Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-29 / 30. szám

* a'közönséges isteni tiszteletben, mint vallást gyakorló ekklézsia' tagjai, mint hallgatók, Krisztus' tanítványi: itt már a' Krisztus' képét viselő papjaiknál, vagy lelki atyjoknál, tanítóiknál, magokat elébbvalóknak nem tarthatják, 's az ekklézsia' több tagjai felett uraságukat, hatalmukat nem gyakorolhatják. Ha jól tesznek az ekklézsiával, templomot, iskolát építtetnek, a' tanítóknak fizetést adnak, ezek által ugyan háladatosságot, patronusi nevezetet érdemelnek, de az ekklézsia'tagjai, és azoknak tanítói felett uralkodást nem nyerhetnek. Azt nem lehet állítani, hogy a' mostani protestáns papok közt ne találkoznának ollyanok, a' kik mind lelki tehetségeikre, mind gyakorlottságukra nézve alkalmatosok az elnökségre, vagya' tanácskozásra felveendő tárgyak' előadására; illő csak félig meddig tartozik az reájok; mindenünnen anomalia, alvilágiaknak az ekklézsiában uralkodásra , és a' papok' lealacsonyítására czélzó igyekezetök tetszik ki. A' r

kettős elnökségről pedig azt mondja t. Fáy ur Óramutatója' 147. levelén: „Valljuk meg, hogy a' kettős elnökség némi anomalia" — és helyesen, mert nemcsak azért, hogy az elölülői kötelességek' teljesítésében kedvetlen botrány és öszveütközés támadhatna: hanem azért, mert így egyik sem gondol hivatalával úgy, mint kellene, átalván a' másikra, a' közjó sínlik kezeik közt, 's a' két pad közt földön marad; — azonban ez által mód és alkalom szolgáltatik arra, hogy a' világi praeses, kivált ha gőgös, magát elbizó, uralkodásra vágyó, a' keresztyéni szelídséget, alá— OJ

—

— '"OJ") - J ~— rendtartásra; a' többség' határozatának kimondá-izatosságot nem ismerő: a' papi idősebb, modesara, mellyek az elnök'kötelességei: de ha nem találkoznának is, kik minden részben hasonlatosok volnának a' leggyakorlottabb világi tisztviselőkhöz, arra valók a' melléjök rendelt curatorok és tanácsnokok, hogy legyenek nekik segítséggel Különben is, semmi törvényszékeken nem függ a' vizsgálat és megítélés alá bocsátott tárgyaknak elhatározása csak az elnököktől, hanem az egész tanácstól. Ki is kívánhatna ollyan elnököt, a' ki hatalomszava 's tekintete által az egész tanácsot önkénye szerint hajtaná annak elfogadására, a' mi neki tetszik; a' jó elnök előtt szabadon előadhatja véleményét a' legutolsó tanácsnok is, bárha az elnök tőle különböző értelemben van is; azt kell nyilatkoztatni határozásnak, a' mibe legtöbben megegyeztek, nem pedig a' maga véleményét. A' legalkalmasabb elölülő ebben a' tekintetben az, a' kitől se jótéteményt, se kegyelmet ne várhassanak, és a" kinek sem kedvéből való kieséstől, se haragjától, bosszúállásától ne tartsanak semmit a' tanácsbírák. Az egyházi kormányzásban, nincs is helye az uralkodásnak, hatalmaskodásnak, nem szükséges a' mesterséges politika, a' sok corpus juris, czifra szövevényes beszéd, írás' módja: egyszerűség, felvilágosodott értelem, tiszta egyenes lélek, szelídség és szeretet, az egyházi törvények, jussaink, felsőbb rendelések' tudása, és munkásság; ezek azon főbb tulajdonságok, melylyek valamint az egyházi elnökben, úgy a' tanácsbirákban is megkívántatnak, — ezeket pedig fel lehet találni a' papokban is. Azonban A' budai cánonokon épült, 's újabb időben világi hatalommal keletkezett stalutumok szerint, még a' falusi presbyteriumokban sem tétetik a' pap nyilván elölülővé a' tractusokon és a' superintendentiákon, a'coadjutor, és főcurator rendeltetik az esperes és püspök mellé, olly móddal, hogy azok co-praesesek legyenek; a' conferentián pedig, és a' synoduson , egyedül a' világiak vették azt által: e' szerint tehát a' protestáns egyházi gyűlésekben, a' papok a' praesidiumból ki Yagynak rekesztve, és a' hol meghagyatnak is, stusabb praesest letorkolja , 's tekintetétől, hatóságától megfosztja, annak eleibe tolakodik, bal keze felől enged neki helyet, 's illyen módon az ekklézsiák' javára czélzó igyekezetében, 's hivatala' folytatásában elkedvetleníti, ennek személyében mind az egyházi tanácsbirákat, és az egész papságot lealacsonyítja, 's a" világiaknak az ekklézsiában való önkényes uralkodásra útat készít, mert nem minden főcuratorok gr. Teleki Józsefek és b Vay Miklósok, 's nem minden coadjutorok Sátor Jánosok és Szűcs Lajosok. Sok példákat hozhatnánk fel arra, hogy a' világi praesesek egy kis consistorialis despotákká váltak, kiknek tetteiket sem a'Brettschneider'véleménye, séma' b. Prónay és gr. Zay' cselekedeteik helybehagyhatókká nem tehetik. Meg kell tehát nyilván határozni azt, az ekklézsiák' képviselőinek, a' presbyteriumoknak, — mert ezek az ekklézsiák fentartói, közelebbről való jóltevői, pátronusai, — ennek kell mondom meghatározni, hogy, a' két praeses közül melylyik légyen az elsőbb, mellyik teljesítse a' praesidialis kötelességeket, mellyik üljön jobb kéz felől, 's ha egymás mellett az ajtón be nem férnek, mellyik menjen be elöl; mellyikhez utasítassanak minden egyházi bajok; a' canonica visitatiót mellyik végezze; mellyiknek legyen kötelessége az ekklézsiákkali levelezés? és ha a'presbyterialis szavazatok' többsége által, ezen határozás a' világi praesesre esik: akkor ő teljesítse mind ezeket, ő neveztessék esperesnek, püspöknek, megengedvén ezt a' protestantismus' újabb szelleme; viselje a'terhet a'czímmel együtt; vagy ha ezt nem akarja, töröltessék el végképpen a' papok közt is az esperesi és püspöki czím , ne legyen ez üres titulus, mint ma némelly püspökségek és abbatiák; a' papi praeses pedig czímeztessék al- vagy segéd-praesesnek. Ha pedig abban állapodnak meg a' presbyteriumok, hogy minden egyházi consistoriumokban, conferentiákon , synodusokon, a' papok közül választassanak az elölülők , 's az esperesi és püspöki czimek nálok ma-