Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-22 / 38. szám

— 455 -tése és a tudományos miveltség' előmozdítása. Lapjaink' szűk köre miatt nem közölhetvén az egész beszédet, mit nem tehetnünk nekünk legjobban fáj, — elég legyen annak harmadik részét ide iktatnunk. „A" papi egyesületek ugy is tekintethetnek, mint a' tudományok' miveltségi tökéletesbülésének eszközei A némethoni papi egyletek, mint tudjuk, mindenült e' czélt tűzik ki maguknak. — .Ali t. férjf, hanem látnók is a' papi *ok oldalróli mivellségnek szükségét; ha nem hallanók is a' köz kivánatot, hogy mi, kikről a' tudományos miveltség magában értetik , a' korral szellemileg haladni tartozunk: tudjuk is, érezzük is elhivatásunk* azon méltó követeléseit, miszerint mi miveltség' tekintetében a' korral versenyt haladni tartozunk. ,,A' jó pap holtig tanul," azt mondja a' közpélda beszéd, ezt hivatala' méltóságát érző lelkész teljesíti. Nincsen is nekem abban kétségem, hogy az evang. pap, ha egyfelől szegénységével küszködik is, más felöl lelkét új meg új tanulmányokkal gazdagítani ne törekedjék. Mert hiszen, hogy egyebet elhallgassak, az ugy nevezett szláv mozgalmak nem azt tanúsítják-e, hogy az evangélikus papoknak a' pangaság nem jellemök. 1 la ők mind azt, a' mi a' szláv nyelv' ellenében történt, minden szó, minden feljajdulás nélkül hagyták, 's mindenre csak „dobzse! dobzse!" mondottak volna : akkor jelét adták volna annak, hogy a' miveltségi előléptekkel nem igen törődnek 's hogy sokkal inkább érdekli őket évi íizetésök'behajtása, gazdasági ügyök'folytatása , jövedelmeiknek kényelmes költése, mint a' hivatalnak hü pásztorként teljesítése. A' szláv mozgalmakat én, némelly ultru telteket, csípős és sértő kifejezéseket kárhoztatva, átalán véve olly jeleneinek nézem , mi által az evang. lelkészek tanúsították azt, hogy szellemi miveltségök' ön tanuját keblökben hordozzák; olly jelenetnek , mellynek cz átalakulási szakban előbb vagy utóbb, de szükségkép meg kellett vala esni. Mert tudjuk , hogy az átalakulási szakban rendszerint két egymással ellenkező erő fejlik ki. A' magyar nemzet fölébredt, föléledt a' magyar elem is; de annak ébredése felriasztotta álmából a' szunyadozolt lót elemet is. E' két elemnek meg kell küzdnie, 's a' küzdés által az igazságot világosságra hoznia. E' küzdést akadályoztatni, tenné : a' természeti erőt meg fojtani akarni. A'megakasztott viz gátokat ront, a' megfojtott erő kirohan. Hagyjuk e'küzdésnek pályáját lefutni; ha lefutja , mcgcscndcsül. Nem kell-e tehát nekünk szívből örvendenünk, ha keblünkben keletkezik olly társulat, melly minekünk módot nyújt, virasztásunk' eredményét másokkal közleni, azok' munkáit hallani? Most épen olly kort élünk, melly a' cselekvésre int Mi a' vallás' tanítói, a' sz. egyház' őrei, a' lelkek' pásztori vagyunk. Nekünk feladatvák kötelességek, mellyeket hátunk megé tenni nem szabad. Ha a' vallás' tekintetét és méltóságát sülyedni; ha az egyházitlanságot harapódzni; ha a' lélek' szabad kifejlésének ésmivelésének gátokat tenni tapasztalnánk: nemállana-c kötelességünkben, ott, hol alkalom nyujtatik, korszerű szót szólni? Nem önérdekünk, hanem a' közjó iránti lelkesedés legyen vezérelvünk. Szóljunk a' hol hallgatni vétek; munkálkodjunk mig nappal vagyon, mert eljö az éj, hol senki nem munkálkodhatik többé- Szóljunk itt, hol barátságos viszonyok között visszalartóztatás nélkül meggyőződésünket kijelenthetjük. Bizonyosok lehelünk arról, hogy a' mag, mellyet elvetettünk, nyomdokinkban kikel, és ha később is, gyümölcsözhetik mégis. Mindeneket azonban, miket hivatásunk' kötelességénél fogva a' vallás* az eg} ház' sz. ügy ében cselekszünk , tegyünk szelídséggel , mindig hivatalunk' körében maradván. Fejtegessük az igazságot a' tudomány' térmezején maradván 's gondosan kerülvén mind azt, mi által akár más vállá— súakat megsérthetnénk, akár egyházunk' istápjait az egyház' sz. ügyétől távolílhatnók. Ne tegyük azt, miáltal honunk' legfőbb érdekét a' nemzetisedést, és azzal párosult lelkesedést, nemcsak gátolni, hanem elő nem mozdítani is látatnánk. Mi átlátjuk azt, hogy honunknak, haladási pályáján, sok tenni valója van. Nyújtsunk segéd kezeket neki, tegyünk a' mennyit tehetünk. Ellene törni bizonyosan nem fogunk; mert hongyilkolásra vájjon egy józan gondolkozású pap vetemedhetnék-e? — De csak nemleges viseletünkkel sem kell azon közérdek iránti idegenségünket nyilvánítanunk , mellynek jótékonysága mireánk is kihat. Soha ne feledjük azt el, hogy mi, kiket a' vallás, kiket a' nyelv egymástól elválaszt, egy fejedelemnek bölcs kormánya, egy törvénynek ótalma alatt, egyhazának liai, egy álladalomnak polgártársai vagyunk, kiket ugyanazon egy érdek t. i. a' nemzet'szabadsága, dicsősége, boldogsága lelkesít. Hagyjunk fel a' nyelv miatti gyanúsílgatásokkal. Protestáns vallásunk' szellemében alkotott alapszabályaink , szabadságunkat nem korlátozván, mindenki szólhat is, írhat is a' köztünk divatozó akármeily nyelven. Mert azt tarlom, hogy e' társulatnak czélja nem a' nyelvészeti tökély , hanem a' nézet tudomány' egymássali közlése, az eszmék'kicserélése, ujaknak ébresztése. — Illy szellemű legyen e' társaságunk, és jótékony hatását bizony el nem hibázhatja, 'sat. Pap egyesület. Gömörben illy czim alatt ..Turócz-vály-völgyi ref. papok' olvasótársasága" egylet alakult, mellynek czélja : tudományos 's szépművészeti könyvek' hordatása \s olvasása. Az ugocsai és tulnai, alakulásban levő, illy nemű egyletekről máskor szólandunk. A' jó példák követésre méltók ! h érdes a' dunántúli helv. hitv. főtiszti -letü egyházkerület' elöljáróihoz. — Alolirl hiteles kútfőből tudom, hogy egyházkerületünk*