Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-22 / 16. szám

(ejtve, : miszerint ,,emlékezetben tartani az érde- i met szent kötelesség"; kötelesség az elhunytra nézve, — kötelesség magunkra nézve, —'s még kedves halottaink' emlékezete s velők szellemi társalgásunk óvószer sok bűnöktől, 's lelkesít sok dicső tettekre. Ezután szónoklott tiszt. Saary Gábor úr, kiüti pap, szive' mélyéből merített vonásokkal rajzolva le egy protestáns papot ; a' muRka derék, de kifejezései a' tisztelt úrnak elszórvák 's e' gyász alkalomhoz tán nem egészen illők valának; legyen szabad néhányat kiemelni: ,A' protestáns pap egy rakás neveletlen erkölcstelen gyermeket hagy maga után, azt is pedig Isten'dicsőségére, fa' boldogult urnák, ki felett szónoklott, gyermeke nem volt) ,diplomaticus zsivány*. ^Mindenható ereje van a' szokásnak; egyik télben is mezítláb jár a'havon's nem árt neki, másik igy nyárban is megnáthásodik/ ,Egyik pap majd lehúzza Istent az égből' 'stb. gigási kifejezés; azonban a' szónokló, utófohászában majd a1

kárpitig emelt kezekkel szintén ezt mívelé; — utói a' simái endrédi pap, tiszt.Sleinig Dávid úr mutatá meg „mire való ez a'feje fája ? É (Y boldogult kö-sirboitba tétetett fő-fa nélkül) Illy tisztelgések közt temeténk el nevezett halottunkat. 38 évet tölte ő öszvesen népnevelői pályán, 's neveltjei közt a' dicső Ráday név ragyog, tanúsítására annak, hogy nevelői tisztére érdemetlen nem vala. — Házi életében példás csendesség, viseletében egyszerűség uralkodott, — egyéniségéből bátran kiemelem a' szinlést nem ismerő egyenesség 's szigorú becsületesség' időnkben olly ritka jellem vonásait. Béke őrködjék porai felett. Cs. strénnoaztó' aibájárn. A' protestáns egyházi és iskolai lap' 1843-ik évi 1-so számában újévi ajándékocskákat osztogat Strénaosztó úr sok nemüeket. Kedvesek az újévi ajándékok hölgyeinknél, férfiainknál, 's mint ereklyék, ha választoltainktól származának , emlékül örökre megtartatnak. Strénaosztó úr' újévi ajándékai között nekem kettő feltűnő, és igen kedves, a' 2-ik és 11-ik ajándék. A' második azért kedves, mert keblemnek forró óhajtása: nemzetünk' egygyé olvadása, a' magyar, német, tót'öszvesimulása ; hogy ezek tettben, erőben egygyé forrva, mint egy erős tömeg fáradatlanul munkálnák Magyarország' felboldogulását. És Isten adná, hogy ez igy lenne! Eltolúlnának a' rettentő akadályok, mellyek szörnyként állanak nemzeti emelkedésünk elébe átokul! Szétszakadoznának azon lánczok' szemei, mellyeket az egyesülés, a' szelíd béke' daemon ellenei, harag , irigység, nemtelen boszu , közérdeket letapodó szennyes önérdek' salak érczeiből pokoli felhevüléssel összekovácsolának! 's elvonúínának már valahára a' méhökben vészt ápoló sötét borúk nemzetünk1

egéről, 's az arról majd ekként letündöklendő nap' melege fölolvasztaná a' jéghideg sziveket, 's olly érzelem-fát nevelne azokban, mcllybe a' nemzet' szent szerelme, a' nemzet' boldogsága , 's az egyesülés' nemes gyümölcsöket termő ágai lennének oltva 's megfogamzva! Föl is kellene már virúlni e' nemzetnek sok küzdelem után! föl igen is! ez lenne az igazság! ki kellene veszni kebléből az önmagát gyilkoló halál-féregnek; e' nemzetnek nem sír felé kell közeledni, de férfiúi lángerőben, büszke fölemelt fővel az istenség felé emelkedni, a'jó értelmű haladás5

, tökély' istensége felé! — Strénaosztó ur' \ 1—ik ajándéka azért kedves nekem, mert egy fehér-ívet nyújt által, mellyre aláírni kell. Alig olvasám el Strénaosztó ur' ez ajándéki pontját , egyszerre örömár futotta meg egész valómat, 's egy benső ellenállhatlan sugalom, annak tüsténti elfogadására 's az ajándék' viszonzására, aláírásra birt. Igenis! gyönge avatatlan kézzel bár, tollat emelek, és azívaláirok. — Van egy szabadalmazott város a' felvidék' ölén, közel a' Kárpátok'fehér bérczeihez, 's ez a' város a' Sajó' partján, két völgy'homlokán áll egyszerűen, kiszenvedve már sok viszályt, kitűrve több méltatlan szenvedéseket, de mindig úgy szenvedéseiben, mint boldogabb napjaiban, úgy örömeiben, mint bánatának özönében liiv maradva királyához, hív nemzetéhez. És ezen egyszerű Város' neve Pelsücz. E' város sokaktól örök tespedésre van kárhoztatva, önmaga'előmenetelét, haladását gátló testületnek kikiáltva, és méltatlanul; hogy ez nem igy van, átadom a' nyilvánosságnak , vesse a' közvélemény az igazság' mérő serpenyőjébe a' feltüntetett vádat, 's Ítéljen szigorúan, ha megmérte azt. Pelsücz városa' törzsnépe reformált nép, földmivelő polgár-egyesület; de azért hogy földmivelő nép, hogy saloni műveltségi 's tanultsági diplomákkal nem bír: a' kor1

üdvös kivánatait megbírja érteni, 's azoknak tehetségéhez mérten hódolni kész. Adatok nélkül emelni vádat, adatok nélkül bizonyosnak állítani valamit e' ,kétszerkettő-négyí századában száraz mathenaatikaitlan számolás , mellynek eredménye semmi. Adatokkal lépek elő. Illy egyesületeknél, millyen Pelsücz, jó rendben foly minden , jó rendben kell folynia : ha vezérei nemzet' fiai, ha vezetői' kezében a' zászló nem pártütés'zászlója; ha vezérei' keblében ncpe'boldogsága 's honszerelem' virágai ápoltatnak; ha vezérei megértve a' kor'intő szellemét, az őrködésökre számoló testületet annak értelmében ébresztik előhaladásra. És itt már felhozok egy nevet , átadva a' nyilvánosságnak, Pelsücz városa' 's egyháza' lelkésze tiszt. Szentpétery Sámuel úr' nevét. Ezt tenni kötelességem; mert semmi mystificatio1

barátja nem levén, a' tiszta fehéren nyújtott ív alá tiszta kézzel akarok írni. E' fiatal lelkész, mint rendes lelkiőr, két évet tölte már egyházunkban közszeretettől körülölelve, 's e' két év tények' éve volt. Csak mindjárt beköszönése után teve indítványt egy tőke' alapítására, a' nevelés' szent érdekétől ihlettetve, és indítványa volt: „alapítassék egy tőke, mellynek kamatjából, keblünk-