Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-25 / 8. szám

semmi szükségünk... Vajha ok az erre hívatlanul pazarlóit idejöket, erejöket, inkábba' rájok néző ügyek' eligazítására fordították legyen ! — Egyházak ! paptársaim! kik nem okszerű meggyöződéstek;

hanem mások' hangadása után szavaztok — a' közügyet hűtelenül koezkáztatjátok. Akármelly úton , a' szavak már elkészittetvék , és felbontásra várakoznak. 'S ezek levén szóban, helyszerünek tartom fölmutatni egyházmegyénknek egy avúlt köntösű gyakorlatát, melly abban áll: hogy , akármelly hivatalnok-választáskor , a' miskoiezi egyház négy, a' csáti, és keresztesi egyházak két és két szavat adnak, a'szerint, mint az emiitett egyházaknak négy vagy két papjai vágynák. Vájjon hol a' törvény, mellyen e' presbyteri rendszerrel merően ellenkező gyakorlat alapszik ? Minden egyházi tanács (consistorium) egy testületet képez, egy egyházat képvisel. Egyik egyháznak nem lehet több szava a' közügyekbe, mint van a1

másiknak, legyen bár népessége akármenyi, papja bár kettő bár négy. — Az egyházinál nagyobb tökélyre fejlett polgári kormányzat' rendszere ebben világos utasítást adhat. Pest megyének csak annyi szava van országgyűlésen, mint Torna megyének, pedig amaz elsőbb, ez utóbbit legalább 1 S-or haladja népességben. *) A' fölmutattam gyakorlatot hát tovább nem követhetjük, ha a' protestantismus' elveihez hűtelenek, mások iránt igaztalanok lenninem kívánunk; hanem azt változtatnunk, jobbítanunk, vagy a' fölebbi hasonlatban szólva: „ószerü köntöséből ki kell fordítanunk." De nem is védheti azt senki. Egyháziak nem, mert közel érdekök presbyteri rendszerhez ragaszkodni; világiak nem , mert minden szavuk a'mellett, szó cgvszersmind magok ellen : mivel ama' gyakorlat nem egyéb , mint az episcopalis rendszer' fattyú kinövése. Ennek orvoslására legrövidebb út, legegyszerűbb mód az leszen, ha mindjárt most, a' szavak' felbontásakor, és ezután mindig, mindenik egyház' szavát, csak egynek számítandjuk, miben egyházmegyei közönségünket senki és semmi nem korlátozhatja. — Még egy vonást, igen is jellemzőt! Alig terjedt el köztünk mult év' juniusában, volt esperesünk' elhaltának gyászhire, azonnal némelly lelkészek a' megürült jövedelmes egyház'elnyerésére törvénytelenlépéseket tőnek. Nevöket, tettöket— mivel, hiszem, leszen még alkalmam ez ügyet egész fejleményével szinre hozni — most elhallgatva, azon szivem' gyökerétől fakadó ohajtattalzárom közleményemet: Vajha az illető egyházi tanács az illy szerénytelen magokkal kinálkozókat mellőzve, a' valódi érdemet, mint máskor, úgy most is, szerencsés tapintattal feltalálja ! n v. *) Ha népességhez v. territóriumhoz méretnék a' szavazat ; némi arányosításúl, minden megyének annyi követet kellene küldeni, a' hány járása van, 's mindegyiket külön szavazattal ruházni fel: de hogy ez kivihetö-e, az más kérdés. D. Papi özvegy- 's árvatár. Korunk' kiáltó szükségei' egyike a' papi özvegy- 's árvatár, mert a' sanyarúság senkinek sem kedves; mert protestáns intézeteinkből aggifjontan fordulnak közéletbe papnövendékeink; mert a' „vocatio penes Ecclesiam" gyökigéje szerint, ha megbomlott is a' Melkisédek' rende, fölvirágzott az ur-, rokon-, sógor-, koma-, barát- csoda elemű, igen gyakran vak vezette világtalan , verembe bukó, és az érdemetlent nem ritkán hosánnázó, 's az érdemest háttérbe szorító népkény; mert az egyházi szószékre fölvergődött egyén nem bátor eleusisi Ceres' ünnepét kedvelleni, sok tekintetből: többek közt, mivel neje könnyen összekoezódhatik szomszédasszonynyal, és férjemuramat more ecclesiastico excommunicálják; mivel a' szegény papnak — mert van dermedt keblű, ki a' koldus papot még koldusabbnak szereti nézni — csekély illetményét is vagy hanyagul kezelik, vagy évekre szorítják, vagy birói kezekkel sajtoltatják ki. És mit cselekszik az egyházszolga ? nőtlen vesztegel? kóborlás'bélyegét sütik homlokára, 'sőt, ki magát is alig képes tengetni, némelly szobahadarászók páros életre szorítják, hogy a' papkény előidézte rémalak' képzelt embryója csirájába süljön: igy per varios casus, gond, szükség, aggodalom-gyötörtén, mint a' mindenét magával hurezoló Simonides, vagy a' debreczeni tűzvészben szegénységet nyugton gyónó egykori diákszolga, Hymen' oltára' zsámolyára borul a' lelkipásztor. Az ároni házat gyermeksereg lepi meg, és az őszbe indult atya' keblében fölsóhajt az atyai érzelem' legszentebb szava! Előtte állnak a' jövendőn kínlódó szív' mindennemű aggodalmival elárasztott növeletlenek, előtte — a' papvándornak, kit sorsa, lakostársai 's hallgatói közt is elszigetelve tart. A' kedvetlen események' fonnyasztó szele őt is véletlen és hirtelen űzi tehetlenség' telébe, vagy az elporhadás' szigor törvénye telik be rajta : 's az, ki vallásának, hazájának és királyának mint akármellyik jó polgár, hiven és használatosan élt, fölemésztvén a' mindennapit, családa' végreményét is sirba hurczolja, és az elárvult özvegy, vagy gyötrő szükség' hullámain szédelg , vagy siralmas alamizsnára szorul éhes gyermekei' körükben , és a' szivrázó papi dráma igy végződik. Ne mondja senki e' kedvetlen vázlatot ábrándosnak vagy ecsethütlennek; az esemény mindennapi, és ha vallásos társaságunk csak évtizedenként is mutathat egyet illyet: már tény, 's valóság az ügy, és csak egyen is segítni emberi 's keresztyéni tiszt. Nem pap mondja ezt saját malmára , hanem az evangeliom, a' szegények' áldott gyógyszere, az irgalom' barátja, a' hit' fejdelme; 's annak, ki „foglalatos a' könyörgésben és az ige' hirdetésének szolgálatában" sem ideje, sem alkalma, sem tehetsége kasza- 's kapaforgatásra, 's igy családostul el van zárva azon munkanemektől , mellyekkel egyik vagy másik szegénysorsu