Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-04 / 9. szám

hagyva a' papolószint, balra a' sűrűben a' sétánylónak , emelkedett helyen, egyszerű márvány vörösük elébe 5 mellyen eme' fölirás olvasható: nl\, T. Csapag Peter u. körösi 15 évig volt lelkipásztornak, élt 49 éveket, meghalt oct. 22-én 1842. emeltek tisztelőiEgy lelki pásztornak, ki fényes elődök' sorában nem tündöklött, a' tudósok' fénykoszorújába irt munkáival nem vívott föl, kinek neve a'munkás hírlapokban nem emlegeltctett, — egy egyszerű ref. lelkésznek emeltetett ez. Ez ugyan ellenkezik a' lármás dicsőséggel, minek csak füstje van; de valóság benne , mint ropogva égő barlangkóróban , egy percznyi melegség. Használni, ember' hivatása; ki teheti ezt inkább mint egy lelkész? ki ezer úton halhat embertársai mind anyagi, mind szellemi jóllétére 'Ő nn az anyag szellem nélkül ? homok, melly a' körülmény szerint most por, majd sár: s mindkétkép' elkever. Mi a' szellem anyag nélkül ? örökös szomj, kérlelhctlen békétlenség, tantali kín. Ki használni akar, e' két elemre kell annak párhuzamosan működni. — Boldog a' lelkész , ha hivatásának megfelelve, a' nép megérti beszédét! boldog az egész nép , ha illyennek ajkai közé van letéve szellemi kincse. Nagy szónokok, koruk' jelesbjei, alusszáke' temetőben álmaikat; a' köztisztelet' nemtője őrzi azok'besülyedt sirhalmaikat; tudtunkra Helmeczy, Csáty, ref. püspökök; mondanám Báthoryt is, de f. évi január' 4-kén sírjából felvétetvén, a'pesti templom-kriptába vitetett föl; — Szélesi , Medgyesi; Kovács József, Virgil' fordítója, kinek a' köztiszteletet megelőzőleg, hitvese emlékkövet emelt;Nánási Fodor Gerzson, 'stb. országszerte hírneves, egyházuknak közkedvességü papjai, — és ezek' sirhalmait semmi emlékkő nem jelelte, nem jeleli ki: némellyikét nem is tudhatni hol van ! — Tisztelni életében a'jelest, holta után átadni a' dicsőt az utókornak: ez erkölcsi kötelessége embernek; a' valóságos tisztelet olly adó , mellyből ha egy fillérkc hibázik is, nem nyomathatik reá lerovás' bélyege (stempel) Ha erkölcsi éle tünk a' sírnál végződnék 's anyagi életünkből mint lehervadt virág' kedves illata fön nem maradna: úgy életünk, a' legérdemesebbé is köztünk, csak vértanúi átszenvedés, remény nélkül. Illy nézpontokból indulva ki, emelték n. t. Csapag Peter urnák azon márványkövet tisztelői, mindjárt halála után, aláírási úton begyült pénzöszvegen (felállítalolt f. évi február' 2-án) — mert a'megboldogult a'jelen kor' papja volt, nem az ó szövetség' már ma értetlen symbolái' és typusainak barátja, miket még ma is nem szűnnek sokan szószékből beszélni, (ferde felfogása a' szószéki tanításnak!) mellyeket a' hallgató nép nem ért, lelki 's erkölcsi javulásra semmi befolyásuk. Erkölcsi oktatás kell a' népnek, minden Seneca, Lycurgus, mit én tudom, micsoda nagy nevek sűrűn emlegetése nélkül; melly szivet 's lelket egyaránt érdekel. Az illy lelkészek lehetnek a' nép' tanítói, annak közkedvességü papjai. Fájdalom! kevesen vágynák iliyenek! mert hanyagság, kényelmes élet' szeretete, alkalmi beszédek' készítésére , (illyeneknek kell pedig lenni az erkölcsi beszédeknek) nem engednek időt. — Adja Isten! hogy választandó új papunkban olly közkedveségü lelkészt nyerhessünk, *) millyent n. t. Csapag P ter úrban elvesztettünk. H. F. Esperest látogatás Károlyfeliérvárott, febr. 13. Tegnap kezdődött és folyt le az itteni ev. reformata szentegyház' rendes visitatioja. A' szokott mód szerint legelőbb is kikérdeztetett a' [helybeli pap: ha nem volna-e a' megye vagy annak egyes tagjai ellen valami panasza ? Meilyre a1

pap azt felelte: nincs. Hasonló kérdés tétetett a1

pap iránt a' megye' néhány jelenlevő honoratioraihoz is. Erre nagy csend lön. De végre elaggott öreg esperesünk a' megye' nevében azon panaszt terjeszti elő, hogy a' pap az utczán pipázik (jól meg kell jegyezni, hogy itt az utczán csak az nem pipázik, ki nem pipás...) Ezután többen felszólaltak a' pap ellen, hibául tevén ki színes nyakravalóját, mellényét, köpenyege' veres bélését, valamint azt is, hogy miért jár casinoba? Mikor beteg miért nem prédikál? 'S végre miért nem ment ki academiára Ígérete szerint? Erre a' pap azt felelte: hogy ha hivatalosan Ígérte volna külső academiákra való menetelét, annak a' visitationis protocollumban nyomának kellene lenni. Különben magán- körökben mindig mondotta 's most is mondja , hogy ha a1

végre elegendő módja lenne, vagy a' ns- ekklézsia arra költséget adna, örömmel kimenne; csak a' tetszik különösnek, hogy öt esztendőnek lefolyta alatt, a' mióta papi hivatalát közmegelégedéssel folytatja, a'visitatio épen most teszen erről említést , midőn házi körülményei házassága által megnehezedtek. A' jegyzőkönyvben az ígéretnek semmi nyoma nem levén, ekklézsiánk' egyik tagja igy nyilatkozott: „Én vagyok a' protocollum"... (yivum aerariumnak hirét hallottam, de vivum protocollumnak sohasem); a' költség jővén szóba, ehez senki sem szóla és lön újra síri csend. Az ekklézsiának gazdasági, pénzügyi és tanításrendszeri állapotán hirtelen keresztülfutottak; á conto ecclesiae jól ebédeltek és délután a' szokott napi béreket kivéve és kiosztva eloszlottak. A' jelenlevők közül csak a'tiszt, köri jegyző úr ülődött meg ezen gúnyos visitation, igen elmésen jegyezvén: hogyha a' szegény pap sokat harangoztat, senki; de ha egyszer nem harangoztat, minden ember megszólja. Vájjon nem volna-e jobb a' pap urak' veresbéllésü köpönyegét csak mellékesen érdekelni, és a' szines nyakravalóknál sok szegény ekklézsiák' nagyobb fontosságú dolgain valamivel többet mulatni? Vájjon nem lenne-e jó a favor et ódium helyett az illy sessionális asztalokra egy más mottot irni? Ezt a' tisztelt olvasó közönség ítélje el! Részemről mint