Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-15 / 28. szám

gyermekeket szülék, 's testvéreket testvérek ellen haragra, ellenkezésre lázítson, 's elidegenítve majd sziveket szivektol, mindeneket mindenek el­len harczba ragadjon ? — Nem, ezt a'szeretet' vallásának papjai, a' békehirdetők, egyházunk' világi védei nem akarhatják, nem engedhetik. — Reformáljunk, de okos kiszámítással. Az állandó hivatalnokság' elve magában jó, azért hát egyházal­kotmányunkban továbbra is tartsuk meg, és segít­sünk ott, hol a' hiba rejlik. Legyenek intézkedé­sek gyakorlati alkalmazása körül, 's a' velei visszaélések ellen : azonnal segítve lesz a* bajon. — Ha t. i. törvényben világosan ki fog mondatni, hogy az egyházi tisztviselők, felsőbb törvényszé­ken ellenök indítandó per' útján valamelly bűnnel vádoltatván, a' rólok terhelőleg állított tény' va­lóságának bebizonyulfával, a' szigorú igazság1 ér­demszerint büntető hatalma alá esendnek : úgy hi­szem , meg fognak nyugodni a' tiszti visszaélések ellen óvszer után sóvárgó kedélyek, mert átlá­tandják, hogy az előjáróság nem ad szabadítékot törvénytelenségre. A' jelen körülmények közt igen érdekes ránk nézve, hagy a' keresztyén egyház' történeteiben nincs példa nélkül a' tisztújítási mozgalom, — mert hiteles adatokból tudjuk, hogy a' korinthosi gyülekezet, még az első században némelly nagy­ravágyóktól izgatva, egyházi hivatalnokai ellen minden igaz ok nélkül föllázadt 's őket állásuk­ról törvénytelen önkénységgel elmozdította. Ugyan helyeselték-e tettöket a' többi keresztyén gyüle­kezetek? Épen nem, sőt világosan roszszalták, mint ez Kelemen római püspöknek e' veszélyes za­vargáson megindult hivei' nevében hozzája küldött leveléből kitetszik, mellyben többek közt eztirja: „Apostoli nostri per J. Christum cognoverunt, contentionem de nomine Episcopatus oboritu­ram ; atque ob hanc causam perfecta praescientia praediti constituerunt praedictos (Episcopos)ac de­inceps ordinationem dederunt, ut in defunctorim locutn alii viri probati succedere et illomm mu­nia exequi possent. Constitutis itaque ab illis vei deinceps aliis viris celebribus, cum consensu tini-versae ecclesiae, quique inculpate et absque omni sorde et turpitudine vixerunt, et temporeab omnibus praeclarum testimonium reportaverunt, hosnon sine injuria munera et officio suo exui existimamus. Non enim leviter peccamus, si eos ab episcopatu ejiciamusUtóbb pedig igy szól: „Contentiosi estis fratres, rerum quae ad salutem minimé pertinent, accensi zelo. Scripturas dili­genter inspicite, in illis nihil injustum, neque jfictum, aut simulatum contineri discite; non enim a viris santis inveneritis jnstos ejectos." Vajha szivünkre vévén e' fontos szavakat, ne felednők el azt, hogy a' keresztyén egyház, mint Krisztus' országa nem e' világból váló, és szűnnénk meg olly intézvények után kapkodni, mellyek ezt elébb utóbb eredetiségéből az emberiség' kárára ki fog­nák vetkőztetni. A'tisztelettel nevezett püspök'in­tése iránt: } ) Subditi estotepresbyteris, utovile Christi cum constitutis presbyteris pace frua­tur"9 hivatalszomj, czimkórság miatt bűnös közö­nösségre magunkat elcsábíttatni sohase engedjük. Következik már, hogy figyelmünket a'VI. cá­non1 8-ik czikkelyére fordítsuk, mellyben kimon­datik, hogy : „Jus ministrum et vocandi et dí­mittendi ecclesiae competil, sed cum praescitu et consensu superiorum", — 's e' szerint vizs­gálatunkat a' vocatio- és dimissio-ra mint köz­érdekű tárgyakra irányozzuk. A' gyülekezetek' papválasztási vagy paphi­vási jogát, valaki csak testületi állásukat minden igényeikkel együtt tekintetbe veszi, kétségbe nem hozhatja. Azonban c'jog' gyakorlata csak úgy lé­tesítend üdvös eredményeket, ha törvényszabta körben, szükséges határok között történik. Ugyanis ha ez a' kérdéses jogot biztosító szabály illy átalá­nosságban marad, hogy : a' papválasztási jog illeti á gyülekezeteket: akkor szabad tér fog nyilni a' népkénynek kárhozatos kicsapongásokra, — a' hivatalba lépni szándékozó lelkészek pedig általa szinte mintegy fölhivatva lesznek olly té­nyekre, mellyeknek csak gondolatjától is utálat­tal fordul el a' jobb kebel; lesz alkalom adva rút hizelgésekre, gyalázatos kegyvadászásra, 's több efféle aljasságokra, — és leendnek esetek, még pedig igen gyakoriak, mellyekben a' lelkészek, szellemi jelességeik a' választók által háttérbe szo­rítatván, csak öllel és íármázási képességük sze­rint fognak mérettetni. - - Isten őrizze egyhá­zunkat illy szomorú, lealacsonyító jelenetektől! illy visszaéléseknek, a' szabadság' illy fattyú ki­növéseinek magas hivatású erkölcsi testületünk­ben nem szabad létezni; ügyes kézzel le kell eze­ket metszeni, nehogy az egésznek szépen virá­goztatására szükséges életerőt megfogyaszszák, — Ha azt akarjuk, hogy egyházunk dicső és hatályos legyen: lelkészeink' alkalmazásában érdemre kell tekinteni, mellyet nem csupán számos évi szol­gálat, nem nagycsalád, nem külsőségek tesznek, hanem példás erkölcsi jóság, a' Pál apostol által (1 Tim. III: 1-7. v. — Tit. 1: 5—9. v.) kivánt jeles tulajdonokkali ékeskedés, és mind a' hiva­talrai készültség, mind pedig a' hivatalbani szol­gálat' minősége. Ha lelkészeinkre nézve nem nye­rend az érdem illő méltánylást: ugyan fogja-e magát illy hálátlan pályán elever^^jtemetni, ki Istentől e' világoni sáfárkodásra SBRtehetségeket nyert? — és ha valaki csakugyaiFe'jrályára adja magát, fogja-e nappalait 's éjeit ödBwmésére szentelni? fog-e a' tudományok' nM|ys£«p)e bú­várként leszállni, onnan kincset, bebsfsigaz gyön­gyöket hozandó közhasználatra, ha látja, hogy fáradalminak jutalmára jövendőben sem számolhat, — ha látja, hogy egyházában nem lehet reménye olly helyzethez, mellyben módja lehetne azon esz­közök' megszerzéséhez, mellyek őt szellem«eg

Next

/
Thumbnails
Contents