Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-08 / 14. szám

Miért? épen azért, mert a' presbyteri elvek mellett emeltem szót, mellyek mellett veszni kell mind a' kettőnek. Rettegtek az úrkénytöl? — méltán, mert ez jelen igazgatási rendszerünk mellett mind a' tiz szarvát nagyra növesztheti; mert ha magatok álltok ki vele a' sikra, bizonyosan megheveritek a1

homokot. Még most fönn birkóztok egymással egyházunk' véd bástyáján, mint Dugovich a' törökkel Belgrád' falán: le mind a kettővel! hogy mindkettő a' presbyteri rendszerbe fúladjon és szegje nyakát! A' két aristocrata elem egyezni, egy kézre dolgozni soha nem fog, hanem ha egy harmadik közítő elemben a' presbyteri rendszerben egymással kibékülendnek, és az egyház' javára fordítandják egymás ellen hasztalanul feesérlt erejöket. — Ez meggyőződésem, inig mástól jobbat nem hallok. A' mondottakból kijő a' keresett igazság, melly ez: Ezen presbyteri elvek szerint, nem lehet szorosan megkülönböztetni a' parancsoló és engedelmeskedő egyházat; hogy vagy vissza kell mennünk az aristocrata, vagy episcopál elveken épült consistorialis igazgatáshoz; vagy ki kell újra virágoztatnunk Áron' botját, "s puséita vak engedelmességgel fel kell állítnunk a' magva-szakadt's a' keresztyénség' elemébe fúladt levitismust; vagy a' legszélesebb értelmű képviseleti egyházigazgatási rendszerben vissza kell adni az egyetemes protestáns egyház'autonómiáját! Maradjunk a' lehető — a' kivihető mellett! Vagy vissza kell vonulni a' protestáns papságnak Lévi' elrongyollott sátorába, 's ott guggolni a' hajdani vallásosság' még néhány darab füstölgő üszöge körül; vagy ott kell néki tüzelgetni régi symbolikus könyveivel, cánonaival; többet mondok , vagy görbülnie kell az annyira rettegett úrkény' nyerge alatt; vagy egyház-igazgatási szerkezetét tiszta presbyteri elveken kell újra alkotnia ! — Vagy jogot kell megosztani, vagy jogot veszteni, tertium non datur. A' presbyteri elvek elleni nehézségékről, mihelyt időm engedi. Dobos János, ó-budai reform.lelkész. Barátságos szó Baksay úrhoz. Nem kicsit gondolkoztam azon, vájjon a' Baksay ur' nyilatkozatára feleljek-e valamit, mert a' nem felelésre igen nagy okaim valának, midőn a' felelet arra sok helyeken, 's jelesen az Óramutatóban 's erre irt Szózatomban, Hetényi és Hajnal uraknak a' Baksay ur' nyilatkozatát két tűz közé szorító nagyon becses és súlyos czikkeikben, magában a'józan okosságban és a' dolog' természetében, sőt magának csaknem egész magyar protestáns egyházunknak összehangzó közvéleményében bőven és világosan feltaláltatik: úgyannyira, hogy félnem kelle, nehogy ok nélkül szót szaporítsak, mire pedig — mint ezt Baksay ur is tapasztalhogy Baksay úrban egy hajdani jó tanítványom szólott hozzám, 's épen ezért illetlenség nélkül nem tehetem, hogy hozzám irányzott nyilatkozatát egészen szó nélkül hagyjam. Szólok tehát röviden az itt következő észrevételekben. 1} Nagyon csalatkozik B. ur, midőn azt gondolja, hogy felszólalásomban czélom vala neki kedvetlenséget okozni, 's a' harczra pazérolt idejének veszteségét még jobban éreztetni; mert ezt tenni, hol a'felszólalást közérdek nem parancsolja, még ellenségemmel is , elveimmel merőben ellenkezik. Szólék tehát a' régi bizodalmas viszonynáP fogva, miután egyházi javításunk' nagy kérdésébe * én is újomat belemártám; szólék, mert igen fontos dolog felett vitatkoztak; és mert valamint most, úgy akkor is csuda fogott el azon, hogy B. ur. a' legkézzelfoghatóbb erősségeknek engedni nem akar. Úgy van! most is csuda fog el; mert a' milly dicső és isteni dolognak tartom, a' népek' 's századok' sorsát eldöntő időszakokban a' romlott közvéleménynyel Illyés prófétai magas lélekkel megvívni, és a' helyett, hogy annak árján' — mint sokan tenni szoktak — forgácsként úszkáljunk , mindent elkövetni 's mindent feláldozni arra , hogy az árnak mentül ártatlanabb lefolyás eszközöltessék, és a' közvéleménynek józanabb 's egészségesebb irány adassék ; a' milly isteni dolognak tartom egy Socratesnek a' néptömeg' legdühösebb ingerültsége' ellenébeni egyediilállását,melly szerencsére (]mi illyen esetekben is nem ritkán történik) örvendetes kimenetellel koronáztatott: midőn, mint egykor a' népgyűlés'elnöke, tisztán kijelenté, hogy az ártatlan hadvezérek'életére, kiknek véröket or-> dítá a' felbőszült sokaság, csak az övén áttörhet útat magának: épen olly kislelkü szükkeblüségnek nézem, a' mind előlegesen mind utólagosan kézzel fogható 's közönségesen elismert igazsággal szemben, saját egyéni, bárha különben jóczélzatú véleményünkhez annyira ragaszkodni, hogy azzal azegész világtól is elkülönözve állani készeknek mondjuk magunkat; mert ez épen ollyan, mint mikor, a' gyermek, vagy az ingerültség'állapotában levőgyermek-ember valamiért helyes okot adni nem tudván, minden helyes okokkal szemben igy szól: „csak* azért is" és minden felelete a' cs«/ebanhatárzódik.' Az őszinte becsületes szellemi harezban mindenik harezos győztes; mert részt vett az igazság' győzedelmében: 's a' tökéletes tisztába hozatal' útjában álló ellenvetések's nehézségek gondos felkeresése nagy érdem előttem; mert az igazság' tökéletes győzedelmére ez is megkívántatik. És már különösen ezen nemleges szempontból a' Strauss' biographiája's részint dogmatikája is bizonyos jótékony eredményt hozandó jelenés a'prot. egyházban; és épen ollyan a' theologia' mezején, millyenek valának a' Pyrrho , Sextus Empiricus, Hume 'stb, nemleges törekvéseiké a' philosophiában. Nem szégyen tehát, sőt inkább dicsőség és nagy lélek'jele, magunkat a' tisztába jött hatta — semmi hajlandóságom nincs. Azonban mégis végre csakugyan győzött egy nagy ok; t. i igazság' és alaposan kifejlett józan közvélemény' ö-