Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-15 / 28. szám

gyermekeket szülék, 's testvéreket testvérek ellen haragra, ellenkezésre lázítson, 's elidegenítve majd sziveket szivektol, mindeneket mindenek ellen harczba ragadjon ? — Nem, ezt a'szeretet' vallásának papjai, a' békehirdetők, egyházunk' világi védei nem akarhatják, nem engedhetik. — Reformáljunk, de okos kiszámítással. Az állandó hivatalnokság' elve magában jó, azért hát egyházalkotmányunkban továbbra is tartsuk meg, és segítsünk ott, hol a' hiba rejlik. Legyenek intézkedések gyakorlati alkalmazása körül, 's a' velei visszaélések ellen : azonnal segítve lesz a* bajon. — Ha t. i. törvényben világosan ki fog mondatni, hogy az egyházi tisztviselők, felsőbb törvényszéken ellenök indítandó per' útján valamelly bűnnel vádoltatván, a' rólok terhelőleg állított tény' valóságának bebizonyulfával, a' szigorú igazság1

érdemszerint büntető hatalma alá esendnek : úgy hiszem , meg fognak nyugodni a' tiszti visszaélések ellen óvszer után sóvárgó kedélyek, mert átlátandják, hogy az előjáróság nem ad szabadítékot törvénytelenségre. A' jelen körülmények közt igen érdekes ránk nézve, hagy a' keresztyén egyház' történeteiben nincs példa nélkül a' tisztújítási mozgalom, — mert hiteles adatokból tudjuk, hogy a' korinthosi gyülekezet, még az első században némelly nagyravágyóktól izgatva, egyházi hivatalnokai ellen minden igaz ok nélkül föllázadt 's őket állásukról törvénytelen önkénységgel elmozdította. Ugyan helyeselték-e tettöket a' többi keresztyén gyülekezetek? Épen nem, sőt világosan roszszalták, mint ez Kelemen római püspöknek e' veszélyes zavargáson megindult hivei' nevében hozzája küldött leveléből kitetszik, mellyben többek közt eztirja: „Apostoli nostri per J. Christum cognoverunt, contentionem de nomine Episcopatus oborituram ; atque ob hanc causam perfecta praescientia praediti constituerunt praedictos (Episcopos)ac deinceps ordinationem dederunt, ut in defunctorim locutn alii viri probati succedere et illomm munia exequi possent. Constitutis itaque ab illis vei deinceps aliis viris celebribus, cum consensu tini-versae ecclesiae, quique inculpate et absque omni sorde et turpitudine vixerunt, et temporeab omnibus praeclarum testimonium reportaverunt, hosnon sine injuria munera et officio suo exui existimamus. Non enim leviter peccamus, si eos ab episcopatu ejiciamusUtóbb pedig igy szól: „Contentiosi estis fratres, rerum quae ad salutem minimé pertinent, accensi zelo. Scripturas diligenter inspicite, in illis nihil injustum, neque jfictum, aut simulatum contineri discite; non enim a viris santis inveneritis jnstos ejectos." Vajha szivünkre vévén e' fontos szavakat, ne felednők el azt, hogy a' keresztyén egyház, mint Krisztus' országa nem e' világból váló, és szűnnénk meg olly intézvények után kapkodni, mellyek ezt elébb utóbb eredetiségéből az emberiség' kárára ki fognák vetkőztetni. A'tisztelettel nevezett püspök'intése iránt: }

)

Subditi estotepresbyteris, utovile Christi cum constitutis presbyteris pace fruatur"9

hivatalszomj, czimkórság miatt bűnös közönösségre magunkat elcsábíttatni sohase engedjük. Következik már, hogy figyelmünket a'VI. cánon1

8-ik czikkelyére fordítsuk, mellyben kimondatik, hogy : „Jus ministrum et vocandi et dímittendi ecclesiae competil, sed cum praescitu et consensu superiorum", — 's e' szerint vizsgálatunkat a' vocatio- és dimissio-ra mint közérdekű tárgyakra irányozzuk. A' gyülekezetek' papválasztási vagy paphivási jogát, valaki csak testületi állásukat minden igényeikkel együtt tekintetbe veszi, kétségbe nem hozhatja. Azonban c'jog' gyakorlata csak úgy létesítend üdvös eredményeket, ha törvényszabta körben, szükséges határok között történik. Ugyanis ha ez a' kérdéses jogot biztosító szabály illy átalánosságban marad, hogy : a' papválasztási jog illeti á gyülekezeteket: akkor szabad tér fog nyilni a' népkénynek kárhozatos kicsapongásokra, — a' hivatalba lépni szándékozó lelkészek pedig általa szinte mintegy fölhivatva lesznek olly tényekre, mellyeknek csak gondolatjától is utálattal fordul el a' jobb kebel; lesz alkalom adva rút hizelgésekre, gyalázatos kegyvadászásra, 's több efféle aljasságokra, — és leendnek esetek, még pedig igen gyakoriak, mellyekben a' lelkészek, szellemi jelességeik a' választók által háttérbe szorítatván, csak öllel és íármázási képességük szerint fognak mérettetni. - - Isten őrizze egyházunkat illy szomorú, lealacsonyító jelenetektől! illy visszaéléseknek, a' szabadság' illy fattyú kinövéseinek magas hivatású erkölcsi testületünkben nem szabad létezni; ügyes kézzel le kell ezeket metszeni, nehogy az egésznek szépen virágoztatására szükséges életerőt megfogyaszszák, — Ha azt akarjuk, hogy egyházunk dicső és hatályos legyen: lelkészeink' alkalmazásában érdemre kell tekinteni, mellyet nem csupán számos évi szolgálat, nem nagycsalád, nem külsőségek tesznek, hanem példás erkölcsi jóság, a' Pál apostol által (1 Tim. III: 1-7. v. — Tit. 1: 5—9. v.) kivánt jeles tulajdonokkali ékeskedés, és mind a' hivatalrai készültség, mind pedig a' hivatalbani szolgálat' minősége. Ha lelkészeinkre nézve nem nyerend az érdem illő méltánylást: ugyan fogja-e magát illy hálátlan pályán elever^^jtemetni, ki Istentől e' világoni sáfárkodásra SBRtehetségeket nyert? — és ha valaki csakugyaiFe'jrályára adja magát, fogja-e nappalait 's éjeit ödBwmésére szentelni? fog-e a' tudományok' nM|ys£«p)e búvárként leszállni, onnan kincset, bebsfsigaz gyöngyöket hozandó közhasználatra, ha látja, hogy fáradalminak jutalmára jövendőben sem számolhat, — ha látja, hogy egyházában nem lehet reménye olly helyzethez, mellyben módja lehetne azon eszközök' megszerzéséhez, mellyek őt szellem«eg