Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-17 / 24. szám

képen vezette Isten, az ujjai' mutatására figyelmező magyar keresztyéneket?, jelesen, sz. István téríté meg e' hazát, részletesen pedig mint a' protestantismus' védnökei mutattattak föl: II. József, II. Leopold, I. Ferencz és V. Ferdinánd; — b) micsoda szempontból kell használni ez istenházat? — A' szabad lég alatt először beszélt Sörös István kádártai lelkész, szokott szende modorában, 'Solt 84-: 11-ik verse szerint kifejtvén: miért jó az urnák házában megjelenni? mivel, t. i lelkünk öröklétre teremtetvén, az élet'kenyerét 's vizét óhajtja. — Ángyán Mihály helybeli lelkész, Jelen. 21: 3. értekezvén Ígéretet tőn, hogy jelen szónoklatát, n. t. Török ur'gyüjlemcnyébeiktatandja. Ezeket követte keresztelés, és az úrvacsora'kiszolgáltatása, amabban Rácz Endre Iiíéri, ebben Oláh Sándor csurgói lelkészek foglalatoskodván. — Az ünnepélyes szertartást vig lakoma váltotta föl, Molnár Dienes fősz biró pezsgővel 's egyéb becses borral kedveskedvén. Ifj. Vári-Szabó. Sz. lőrinczi I»ai»i székfoglalás, F. évi maj. 21-ke a' sz. lörinczi ev. gyülekezetre, valamint számosan jelenlevő világi és egyházi vidékiekre nézve , egy ünnepélyes örömnapja volt, az említettem gyülekezetben a' megürült papi szék szokott szertartások közt betöltetvén. Sz. lörincz' népessége, a1

tiszta magyar ajkú lakosság' vallásos buzgalma, jeles egyh. szónokai megkülönböztetett tekintélyük, 's egykoron püspöki székéről ismeretes helység, nemcsak a' tolnai megyében, de az egész dunántúli kerületben, egy a' legfényesebb ág. h ekklézsiák közé számítandó. Ugyanis azért minden jobb érzésű, valamint egyfelől szívből ohajtá , hogy az árván maradt ekklézsia ismét egy ollyatén egyént nyerhessen, melly eddigi díszes hirét nevét fentartani akarná, tudná is; úgy másfelől attól larta, hogy ezen egyénnek választásában, a' kövér fára utáni vágyás, tolonkodás, 's ennek következésében a' napi renden levő ármányos pártoskodás' szerepét játszva, mind azon botrányos és szomorú scénákat előidézendi, mellyeknek tanúi csak nem rég valánk, mert: exempla trahunt, kivált ha szomszédságban feltaláljuk! De hála Isten! ez most az egyszer máskép történt. Mert ámbátor itt sem hiányoztak konkoly-hintők , kik a' haladás' e' stádiumában, in majorem gentis glóriám, a' jámbor lőrinczi népet felvilágosítani kívánták: quid juris? 's miben álljon protestansi szabadságuk? t. i. abban , hogy — protestálhatnak — tehát a' felbontandó candidatio ellen is, ha a' kijelöltek Közt az nem leend, kit magok kijelölni, vagy tulajdonkép, kit ők általok kijelöltetni szeretnének; mindazonáltal csakugyan a' józanon okoskodó elöljáróság, érdemes jegyzőjüket is G. Gy. urat ide értvén fmert , in parenthesi mondva: hogy illy esetekben a' helybeli jegyző urak, a' jó rendnek leghathatóbb elő- vagy hátramozdítói, tapasztalásból tudjuk) jobbnak 's minden utóbbi háborúság 's meghasonlás' elkerülése okáért is protestáns keresztyénekhez illőbbnek vélte , hogy főpásztoruk' megelőző atyai gondoskodását megköszönve, 's bizton feltéve, hogy szükségeiket 's helyhezeti körülményeiket legjobban megbirálandja; candidatiójában megnyugodván , a'négy kijelölt, mindannyi jeles férfiak közül, meghallgatván egyikét, másikát is, szabad tetszésök 's joguk szerint azt válasszák 's hívják meg, ki bizodalmukat leginkább megnyerendi. Ezek' következtében ugyanis t, Badics István előbb csernyei, legközelebb pedig n. szőllősi prédikátor úr megválasztatott, és a' fenemlített napon, n. t. Tatay Imre megyebeli esperes úr által ünnepélyesen beiktattatott. Viszonyos életünkben találkozunk embertársokkal, kikhez első szempillantásban némi benső, magyarázhatlan hajlammal vonzódunk. B. ur felől állítjuk, hogy első köztünki felléptével megnyeré sziveinket. Beköszöntő jeles predikácziója (J.Thess. 2. 4—6. v. után azon forrásokról szólván, mellyekbőlaz evang. prédikátor terhes hivatalában örömeit meríti) a' különféle vallású 's rangú hallgatóságban mély benyomást tőn, 's sok szemeken ragyogó örömkönyek tanúsíták, hogy a' szívből eredt szózat, szívre hatott. — És igy bizton reméljük, hogy t. B. úrban, a' sz. lőrinczi keresztyén nyáj egy buzgó 's áldással munkálódó lelkipásztort, a' tolnai ritka egyetértésben kitűnő ev. egyh. testület egy szilárd új tagot, különösen pedig két oldalán levő lelkes, a' kor' szükségei által igénylett javításokat hő kebellel felfogó 's pártoló szomszédai, a' n. dorogi és n. székelyi r. lelkész urak , kedvező helyhezetüknél fogva , olly elv-barátot nyerendenek , ki hazánk' két protestáns nagy kérdése körüli, néh. Balassa barátjokkal kezdett, de kora halála által félben szakadt értekezések' és munkálódások' fonalát felfogván, nemes törekvéseikben segéd kezeket nyujtand; mire is a' székfoglalási ünnepély utáni barátságos lakoma' alkalmával, n. tiszt. Keck Dániel, n. székelyi r. lelkész 's alesperes ur illy őszinte, egyszersmind e' megye' szellemét jellemző köszöntéssel új szomszédját felhivá: „Adja Isten, hogy a1

kor' kivánata' ostromára szerencsésen düledező, de még düledezésében is, a' két protestáns anyasz.egyházat különválasztó közfal valahára végkép leomoljon , 's omladéka alá temesse a' felekezetesség 's szakadás' kártékony munkáit 's ármányait! mi pedig, kik e' polgári tekintetben is haladó megyében, a' közeledésnek olly sok és szép követésre méltó példáit adtuk; kik szívben lélekben elvben már rég egyek vagyunk, az olly lelkesedéssel fogadott egyesülést hova hamarább megkezdhessük, 's tettekben előbb bevégezhessük, hogysem az országosan kimondva 's elfogadva lenne!" Lágler István. Még egy súlyos baj, a' dunántúli meggyúlt bajokhoz! E' lap t. cz. szerkesztőségé-