Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-15 / 28. szám

lemi életének kifejlődése; kettős szorgalomra buz- j dúlna a' növendékpapság, tapasztalván hogy ju-' talmat arat 's tiszteletkoszorút nyer lelkészi pályán a' tudománybarát, és jobb sors várakozik a' jelesekre ; 's bizonyosan nem iskolának tanulna többé, hanem lelkesülten készülne az életre, midőn az iskolát az élettel szorosan viszonyítva látná. — Óhajtanám még azt is, hogy az e1

tárgyban alkotandó egyház-törvény által, akár ez értelemben, akár egy más irányban leend az szerkesztve , nyilván kijelentetnék, minden rendszabályainktól eltérő választási lépéseknek érvénytelensége, hogy igy jövendőben némelly gyülekezetek, mellyek talán törvényen kívülieknek szeretnék magokat tudni 's elismertetni, e' hallgatásból ürügyet ne vehessenek törvényeinknek megrontására; — szóval: kellő óvás leend az ellen eszközlendő, hogy a' régi bölcs szerint a'hatalmasbak mint dongók önkényesen szét ne rombolják a' törvények' szövedékeit. Mint fölebb látók, a' Ví-d. cánon' 8-d czikkelyében, a' gyülekezeteknek nemcsak paphivási, hanem még elbocsátási jog is adatik, azzal a'módosítással, hogy ezt csak a' felsőbbség' tudtával és megegyezésével gyakorolhatják. Noha itt az utótétel szabályozni látszik a' nép'elbocsátási joggyakorlatát ; mind e1

mellett is tapasztalati tekintetben véve, alig van intézmény, melly ennél a' papok' 's az általok tanítatott vallás' tekintélyének lerontására, erkölcsi hatásuk' megsemmítésére többet tehetne.Benne hát, bár beburkoltan is, a'nép papja fölötti önbíráskodásra jogosítva látja magát, mert vele papja olly viszonyba helyeztetik, mint béres cseléd urával, kit szolgálaljából azonnal el bocsáthat, mihelyt iránta ellenszenvet tapasztalván keletkezni, annak hivatalos működését halékonytalannak nyilvánítja; pedig, ki nem tudja , milly hamar létesülhet a' szegény pap iránt e' veszélyes ellenszenv! — gyakorolja csak az egyházfenyítéket kötelessége szerint, személyt nem válogató szigorral; ne nézze csak el a'visszaéléseket: már megvetette az alapot ellenségei">

ármánykodásának tova terjedésére; — okos gazdálkodás' útján, ha jobb létre vergődött: nem támadnak-e irigyei, kik ellene a' nép közt bujtogatólag igy szólalnak: ,Már meggazdagodott, elkevélyedett nálunk, hozzunk másikat.4

Sejdítve mintegy e' végzemény' rosz eredményét, az elbocsátási jognak korlátozását — ugy látszik— maga a' budai zsinat is szükségesnek ismerte, midőn a' IX-d. cánon' 13-d czikkónek első és második pontja alatt — habár nem egész szabatossággal is — különbséget kívánt tenni a' népnek papváiasztási és elbocsátási szabadsága közölt, mert ezekben illy módon terjeszti elő határzalát: a) Jus vorandi Ministrum ecclesiis competere, — b) Dimiltere tamen absque praescitu et consensu Superiorum iisdem liberum non esse. Sőt e' csak most idézett cánon' 5-d. pontja alalt kívánta 's czélszerünek látta azon eseteket is kijelölni, mellyekben szabad leend az egyházkormánynak a' nép' papelbocsátási jogának gyakorlatát tevőleges befolyásával irányozva megengedni, 's foganatosítni. A' mi több, még végzeményt is létesített, mellyben az elbocsátási jog' csodaszüleményét a' papmaraszlásl is szabályozta , a1

menynyiben t. i. annak évenkénti gyakorlatát eltörölvén, a' paphívást csak minden harmadik évben ismételhetunek nyilvánította. De tovább ez a' szelídebb rendszabály sem maradhat meg, mert azt mondjuk: vagy bűnös a' pap, vagy nem. Ha bűnös, botrányos tetteivel hivatalkodását sükeretlenné tette, és igy a' kedélyeket maga ellen engesztelhetlenül felháborította: minek akkor vele három év vagy kevesebb ideig is nyomorítani a' gyülekezetet, 's miatta a'vallástalansággal szoros viszonyban álló egyháziatlanság' terjedését megengedni? szabad legyen a' gyülekezetnek az illető egyházmegyei törvényszék előtt pert indítani, 's a' vádak ellene bebizonyulván , kötelességében álljon az egyházkormánynak, helyette más papnak hívására hatalmat adni; — ha nem bűnös, ugyan miért szükséges akkor rája nézve ismételni a' meghívást? E" végzemény a* mint egy részről minden biztosságtól megfosztja a' papi hivatalt, úgy más részről sülyeszti ennek tekintélyét, 's azt eszközli , hogy arra a' gyalázatos állapotra jusson, — ha szabad e' példával élnem — mint a' lécz az Aesopus1

békái között E' dolog hát jelen alakjában meg nem hagyható, 's helyette egy olly czélszerü intézmény kívánatos, meilyben a' papmarasztás teljesen eltöröltessék, 's az elbocsátási jog' gyakorlata a' minden okokat, körülményeket részrehajlatlanul megítélendő egyházmegyei kormányt illetőnek mondassék ki. Nem lehet e' tárgynál szó nélkül hagyni azon rendszabályt is, mellyet a' már többször említett budai Vl-d. cánon' 8-d. czikkelyében a' papválaszlás' módjára nézve láthatni. Ugyanis itt világosan az rendeltetik, hogy a'választásba ne folyjon be minden családatya személyesen, hanem képviselők által vitessék véghez. Ez minden helyessége melleit is, nincs elhárítandó fogyatkozás nélkül, mert nincs egész szabatossággal benne meghatározva, hogy kik értetnek itt a'képviselőkön; pedig azért óhajtandó, mivel a'különböző gyülekezetekben az „antiqua consvetudo" nagyon különböző, — sok helyen a' presbyterium' tagjai követelik magoknak a' képviselőséget; másutt, kivált nagyobb ekklézsiákban, van még a' presbyteriumon kivül egy másik számos egyénekből álló képviseleti tanács; másutt pedig minden családatya mint családi képviselő személyesen foly be a' közügyek körüli intézkedésekbe. — Bár jogosnak találom is a' ,semmit rólunk nélkülünk' elvet: annak átalábani alkalmazását egyházunkban , 's igy a' papválasztásrai kiterjesztését is nem tarlom tanácsosnak; mert a' tömeg ott, hol a'