Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-14 / 2. szám

borkodás' kiegyenlítéséhez? melly folytonosan dühöngve széttépi méltatlanul az álladalom' kötőlékeit, magát a' szeretet' vallását meggyalázza, és sokféle polgári surlódásokra nyit ajtót, mellyek hatalmasan gátolják a' közboldogságot. Eddigi nézetek szerint úgy hitték a' keresztyén népek, hogy bár az egyházújítás'rejtett okait nem tudhatni, mint láttuk: de már ennek keletkezésire alkalmat nyújtó körülmény szerintök eléggé tudva van értők' szemei előtt, melly nem más, mint a' hitelvek feletti iskolai vita, és a' vallásnak különböző tanai. Az ősanyaegyház' hívei tehát úgy vélekedtek, hogy a' protestánsok az igaz és egyedül üdvös vallásról áttértek az eretnekségre , és tévtanokra, a' hittől elszakadtak, és hü keresztyénekből lettek hitetlenekké, és krisztustagadókká. Viszont a1

megújított egyház' hívei örültek , hogy ők az egyiptusi szolgaság' házából kijöttek, a' bálványozáslól és a' szertartások' elviselhetlen jármától megszabadultak, a' keresztyénséget 's az isteni tiszteletet ennek eredeti tisztaságára vissza hozták, a' hit- és lelkismeretbeli szabadságot megnyerhették, szóval a' vallást ezer éves mocskaitól megtisztíthatták. Tanúsítni ezen nézeteiket a' kétféle keresztyéneknek saját vallástételeikből szükségtelen , mivel ezek napnál is fényesb világban derengnek. Az emberbarát' kimondhatlan örömére ezen nézetek alanyiak, egyoldalúak és csak részleg igazak; 's nem hibázunk, ha azt mondjuk, hogy az igaz vallás' kútfeje az emberi szívben és észben fakadván, és a' hit örök elveken épülvén, soha és semmi időben egészen meg nem romolhat, kivált a'keresztyén vallás; ha hisszük, hogy Krisztus velünk van világ' végéig, és a' szentlélek távol nincs semmi időben: hanem a' külső isteni tisztelet a' kor' kivánataihoz, és a'nemzedékek' műveltségihez képest válthat különböző alakokat: de ez is még nem olly lényeges dolog, mint a' felekezetek vélik anyatéjjel beszítt előítéleteiknél fogva. Mert például, minő ruhákba öltözzenek a'ker. papok, feketébe-e, vagy fejérbe? minők legyenek a' templom' falai, festettek-e, vagy fejérek ? sok szertartás legyen-e, vagy kevés? hangszererek segítsék-e emelni a' buzgalmat , vagy csak éneklés ? gyertyák élénkítsék-e a' figyelmet, vagy csak természeti napvilág ? minő legyen a' liturgia, egyszerü-e, vagy intonatiókkal, ós antiphonákkal változatos ? ezek az isteni tisztelet'' észszerességire ugyan valljuk, nem közönyös, de a' vallásra, melly ettől különbözik, és a' szívben 's értelemben lakik, koránsem lényeges dolgok. Illynemű dolgokért, illy nagy véleményharezot, szakadást idézni elő, egy okos embernek sem juthata eszébe; mert ezek, mint időben lettek, az időkkel együtt el is múlhatnak, és ha nem ész- 's czélszeresek, jobbaknak helyet adnak. Sőt mit mondunk? még most sem a' vallás' sarkíauai teszik köztünk a'válaszfalat; mert hiszen alaphittanainkban, a' szentháromság' tudományában, mindnyájan megegyezünk, és első nagy királyunk' kivánata szerint (Iső törvényk. lső czikk) katholikus és protestáns egy lélekkel vallja Athanásius" hitvallását, mellyet mind a' helvét, mind az ágostai hitvallás alapzatul használ, és minden jólelkű magyar keresztyén hisz és vall; mit sem nyomván itt némelly gyanúsítgató r. kath. papoknak abbeli kifogása, hogy köztünk a' rationalismus elterjedett; mert ez csak illynemű okoskodás: ,protestansok közt van néhány Krisztustagadó, és igy minden protestáns az; vagy illyen: ,a' r. katholikusok közt némellyekben vak, és szénégetői hit van, és így ezek mind vakhitüek/ Elismerjük továbbá mindnyájan, pápisták és protestánsok , a' szentírást Istentől ihletettnek , és hitszabálynak lenni; erkölcsi elveinket egyedül az isteni nyilatkozatból merítjük; isteni tiszteletünkben a'tanulást, imádkozást, éneklést lényegesnek lenni valljuk, és mondhatni csak a' mellékesekben , közönyösekben különbözünk egymástól. Mi tehát sajátlag az Eris' almája közöttünk? kérdik itt nyájas olvasóim. Az, mi a' vallásbeli forradalmakat szülte eleitől fogva, és amaz isteni forrásból keletkező folyamot olly sokszor felzavarta. Van egy életkérdés, melly míg Istennek a' vallást nem angyalok , hanem testi szükségek alá rekesztett, és emberi szenvedélyekkel küzdő emberek által hirdettetni, és tanítatni tetszend, fájdalom! mindig fontos maradand, melly isimez: „minő viszonyban áll a' vallástanító, a' lelkész a' néphöz? hegyibe van ő ennek helyezve, mint belátással, tudománynyal, ennek elővilágító és ezt tanító ? vagy alárendelve, mint ennek érdekeiben munkálkodó, és ennek adományiból élő? a' nép van-e őérte, vagyő a' népért V1

Ezen kérdésekre adott különféle feleletekre, különféle fogalmai és nézetei épülnek a' papságnak, és ezek olly lényeges különbséget idézendnek elő az egyházban , sot minden vallási társaságban, hogy a' vallás, melly egy és megoszthatatlan, különböző felekezetekre oszland, és az őt alapjában megrendítő forradalmaknak , súrlódásoknak martalékul adatik. Tekintsük meg kissé az ó-szövetségbeli egyházat. Ebben Mózes kétségkül túlsúlyt ada a' papságnak , és a' zsidó népet ezek' adózóivá, biráivá tevé; kiknek feje a' főpap egyedül mehete be a' szentek1

szentibe, itt Istentől, mint uralkodóiul , ő mint ennek titkos tanácsosa, a' legfensőbb határzatot, az Úrim és tummim által megértendő, és a' népnek tudtára adandó. A' népnek nem szabad vala belépni a' kárpiton belől a' szenthelyre, hol a' papok végzették szertartásaikat; neki csak távolról lehete nézni az előjogosított kasztbeliek' szent homályba öltöztetett ünnepélyes cselekvényeit: kik kizáró birtokában levén a' tudománynak és Írástudásnak, alig gondoltak arra, hogy a' nép fölvilágult és erkölcsi legyen , sőt sok