Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-05-26 / 8. szám

- S6 — felekezeitői elismertetik. — 2) Az egyházi szerkesztést tekintve : úgy hisszük, mind a' két rész önként álland cl a' szoros igazsággal, az alkotmányos szabadság' elveivel, a' protestantismus' szellemével netalán össze nem illeszthető eddigi intézményei' pontjaitól, mi pedig azon intézményekben czélszerü 's üdvös , összeillesztendi 's magáévá teendi. Ide tartozik mindenek előtt az országnak 8 evang. superintendentiárai némi részben új elosztása, és a' két felekezet' külön iskoláinak egyesült evang. iskolákkái átváltoztatása. — 3} Az egyházi elrendezést, a' liturgiát, a' szertartásokat illetőleg: ezekben addig, mig az illető feleknek , különösen az alsóbb osztályoknak értelmisége annyira nem fejlődölt, hogy az azokbani módosításokat botrány nélkül tekinthessék , sőt még talán maguk is az isteni külső tiszteietet , az igaz vallásosság' szellemében eredeti egyszerűségre visszahozatni nem kívánják, semmi változás ne történjék , 's igy az oltárok, orgonák, keresztek 'stb. azon egyházakban 's temetőkben, hol eddig léteztek, tovább is tartassanak meg; hiszen a' nép, lelkes oktatói által lassúdan meggyőzetik arról, hogy mind azon külsőségek, a' fellengős ügy' velejét tekintve, csak lényegtelen dolgok. Mindenek előtt pedig szorosan kell arra ügyelni, hogy az isteni tisztelet nyelvbeli tekintetben ne háborgaltassék. — 4) Az ekklézsiák' és iskolák' alapitványaira nézve, nemcsak viszonyaink, hanem a' szükség is megkívánja, hogy mindenki tartsa meg a' magáét. Czélirányosnak látom még e' helyen meg-r említeni, az unió' ellenesei által most még csak magány körben ugyan, de majd, mint sejteni lehet, az egyesülésünk' sikerülésének nyilván is elibe gördítendő ellenvetéseket. Allítatik t. i. hogy a' magyarhoni protestánsoknak állása, csak mint az ágost. és helv. hitvallást követőknek , biztosítatott törvényesen. Erre nézve röviden következőkben felelek : a' kathol. státusok a' protestánsokká! a'bécsi és linczi békekötésekre koránsem léptek — "s az ezen alapuló 179°/i: 26 t. cz. koránsem hozatott azért, mivel a' katholikusok a' protestánsoknak az emiitett hitvallásokhoz és a' symbolikus könyvekhezi ragaszkodásukat annyira helyeslették , hogy vallásbeli szabadságukat ezen hitvallások' szoros megtartása által feltételezték. Ila katholikus testvéreink annyira helyeslették volna 's most is helyeslenék ezen kettős hitvallást és a' symbolikus könyveket, hogy a' protestánsok törvényes állásukat csak azokhozi szoros ragaszkodásuknak köszönhetnék , és ha azon törvényes állás a' kettős hitvallástól örökké elválhatlan lenne: akkor valóban a' kathol. egyházi rend az alkotott törvénynek ünnepélyesen nemcsak ellen nem mondott, sőt inkább maga a' kath. egyház a' benne foglalt hitvallásokat magáévá tette volna. A' protestánsok pedig az ágost. és helvet. hitvallásoktól kölcsönözött czímzeteket csak azért vették fel , hogy kathol. testvéreik a'protestátiora szünetlen kedvetlenül ne emlékeztessenek; 's igy történt, hogy a" katholikusok is ezen példát követvén, szinte azon kettős hitvallástól vett czímzeteket tulajdonították a' protestánsoknak. Ezeknek következtében a' protestánsokat illetőleg, a' kettős hitvallások' czímzetében semmi kötelező erő nem rejlik, annál kevésbbé, minthogy a' majd egyesült evangélikusoknak, a' kormány-, alkotmány-, és a'katholicismussali viszonyai ugyanazok maradandnak, mellyekben velők az előtt, mint ágost. 's helv. hitvallásnak állottak. Minthogy igy keresztyén , philosophiai és statusjogi szempontból az uuio' megtámadhatása lehetetlen, ellenesei talán még egy utolsó fegyverhez nyúlandnak, t. i. az unió' pártolóira, az indiíferentismus' bélyegét igyekezendnek sütni, el nem különözvén a' tárgyak' lényege és külformája iránti közönyösséget. De hogy kitűnjék ezen vád* alaptalansága , czélszeriinek látom egy tisztelt Írónak következő sorait előhozni: „Igaz ugyan, hogy a' kor' közönyössége, a' látható sz. egyház' 's a' vallások' külformája iránt, egyike azon rugóknak, mellyek az uniónak sikerülését előmozdítják: de ez az uniónak vétkül nem tulajdonítathatik, mert egy világtörténeti eldöntő jelenetet sem ismerünk, melly győzelmét — több indító okait mellőzve — nem köszönte volna a' megavult iránti közönyösségnek. Midőn a' keresztyén vallás' üdvteljes első sugáritárasztá ez árnyék-világra, fenállottak ugyan még Athén 's Roma' isteneinek oltárai, de hozzájuk a* hit már eltűnt vala. A'római kathol. egyház iránti közönyösség nélkül, a' reformatio alig vert volna gyökeret. Az indiíferentismus, a' históriai elemek által feldúlt alakja a' megavultnak, és a'' kősziklának is el kell mállania,