Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-01 / 13. szám

és szorgalmát a' máramaros-ugocsai n. t. egyházmegyében isismerteté Tamás-Várallyán 3, Huszton 8, Szigeten 20 évekig szolgálván, 's ez utóbbi helyen 4 évig iskolai köz-oktatóságot is az egyházi szolgálattal együtt viselvén. Megismert érdemeinek méltánylásából a' máramarosi nt. egyházmegye' espereresi hivatalával is megtiszteltetett, 's ezt 9 évig viselte. Világ elibe bocsátott néhány '*) 's kéziratban maradt több különféle tárgyú munkáivalhelyet vívott ki magának honunk'vele egykorú tudósai' dísz-sorában. Az elhunytnak földi része — koporsó betéteikor 18-kán d. u. a'háznál tartott alkalomszerű beszéd és könyörgés , másnap pedig d. e. templombani kettős szónoklat után a'helybeli tanuló ifjak' harmoniás éneklése mellett — a' gyászlisztesség-tevők' nagy seregétől kísértetett ki 's tétetett le sírjába. Nagyobbszerüvé telte e' gyászünnepélyt a' romai és görög katholika egyházak' harangjainak a' reform, egyházakéival — a' boldogult iránti tisztelet's a'különböző hitfelekezetek közötti barátságos viszony' tanúsítására — mind két napon egyesült zúgása. Méltó dicsérettel emeltetett ki a' vallástanítói hivatal'fontosságát 's a' társas élet'boldogítására kiható idvteljes működéseit illően becsülni tanult egy lelkes író által (Testi Hírlap' 1841 é. folyama' 522 és 523-dik lapjain) a' szentmihályi ref. buzgó gyülekezetnek szívérzelmeit tettben nyilvánított azon hálája, melly szerint díszes emlékoszloppal jelölő ki 58 évi hű szolgálata után elhunyt papja n. köveskáli Nagy Istvánnak földi részét némakebelébe zárt gyászsírhalmot. Nem kisebb fényben tündöklő , 's minden jól gondolkozók' magasztalását méltán magára vonandó a' szatmári ref. egyháznak ritka nemes indulatból származott 's igaz keresztyéni buzgalmát tanúsító jóltevősége, melly szerint a' körébe — már akkor is hajlott koránál fogva — nem ifjúi erővel és tehetőséggel lépett 's majd hivataloskodása'folytán — esztendeinek megsokasultával — egészen elerőtlenült aggastyánt hivatalábóli kilépte után is néhány évig 200, azután pedig — ez öszvegnek feléveli megelégedendését jelentve — nemes szerénységből eredt saját kivánata szerint holtáig 100 e. f. nyugzsolddal segedelmezni kegveskedék. A' prot. papság' egyes tagjain, durvább érzetüek által, gyakran minden igaz és helyes ok nélkül elkövettetni szokott méltatlanságok felett emelkedő sűrű panaszok közt örömest juttatom köz tudomásra a' méltányosság 's nemes szivüség1

illy szép és jeles példáját; nemcsak azért, hogy az öntudat édes érzetén kivül evvel is némüleg jutalmaztassanak az érdemesek, hanem hogy a1

köz helyeslés és dicséret másokat is felindítván ennek követésére, *) 1) Marczibányi jutalomkérdésekre készített két értekezése. 2) Máramarosi éhség' leírása (versekben). 3) Természet-história. 4) Magyar oratoria. 5) Tachygraphia. Mind magyar nyelven. minél ritkább ok legyen a' hatalmaskodó önkény és lealacsonyító bánásmód elleni panaszra. Berky István, szatmári ref. pap. Papi díjak' fizetését illetőleg. Múltév' nov. hava' 3-kán komáromi egyházmegyei esperes nt. V. M. úr egy kérelemlevelet nyújtott be a' n. m. h. tanácshoz, mellyben a'kormánya alatti lelkészek' nevében az egy idő óta váltóban fizetett papidijak' ezüstbeni fizetését kéri. A' n. m. h. tanács ennek következtében Komárom vármegyétől „véleményes jelentést" kivánt, 's e' k. intézvény mult hó' 13-án megyei közgyűlésen szőnyegre kerülve, természetesen — erszény-oldásról levén szó — vitára adott alkalmat: elhatároztatott 's kijelentetett a't. megye által, hogy az eddigi gyakorlatot kívánja fentartani; különben is e' tárgyban csak az egyházak' beleegyezésével tétethetnék elég a' folyamodvány' értelmének; ezek pedig nem feküvén mind e' megyében, fel nem szólítathatnak: a'kérdés is nem ez útra tartozván, ennek eldöntésébe bele avatkozni nem kiván. E' sorok állnak a' Pesti Hírlap' 217 száma' egyik hasábján. De van még ennél több is, — t. i. a' megyei közlő beszél, 's kezdi leczkéztetni az említett esperes urat, hogy „vájjon meggondolta-e az útat?"; 's a' megye' végzésének nagy frontot csinál, saját anyagjából gyúrva, amúgy öntetszése szerint. Azt mondja t. i. a' tisztelt közlő : „meglehet, a' tisztelt férfiú (esperes) igen rosz humorában nem igen kíméletes tollal festi a1

kormánya alatti egyének' állapotát." Ép' ez okból szükségesnek látom közleni a' kérdés alatti folyamodványt, *) a' t. cz. közön*) Tit. tit. Közel negyven esztendeje, hogy a' helv. vallástételü lelkipásztorok tetemes fogyatkozást szenvednek a' miatt, hogy, holott fizetéseik ezüstben alapítattak meg a' gyülekezetek' önkéntes ajánlatukból, 'smost — mint gondolni is lehet — akkor sem vetettek magukra nagyobb terhet, mint mellyről látták, hogy azt mind maguk, mind maradékaik könnyen megbírhatják: az az igen mérsékleti summa is mindazáltal régtől fogva nem az eredetileg megállapított ezüstben, hanem papiros pénzben, 's annak is nem belső becse vagy értéke, hanem csak száma szerint, és igy ötödölve , majd harmadfelezve fizettetett, 's mind e' mai napig is fizettetik. 'S bár gyülekezeteink többnyire maguk is jól látják ebből eredő sérelmünket : az eredetileg megállított ajánlatnak már valahára ezüstbeni fizetését mindazáltal — a' maguk könnyebbségéért — évről évre halogatják, hanemha az nekik felső hatóságnak hatalmas, de igazságos szava által parancsoltatik. Tit. tit. Nem kívánunk mi többet, mint mennyit gyülekezeteink maguktól önként, az illető t. vármegyék' helybehagyása 's megerősítése mellett megajánlottak, *s ugyanazért az idők' viszontagságait tekintve, — bár veszteségünkön gyakran