Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-05-26 / 8. szám

- ~ hogy termékeny földdé váljék. Minden új elv va­lami telepet kiván, melly ámbár rothadt, alapúi mégis szolgálhat. De a' közönyösség nem mindig rút alakja az anyagi pangásnak , hanem alakja lehet egy beléletnek is, melly lemondott ugyan a' szabályozó intézvényekről, és elhatározatlanságá­ban ide 's tova rezeg, de az elevenítő elvnek el­fogadására fogékony ; szóval, e' tekintetben a' közönyösség a' réginek berekesztése és az újnak hírnöke, 's annak jele, hogy a'szellem' régi for­máját elhagyván, hamvaiból újjá született phoenix gyanánt az ég felé emelkedik." Édes anyánkat , azon egyházat, melly bennünket szült, gyermek­korunkban ápolt és nevelt, el nem feledjük, de felnevelkedvén, magasabb iskolába léptünk át, t. i. a' tudomány', az értelmiség' 's az ész' sza­bad használata által támasztolt isteni vallás' is­kolájába , melly a' külön hitvallás' korláti felé emelkedik. Nem a' lutheranismus, nem a' kalvi­nismus szűnnek meg, hanem csak az emberszabta korlátok roskadnak össze, mellyek azokat külön sz. egyházakká tették. Mi mind a' kettőben isteni, örökké fenmarad, 's igy a' lutheránus sz. egyház el nem siilyed a' reformátusba, valamint ez sem amabba, hanem mind a' kettő egy újjá elevenült keresztyén evang. sz. egyházzá olvadand, áthatva isteni alkotójának szellemétől. Azon aggodalomra, hogy a' kormány és a' kathol. egyháziak, ha nem is nyilván, de mégis alattomban gátolni törekedendnek az uniót, azt feleljük, hogy illy alattomos eljárást csak sejteni is bűn volna. Mi pedig végre a' netaláni ijesz­téseket illeti , ezek , ha törvényes alapokban nem gyökereznek, hasonlók a' csóva-ijesztőkhöz, mellyekrc majd a' lég'szabad lakosi bátran iilend­nek, gúnyaikat az égbe csiripelendök. Azoknak , kik tanjainknak a' symbolikus könyvekre szorítása' megszüntetésével a' prote­stantismust veszélyben forogni vélik, némi meg­nyugtatásul szolgálhat talán e' rövid értekezés: „Minden embernek van azon czáfolhatlan joga , meggyőződését olly alapokra gyökeresíteni, mely­lyek őt megnyugtatják, következőleg minden elibe terjesztett hittant is önállólag megvizsgálni; de ez egyszersmind szoros kötelessége is, minthogy a' hit' fogalmi az érzékek feletti körbe tartozván, bennök a' tévelygések sokkal nagyobb számmal lehelnek , és sokkal veszedelmesebbek is, mint kisebb fontosságú ügyekben ; mivel azon pillanat­ban , mellyben önmeggyőződésünket mellőzve , megegyezünk egy elönkbe terjesztett tanfogalom' feltéllen elfogadásában, eszünk' örök jogait felál­dozzuk , lelkismeretünk' Ítéletét felfüggesztjük , és szellemi önállóságunkat másnak véleménye' és önkénye' járma alá vetjük , melly vélemény iránt még biztosítva sem vagyunk, vájjon igaz- és jó-e? — Illy feltétlen leköteleztetés a' józan emberi észszel, sőt az erkölcsi tannal is ellen­kezik , mert lekötelezzük magunkat , azt, mit (alán idővel kénytelenek leendünk tévelygésnek elismerni, eleve örök igazságnak tekinteni, és mint ollyant fel is állítni. A' hitre kényszeríteni azért is lehetetlen , minthogy az igazságot nem bélyegezhetjük, a' hitnek nem parancsolhatunk , és a' lelkismerelet nem szoríthatjuk arra , hogy más törvénynek, mint önmagáénak engedelmes­kedjék. Tanszabályokat szerkeszthetünk , de nem hitszabályokat Ha pedig csak a' tanítandókat — tekintetbe nem vévén a' hitet — szabjuk ki, elő­mozdítjuk a' lelketlen mechanismust, vagy a' gyáva szineskedést, mert „nem az előszabott, hanem csak a' saját szivböl eredő hódolat visz a' szeretet' örök atyjának közelébe." De ha áta­lában az ésszel ellátolt lény meg nem egyezhet olly emberi tantétekben, mellyek őt a' jövendőre is leköteleznék : azokban annál kevésbbé nyugha­tik meg a keresztyén , mivel hite' alapítójának tanítási szelleménél fogva , az ez által velelt ala­pokon szabadon kell fejlődnie a' hitnek, a' tan­nak ; 's mivel a' keresztyén erkölcstan' legfőbb parancsolata: hogy az ember tökéletesbülésre szü­netlenül törekedjék , előképül a' legtökéletesb lényt, ,Istent' tűzvén ki magának, 's igy törek­vése soha meg nem szünhetik, soha meg nem állhat. De az egyház' magosabb czélját, t. i. „tag­jainak, tanítás, intés, isteni tisztelet általi erköl­csileg teljes vallásos kimívelését" elérni soha sem lehet a' lelkismeret' és hit' korlátolásai által , 's a' kényszerítő eszközökkel élő egyházat, hí­vei nemcsak anyának nem tekíntendik , sőt in­kább szünetlenül fenyegető 's korholó mostoha­ként rettegni fogják. Ezeknél fogva , minthogy egy feltétlen , teljes és örökké tartó emberi tan— szabályokrai lekölelezletés, az isteni eredetű ész' szabad használatát, a' lelkismeret'jogait, miket üdvezítőnk feltételez 's elismer, felfüggeszti, és *

Next

/
Thumbnails
Contents