Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-08 / 14. szám

golhoni holló-szárnyain, vagy az erény' tápfölde a' vallásosság, szárad le a' kihaló erkölcs' gyökereiről ; okos keresztyén egyiket sem óhajtja, sőt clérkezésökct teljes erővel gátolja. Itt valamit tenni kell, de mit? ,,Nevelni kell ! mondják némellyek; — a' gyermeki kedélyt kell vallásossággal saturálni, hogy idegen elemet el ne fogadhasson !í

;

Ezt mondani könnyű, kivált mai anyagi nevelésünknek, melly magát a' szellemet vegytani szabályok szerint bontogatja: de tenni annál nehezebb. - - Hallom túl a'Dunáról és túl a' Tiszáról: ,,a'papság'tekintélyét kell nevelni, parancsoló uralkodó hatalmát kell neki visszaadni; fel kell őt tolni azon polczra , azon colossz' vállára, melly alól a' lábakat a' protestantismus nagy áldozatokkal elszedte!" — Ám de a' történet mondja, hogy a' papság mindenkor visszaélt hatalmával; hogy tekintélyének egyfelöli emelkedése, a' mérleg' másik serpenyőjébe szállt vallásosságot annál mélyebbre sülyeszté mindenkor, és kiveszvén a' vallásosság" alant álló serpenyőjének tartalma: felemelkedett ugyan a' naturalismus' és indiíTerentismus' ürességébe: de a' papság magas állásáról azon nyomon lebukfenczezett; — Áron, távozván oldala mellől Mózes, arany borjut öntött 's imádtatott. En itt szebbet, jobbat, czélszerübbet nem tudok: mint visszatérve az őskeresztyéni, a' Jézusi örökigaz elvekhez , az egyházat egészben illető, tőle annyi idő óta elfogott, ön belügyeibeni autonómiáját neki visszaadni: 's ez által ébreszteni fel a' keresztyéni közszellemei. Itt lehet a' belélet-erőt keresni és nem magában a' papságban, 's ha a' papság nem birta ezt közel két ezer év alatt magából az egész keresztyénségre kifejteni, sőt a' keresztyénség' hanyatlása magára a' papságra néz vissza szemrehányólag: keresnünk kell ezt olt, hová Jézus ezt maga letette. — Igenis, a' pap- és az urkény mindketten szűnjenek meg positiv uralkodni az egyházban 's érjék meg az itt sokkal czélszerübb negatív uralkodással. Ha — mint sokan óhajtják — a' papság positiv igazgatásra emeltetik; ha magához felszemelve, a' kormányra felvéve néhány laicust, a' többinek nem leend egyéb kötélye az engedelmességnél és fizetésnél: természetszerint mindinkább elszokik, elidegenedik a' keresztyénség magától a' keresztyénség' legfőbb érdekeitől; miután századok óta várakozott és ácsorgott hiába a' zárt ajtók és érdekek előtt, részvétlenül széledend el. Es kérdem: lesz-e az egész papi nemesség' confraternitásának, vagy a' néhány laicus' rosdás kard-csörgetésének annyi ereje, hogy visszaerőszakolja a' népet, a' többséget a' tűzhelyekhez , mellyeknek lángját kioltá?? — A' nép egykor Rómából mind kitakarodott a' szenthegyre, 's magukra hagyá a' patríciusokat; oda a' nép visszatért, mert anyagi hasznot, concessiókat mutatának neki üvegen át: mi csak confcssiókat mutathatunk,és ha egyszer a protestáns egyházak' ajtaján kitakarodik a' nép : a' hideg a' puszta négy fal közé mivel édesgeted vissza? Felállasz a'szónoksí,ékbe, kérsz, kiáltasz, intonálsz, vagy tiz csapással fenyegetsz? Rég megtanítád már a' népet, hogy puszta szóra keveset adjon, és hogy emberszó nem istenszó. De ha átadjuk az egyháznak önjogait , ha vele egyetértve függetlenül hagyjuk őt belügyeit rendezni: e' magnelicus ero altal felrázzuk a' szunyadni kezdő életerőt; az egyház' nagy czéljai iránt kialudt érdeket és eleven részvétet fölverjük a'nép'kebelében: és lesz, bizonnyal lesz, egyházi közszellem. Múlhatatlanul szükséges 2-or) azért: mert az egyházigazgatásnak, ha mindjárt absolut is, mulhatlanul ösmernie kell az egyházi ügyek9 állását, tudnia kell az egyház' egyetemes szükségeit, óhajtásait. Valljuk meg, igy a'mint most állunk, egyházunk'közszükségeiről és közkívánatairól semmi bizonyost és kimerítőt nem tudhatunk. A' tractusok puszta papvéleményt, a' superintendentiák tractus-véleményt tesznek az egyházi közvélemény' és akarat' helyébe. A' consistoriumok úgy bánnak a' közvélemcnynyel, mint Jákob bánt a' megvakult Izsákkal: a' papi és tractusi kezelésekre rávonják az egyetemes egyház" keztyüjét, és sanctiót mondatnak rá: „de a' szó nem Esau1

hanem Jákób' szava." — Oh! ha az egyház' közvéleménye és szükségei szólalnának meg az egyházvidéki gyűlésen: nem lenne jegyzőkönyve ollyan olla potrida, mint a' millyen a' beleaprított tizenkét pontnál fogva Sz. úr tractusi jegyzőkönyve. Ez, épen ez szomorú következése az egyházi törpe képviseletnek. — A' jog, és törvényhozás, sőt maga az ezek szerinti intézkedés is, csak igazságra épülhet. A1

vallás nemcsak a' patríciusok'hanem a' népnek is szent tulajdona; a' nép' és vallása' ügyében, nem lehet igazságnak fogni semmit azon kivül, mit szabadon választott képviselői által kimondat. Más úton nem leheta' protestáns egyházigazgatásnak és törvényhozásnak biztos alapot készílni; mert az itt kérdésbe jöhető tárgyak lényegesen a' lélekösmeretre tartozók. Annyival szükségesebb pedig a' presbyteri elvek szerinti reform , mert: 3-or) Jelen egyházigazgatási szerkezetünk, egyházunk9

alapelvével sokban ellenkező. — Protestáns egyházunk' főelve, a' minden emberi vagy collegialis önkénytől ment hit- 's lélekösméreti szabadság. A' hit- és lélekösméreti szabadságot meg kell adni, mert elvenni nem is lehet; már a' közügyekbei befolyhatást semmi képes tagtól megtagadni, vagy valami diplomaticus testületnek átadni nem szabad; mert e' jogát a' nép, még szerződés' útján sem vesztheti el; — annyival inkább nem ott, hol az ellenkezőről megkérdve sem volt. Minden illyen esetben az egyház' jogainak ideiglenes birtokosa nem egyéb bitorlónál, ki magával az egyházzal