Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-07-01 / 26. szám
hátha még fel is zaklattatott ? — csak botránkoztató jeleneteket mutat, mellyek ben a' vallásos életet, az egyetértést, 's ebből fejlődhető erőt gyengítik meg hosszas időre, kívülről pedig csak gyaláztatást szereznek. Óhajtandó tehát, hogy egy újabb törvényhozás minden habozás nélkül a' westfaliai egyházi rendszabás' typusa szerint, a' presbyteriumok mellé ekklézsiát képező választott gyűléseket alkotva, ezen terhes betegséget, melly egyházunk' életerén olly régtől fogva rágódik, gyökeresen orvosolja meg. Ezen megjegyzésre a' papválasztás' határozatlansága vezetett: de hát a' papmarasztás- és elbocsátásról mit mondhatni? Ez minden kritikán alól van. Érzékenyen panaszolja ezen szerencsétlen és embertelen gyakorlatot egy evang. egyházi tisztviselő is*) 's ezt teszi utána; „Procul dubio didicerunt nostri evangelici hoc a reformatis, inter quos continuo moris erat, ut pastor Ecclesiae singulo triennio (a' budai zsinat előtt minden esztendőben marasztás volt) valediceret, et aut rursum, bubulci instar reciperetur, aut dimitteretur, et cum uxore liberisque parochia excederet, alium locum sibi quaesiturus." etc Örömmel hozhatom fel, hogy Erdélyben ez a' gyalázatos marasztás rég eltöröltetett, 's a' papi dislocatio is közelebbről czélirányos intézkedéssel szabályozlatolt. 7-ik cánon a' keresztyéni szeretetnek szép példáját adja, midőn a' két protestáns felekezetnek egy közös templom' használását,, vagy a'hol nincs, közös erővel építését ajánlja. Salamon József, professor. (Vége következik.'} Javaslat a- megiirüH papi hivatalt illendően betölteni. Illy czím alatt közié Lutheránus Sincerus e1 lapok' f. é. 22. számában a' felőli nézeteit: „mikép lehetne mostani papválasztási rendszerünkön kellő és czélszerű javításokat lenni?" Légyen szabad, eszmék' fejlődése' tekintetéből, alólirtnak emiitettem értekezést némi jegyzetekkel kísérnem. Hogy mostani papválasztási rendszerünkön nem kevés javítani való van, azt minden elfogulatlan hiszi és vallja. Azonban kétséget nem szenved, hogy valamint egyéb korkérdésekkel, úgy ezzel is szükséges felette csinyán és okosan bánnunk, nehogy a' gyermeket teknőstől felfordítsuk. A' dolognak tűhegyre állítása, miként azt, az alólirtnak a5 mondott értekezésben is nem lehetett észre nem vennie, bizonyosan soha és sehol nem segít, nem javít, hanem ront: ugy itt is. A'mint az értekezést alolirt átolvasá, valamint feszülve tevé azt, úgy végtére esak olly gordiusi csomót láta maga előtt, melly kettévágva igen, de nem feloldva lön. Egyházunk ugyanis, akarmint igyekezzék is a' szerző ez alól kibújni, az őt sajátságosan bélyegző jellemvonások közé nem ok nélkül számítá mindig, papjai' szabad választási jogát; 's ime szerző őt egyszerre ezen jogától megfosztani és a' kijelölési 's igy közvetve a' választási hatalmat is egy tizenkét-virálus* kezébe játszani kész. Avagy talán úgy vélekedik szerző, hogy az egyes egyházak elegendő joggyakorlatban részcsülendnek akkor, midőn a' 12 férfiú' kénye által nagy kegyelmesen elejökbe állított trifoliumból, papot szabadon választhatandnak? Legyen szabad erre tagadólag felelnem; mert úgy hiszem nehéz bün' súlya nyomná azon egyházat, melly midőn jelen rendszerünk mellett 6, 12, 24'stb. egyénből legjobb tetszése és belátása szerint választhat: akkor ebbéli jogát 3 egyénreszorítatni engedné; sőt nehéz bűn' súlya nyomna minket is, ha az egyházakat (azon jónak, mi reájok nézve a' legnagyobb, t. i. a' jó pap) tulajdon meggyőződésük szerint való választásában illy képen korlátozni kivánnók. Itt ugyan azt adhatná feleletül szerző, miszerint: „volenti non fitinjuria"; de ez már a' legutolsó szalmaszálhoz kapkodás, és mi sokkal méltányosabban ítélünk egyházaink'nemes lelkületéről, mintsem hinnők, hogy azok illy injuriát, bármi alakban is magukon elkövettetni hajiandok volnának. És vegyük csak fontolóra'sbonczolás alá azon szerző ajánlotta állandó egyházi biztosságot! Kik leendenek majdan ennek is tagjai? nemde szint azon tettes urak, kik mint az egész értekezésből kirí, olly éles szálkák szerző' szemeiben? Tegyük hozzá, hogy azon önkény és jogbitorlás , melly szerző szerint a' papi választásokat illetőleg most elágozva gyakoroltatik, akkor csupán 6 egyénben pontosuland öszve, még pedig úgy, hogy azzal mintegy jogszerüleg birandnak: mi jót várhalni innen ismét? Hiszen „varjú varjúnak szemét ki nem vájja" mondanánk itt, ha szerző modorában szólani akarnánk. Azután, a' szerző ismer esperességet, (miről azonban legyen szabad kétkednünk, mert talán csak a' n—tnem érletle) mellyben e' részben két pappárt monopoliumot gyakorol 's ime ő ezt most generalisálni kívánná, minden egyes megyében 6 papi zsarnok'kezébe akarván letenni a'kijelelési jogot Oh milly tág kapui nyílnának így a' monopolizálásnak ésa' nepotismusnak és a' simoniának, ésrncg Isten tudja minek!? — Bizony bizony illy állandó egyházi biztosság által aligha nyerne egyházunk'ügye valamit; de a' vesztés bizonyos és kézzel fogható. — Továbbá ki nem tudja , miszerint a' jelenlegi gyakorlat melleit is nem annyira a' kijelölésnél, mint inkább a' választásoknál szoktak történni izgatások, szakadások és pártok? mert hiszen nem a'kijelöltetés, hanem az elválasztatása1 főczél; igy tehát a' rosznak épen nincs kiirtva gyökere azáltal, ha csak a' kijelölés1 jogától fosztjuk meg *) Tentamen juris ecclesiastici Evangelicorum in Hun- a z egyházakat, a| választási jogot pedig számukgaria etc. Auctore Samuele Klein etc Lipsiae, 2811. ra meghagyjuk. Do sot inkább nem volna-e sok-