Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-22 / 29. szám

sek, és még az egyházmegyék' kétkét követei megemlíttettek , mintegy záradékul ez mondatik : „praeter quos unus alterve e viris dignitate, gravitate, prudentia, atque experientia conspicuis, tam ex secularibus, quam ministris consilii causa convocari poterit." E' záradékban — habár nem elég világosan is — elismertetik, hogy egy olly erkölcsi testület' igazgatásábai befolyásra, minő akármellyik egyházkerület, az értelmiség' embereinek tért nem engedni, csak annyi volna, mint a' közjónak egész erőveli elmozdítását nem akarni, — elismertetik, hogy fontos dolgok körül minél több okos és magasabb miveltséggel biró tanácsadót bírhatni szerencse, mert közremunkálásuk csak nevelheti az egyházkormány1

erkölcsi erejét és tekintélyét. — Ha már egyházunk' közérdeke tagadhatatlanul az értelmiségnek kormányzásunkbai minél nagyobb befolyását igényeli; nem kell-e egész buzgalommal igyekeznünk azon, hogy legyenek a' jelesebb egyházi 's világi egyének közül kerületi tanácsbirák, még pedig szavazatjoggal felruházottak; mert ha consilii causa szükség van rájok: e' megtisztelést, akár jogosság, akár méltányosság' nézpontjárúl tekintsük a' dolgot , a' szolgálatokkal élni kivánó gyülekezetek' egyetemétol megérdemlik. Hogy azonban az elnöki kinevezés' utján rendivül megszaporodott tanácsbirák' könnyen túlsúlyt nyerhető hatalmától jelenleg talán minden ok nélkül rettegő gyülekezetek a' szavazatjog' megadásától ne iszonyodjanak: választassanak bizonyos meghatározott számmal a' területi gyülekezetek' összes szavazata által; mert annyi igaz , hogy egyházi dolgainkban döntő szavazattal csak az bírhat, ki testületileg fölhatalmaztatott; e' nélkül a' szavazatjog' gyakorlata törvénytelen 's önkényes felülemelkedés, mit elnézni 's megengedni nem lehet, nem szabad. *) Az igy választott tanácsbirák képezhetnék a' püspök' és főgondnok' elnöklete alatt az egyházkerületi törvényszéket, mellyek világi és egyházi jegyzői lennének, hogy a' terhes hivatal iegalább illy módon könnyítetnék. Az egyházkerületek' egyetemes gyűlése — vagy az úgynevezett generális convent —-ha a' 19 , 20, 22, 23, 24-d szám alatti cánonokban olvasható határozatokhoz képest létesíttetnék, mint központosító intézet, vagy mint egyházi főkormányszék, akárhogy tekintsük, önállóságát áldozatul kivánná , vagy legalább hatáskörének keskenyebbre szorítását vonandná maga után, — 's a' helyett hogy az egyességet fentartó kapcsolat leendne köztünk, jogféltékenységbol származó bizalmatlanság', viszály' magvait hintve, felsoségének éreztetésével szakadást eszközlendene, 's majd igy üdv helyett átokká válnék. De meg *) Nézetemmel egyező a' dunántúli ref. egyházkerület' 1842-d évben B- Füreden tartatott közgyűlésének 43-d száma, melly e' lap'jelen évi folyamatának 9-d számában is idéztetett. K. az igazat kimondva, ugyanazoncánonok, mellyek felsőbb hatóságának alapjait teszik, 's léte' biztosítására hozattak : veszélyesnek 's szabályozó tekintélylyel fen nem állhatónak jellemezték, midőn megbuktatásának módját a' XXIV-d. cánon 4, o-d. p. alatt kimutatni szükségesnek látták. „Maradjon a' convent — hogy Péterfi szavaival éljek mint eddig, úgy ezután is, a'teljes önállású egyházkerületek' szabad szövetségi és mintegy amphietyoni gyűlése, mellyet a' közérdek ezután is minden szükségesekben sokkal inkább összetartand, mintáz egyes superintendentiák'önállású szabadságának összeszorítására menő központosítás. Mentül önkénytesebb a' convent' szövetségi gyűlése, melly a' közös czélok' közerőveli megvalósítására épen elégséges, annál nagyobb annak hitele, tekintete és méltósága." '**} A' X-d. és XlX-d. cánon'utolsó, ugy szinte a' XVI-d. cánon' első és XXVII-d. 8-d. pontja az elnökségről rendelkezvén, e'diszes hivatalbani részvételt az egyházi személyeknek csak akkor engedi meg, midőn vallási vagy szertartási dolgok hozatnak szőnyegre. Látszólag hát nincsenek az elnökségből kizárva a' lelkészek, de hogy e' határzat nem egyéb, a' protestáns papság'körében élni képzelt veszélyes szörny, a' hierarchia' végképeni leverésére készített mesterfogásnál, és hogy általa csakugyan az egyházi rendnek a' legtekintélyesb, legfőbb egyházi állásróli elmozdítása szándékoltat: tanúsítja a' 20-d. cánon, mellynek elején e' rendelet áll: „Generális Curator seu lnspector , prout etiam ad casum alicuius impedimenti hujus vices gerens, eligantur per superintendentias in generalibus earum domeslicis conventibus— fő-püspök vagy generális superintendens' választásáról pedig benne csak egy betű sincs, noha a' feljebb idézett cánonokban félig meddig megpendített viszonyosság1

elvéből nagyon természetesen következett volna, a' lelkészi rendből is illy főhivatalnok' választandásának szükségességét kimondani, annyival inkább, hogy a' Il-d cánonban a' budai zsinat azt az őszinte vallomást tette, hogy az egyház hallgatókból és tanítókból áll. — De ha még tovább, 's még közelebbről vizsgáljuk a' dolgot, állításom' igazsága még jobban ki fog tűnni, mert a' szóban levő cánonok szerint az egyháziak1

elnöksége papiroson a' végzemények' halmazában, nem pedig valóságban lélczend. Ugyan is szoros értelemben vett vallási és szertartási ügyek' tárgyalására leendhet-e egyházmegyei 's kerületi gyűléseinken ugy *) Lásd Péterfi Albert „Másik szó «' maga helyén" czimü mukájának 40, 41, és 42-d Ipt. **) A' Convent' szándéklott felsőbb hatósága meg fogna-e egyezni a' Il-d közönséges egyházi gyűlés' 2-d cánonával, mellyben a' többek közt ez rendeltetik : „Non vocati episcopi ultra dioecesim accedere non debent ttuper ordinundis aliquibns, aut q uibus cím que causis ecclesiasticis dnponendij? K.