öltözet iránt mellesleg érintett nézetemre mondott szavait illeti: szabad legyen kérdenem: micsoda öltöny' neme legyen az, mellynek szabása időt ne képviseljen, se ót, se újat? melly divatszerű is legyen, ne is? hanem olly ármányos valami, mint a' Samu' nadrága régen, melly minden korhoz oda vált, bele illett bármelly időbe is? — Mennyire férhetöszsze viselelbeli Hiedelemmel és csinossuggal papi erszényünk, azt én igen jól tudom, ki — hogy többet ne említsek — a' testvérhon' ama' szép csillagának, Herepei Károly urnák ama' szavát, hogy a' harmincz éves pap, fő ötvenet mondott), harmincz éves szolgálata után, azon palástba terítetik ki , mellyben felszenteltetett, megtestesült példában láttam. Ott álltam, mint papi nevendék, a' még az enyészet' ágyán porhadtában is tiszteletes isten-emberének romlandó maradványi felett; a' fej' vánkosára volt téve, vezér-tolmácsa lejárdalt pályáján, az elnyűtt szentkönyv ; a' kiszenvedett arczról, olcsó szemfedélként, csüngöttek alá, hullámzó foszlányokban, szakadozott palástja1

rongyai: és megdobbant, mintha sebes nyíl' csapása sújtotta volna meg, mondhatlan fájdalommal dobbant meg szívem ; — elkeseredtem , 's a' mit éreztem , ne engedje Isten , hogy ollyat szolgái közül valaha csak egy is érezzen. Nekem is mi jut öltözeti illedelem re, csinosságra itt Nádudvaron, azt csak én érzem, ki naplómat kezembe vehetem: mindazáltal szivemből óhajtóm, hogy pályatársaim fáradalmi jutalmai közt, ez az enyém, a' legutolsó legyen! 13 a k s a y Dániel. Méretlen válasz, zshtaíi tárgyban. A' protestánsok' részérőli zsinat' rögtönző sürgetése, midőn még szinte semmi előkészület; midőn nemcsak azt nem tudjuk, hogy ez, vagy amaz zsinati tárgy iránt mi legyen a' közvélemény: de a' felől sem vagyunk tisztában, mellyek legyenek a' tartandó zsinat' főbb tárgyai; midőn a' jogok iránti bizalmatlan féltékénység is feltetszett a' magyar protestantismus' egén: méltán aggódtat sokakat. En barátom, 's uraim, e'részben az Óramutatóval tartok. — igen zsinat. de évtizedek múlva, mikor a' zsinati tárgyak, 's korszerű eszmék, az önzés'mezejéről a'méltányosság's igazság' térére vezettetvén: minden oldalróli meghányatás után megérleltetnek. Azonkivül, hogy a' budai cánonok, a' hozandóknak sem alapul sem sinórmértékül, vagy vezérelvűi nem szolgálhatnak: egy tárgy van még eddig, melly felől, sok elmesurlódás's eszmecserélés után, alkalmasint illy vélemény fejlett tisztára, hogy, annak sürgetése nem korszerű , hogy annak létesitése, a' később kor' feladata leend, 's ez az unio. A' miből önként következik, hogy tehát az uniót, mint hévmérőt, zsinatnyitásra, épen nem tarthatni; mert ez esetben soká fogunk még mi, vagy utódink zsinatolni. Már mint zsinatot óhajtó, szükségesnek látom elkezdetni, a' zsinati tárgyak feletti vitatkozást, 's igy tétetni az előkészületeket; nem annyira azon aggodalom miatt, hogy mi 1790-ben megtörtént, megtörténhetik ma is, 's véletlen lephet meg bennünket a' zsinattarthatási k. engedvény; — mert illy eszmét kifejtüdzhetni , a' mai protestantismus' kebelében, nem gondolok : de főleg azon tekintetből , hogy az elágzó vélemények, minél összébb súrlódjanak. Baksay barátunkhoz intézett szerkesztői válasz' végén feltett zsinati kérdésekre, mellyek iránt jókor tisztára jönni sokkal üdvösb, mint velők zsinaton véletlen meglepetni, igénytelen nézetem kéretlen válaszomban ezennel megküldeni, 's ha arra érdemes, köztudomásra juttatni, az említett októl indítatva bátorkodom. Első kérdés: „Rendet alkotnak-e protestáns ok/téil az egyházi személyek , vagy sem % ellen jellemzett rendet, vagy semí vagy mi viszonyban állnak a' világiakhozí Tudom az Óramutató 's némelly német irók' e' tárgy iránti nézetét, kik, mert Pál apostol szerint, a' léleknek ajándéka, minden keresztyénekkel közösök levén, mindenek taníthatnak, kik magukban képes hivatást érzenek ; 's mert kielégitöleg azt sem mutathatni meg, hogy avagy csak a'sakramentomok' kiszolgáltatása, kizáró joga lett volna az apostoloknak, 's utódaiknak p o. a' püspököknek, 'stb. makacsul tagadják , hogy mindenben az apostoli egyszerűséget tartó protestánsoknál a' papság rendet képezne. És helyesen, ha a' papi nevezet, régi jelentésben vétetik, mert a' kél protestáns felekezetnél áldozó , bűnbocsátó , közbenjáró sz. rend, millyennek az apostolok sem nevezék 's tárták magukat, nincs. Hogy azonban ez állítmány, a' mondandók miatt következetlenség' vádja alá ne essék: szabadjon, e'sokak által, könnyen félreérthető p tpi nevezet helyett, a' lelkipásztori*) *) Valóban, ha pénz-'s hatalomnak nem, birtokában vagyunk mi protestánsok, az egyházi hivatalt jelentő annyi nevezetnek , mennyivel hazánkban, egy rend sem dicsekedhetik p. o. lelkiőr , lelkész, pap, prédikátor, egyházi szolga, hitszónok, - lelkipásztor!! Óhajtandó volna, ha közülök, egy