Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-01-14 / 2. szám
pártok léteznek." — Minthogy W. ur ebbeli közlése némelly rágalmazó- igazsággal van össze kötve: köteleségemnek tartom, valamint ekklézsiánk' úgy magam igazolására, a' dolog' valóságáról őszinti alakban a' t. cz. olvasó közönséggel következőket közleni. Igaz ugyan, hogy tisztelt szomolnoki ekklézsiánkjelenleg csak 300. lélekből áll, valamint az sem tagadhatatlan, hogy körében a' római vallásra átmenetelek, ha nem is minden esztendőben, mint W. ur alaptalanul állítja, de mégis, nem hallatlan tünemények; — de ezeket egyedül a' vallásbani csonka oktatásnak tulajdonítni, s az állah főleg engem , mint a' tisztelt anyaszentegyházban két év óta Isten' igéjét hirdető lelkészt, 's igy W. ur' bajtársát a' t. cz. közönség előtt homályba vonni akarni, nem egyéb rágalmazásnál. Mert a' ki szomolnoki egyházunk'viszonyait, 's helyezetét 27. év óta, mostanig hiven kísérte azt fogja saját tapasztalásából 's saját meggyőződéséből vallani , hogy helybeli ekklézsiánk' tagjai az itteni lakosok' irányában , legkisebb számmal vannak, kik régenten az áldásban volt bányákból , jelenleg pedig a' szántóföldek' hiánya miatt nagyobb részint kézmunkával keservesen keresik mindennapi kenyeröket; 's igy nyommasztó inségök' fő oka , hogy majdnem minden évben egy vagy két család, ekklézsiánk' köréből kiköltözni, 's szülötte földjét más tájékkal felcserélni kénytelen; melly kivándorlás által, hogy az itteni hiveink' száma mindenkor megkisebbül, természetes. [ Helybeli ekklézsiánk' helyezetét közelebbről ismerő, azt is fogja tudni, mennyiben és milly ellenkedés 's üldözéseknek vannak kitéve az itteni gyülekezetünk' tagjai, úgy hogy a' legbuzgóbb lelkipásztor sem tehet arról, ha egy, a' szegénységben sinlődő juha, az említett üldözést megunva, szomorú helyzetének megjobbítása' reményében, nyájából kitér; — de ezen tényt egyenesen a' lelkipásztoroknak tulajdonítni, mint W. ur merőleg tett, nem egyéb rágalmazásnál; mert a' ki helybeli anyaszentegyházunkban működött elődeimet közelebről ismerte, megfogja tiszta lélekkel tanusitni, hogy azok életök'utolsó perczéig mindenkor vallásunk' hiv szolgái voltak, és hogy annak ágazatában hiven és szorgalmatosan oktatták a' gondviselésük alá bízott ifjúságot. Már, ha azoknak lelkes tanításai nem mindenkor és mindenben várhatólag 's gazdagon gyümölcsöztek; azt emberileg gondolkozó, egyedül a' tanítóknak tulajdonítni, sohasem fogja. Mi a' mult áldozó csütörtökön a' római vallásra áttért családot illeti, mellyrol W. ur említést tett, az következőleg történt: azon családnak atyja, volt a' reformáta vallást követő földmivelő, ki is^ nemes Gömör megyéből mintegy 18 évvel ezelőtt Szomolnokra jővén, akkor meg is házasodott, és azon alkalommal az itteni királyi olvasztó hutában őrzőnek felvétetett, egyházi elődeim' szives intései 's saját kérelmem' daczára is mindenkor a' helybeli római kathol. templomba járt; melly tette oda mutat, hogy házasulására aligha fogadást nem tett, romai katholikussá lenni. — Mi továbbá W. ur azon állítását illeti, hogy helybeli ekklézsiánkbeliek az egyházi személyek' fizetésére köteleztetnek: csak annyiban való, hogy az itteni ekklézsiánk' tőkéje csekély levén, annak szaporítására évenként, kiki tehetségéhez képest, az egyházi személyek' fentartásához járul. Miután végre ekklézsiánk' előjárói 's annak tagjai közt legszebb egység 's béke uralkodik , 's következőleg W. ur által helytelenül állított egyenetlenkedési pártokról mit sem tudunk ; W. urnák rágalmazókig tett közlésére legyen mondva : i>Iein Freund nicht richte micli, noch tadle meine Sachen Kehr erstvor deiner Thiir", und tliu' Dich saulier machen. H o l v a y János, lelkész. Lnii^sfeld Dániel göllnirzi ev. lelkész' és igazgató «ie«' ünnepélyes óvása. E protestáns egyházi és iskolai lap' 31-dik számába foglalt értesítést a' göllniczi egyházi 's iskolai dolgokról olvasván, benne a' göllniczi oktatók' túlságos rágalmazását leltem, mellyct, mint alaptalan hírekre épültet, a'kr i evang. lelkész, W. M.-E használt személyes gyülölségének kifakadására a' göllniczi oktatók ellen, kik ármányait eddig még mindig felfedezték 's ártatlanokká tehették. Mivel ezen rágalmak többnyire ezen krompachi lelkész által gondoltattak ki, a' bennökbecstelenített tanítók kénytelenek voltak, főtiszt, superintendens, Józejfy Pál úrnál panaszt tenni, hogy ismert igazságszeretete szerint elégtételt adjon a" becstelenítetteknek, a' rágalmazót pedig kötelességei' határaiba visszaigazítsa. De mivel az ezen esperességen és kerületen kivüli olvasókat is érdekelheti, mi legyen a' dologban: kötelességemnek tartom a' közönségnek az egész dolgot összefüggésben röviden előterjeszteni —Merészkedett a' göllniczi evang. községnek egy méltán kárhoztatott tagja, a' helybeli egyházi felügyelő, lelkészek 's oktatók' és a' kath. hittársak felett gúnyíratot terjeszteni. Ez az utolsóktól szükséges feleletben 1 igazságbaráttól mindjárt mégis bírálta— tott.,'s a' gúnyolónak benne azon tanács adatolt,hogy heves érzelmeit valamelly hűvös lyukban csillapítsa le. A' leginkább sértett lelkészek, tanítók 's a' felügyelő panaszkodtak az esperes felügyelő úrnál. Ez , a' főtiszt esperes úrral, Göllniczen 1841. dec. 8-kán, ezen dolog miatt egyházi gyűlést tartott, melly ezen tagot rábírta, hogy a: felügyelőt engesztelésre kérte, az oktatók 's lelkészek' igazolására pedig a' félévi iskolai vizsgálatra , febr.' 4-kére m. e. küldöttséget nevezett ki, nevezett esperes, és IV- - M. — t. cz. urak' személyeiben. Az utóisónak ez kedvére volt, mert ez által alkalmat nyert ezen vizsgálaton az ifjúságot kétes és a' más félévre tartozó kérdésekkel megzavarni, — a' lelkészek' és oktatók' érde-