Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-01 / 35. szám

- 373 -híres eldöde, néhai főtiszt. Nagy István super­intendenséi mellé. Szónoklottak felelte Borbély József, bonyhádi lelkész, Ján. 10, 26 szerént, Krisztus' hivszolgájának kötelességeiről és jutalmá­ról és Lagler György, kölesdi lelkész , a' müveit nyájas férfiú, 's a' buzgó lelkész 's gondos család­atya' élete' pályájáról 's érdemeiről. — Áldott le­gyen emlékezete! Figyelmeztetés. Tisztelettel figyelmez­tetem azokat, kik illy czimü mukámat Földünk' 's néhány nevezetesb ásvémy rövid természet­rajza. Debr. 1842 , megszerzették volna, miké­pen abban, minden vigyázat mellett is, maradt egy két hiba. Én eddigelő a' következőket vet­tem észre, 1) lap 5: a' nap' átmérője (> 190,000 mf.) helyett, annak csak félátmérője (96,000 mf.) áll. — 2 - lap 19: a'nap'átmérője nem 109, hanem 112-szerte nagyobb a' földnél. — 3) lap 9 és 10: Venus ugyan a' napot 224 nap alatt futja körül (tropicus idő), de nekünk egy­szeri kerülés' ideje (synodicus idő) 583 napot tesz — 4) lap 45 : az Atlas' magassága nem 7,300, hanem 13,000 párisi láb; miért fogadja szives köszönetemet a' figyelmeztető. — Midőn ujolag bizodalommal szólítnék fel minden iskola­barátot, munkám hibáinak velem, bármi úton történendő közlésére: egyszersmind tisztelettel je­lentem , hogy: aj A' munka' megértésére meg­kívántató rajzolatokat (millyen péld. a' Venus' tropicus és synodicus forgását népszerüleg felvilá­gosító) minden iskolatanító' számára , ki tanítá­saiban munkámat használandja, ingyen megkül­döm. SJ.~) Utasítást adok, miképen lehet 4—6 pen­gő forintért mindazon ásványok' (a' drágaköveket, és egy két kövületet kivéve) teljes gyűjteményét megszerezni, mellyekre a1 munkában hivatkozom — Debreczen, november' 15-kén, 1842. Csécsi Imre. Csíny-e a' temetés' megtaga déi­s a ? (!!!) A1 prot. egyház 's iskolai lap' 33-ik számában két ezikk közöltetik, mellyek a' mar­seillei és passauir. eathol. püspökök ellen irányoz­vák, kik szükséges esetben megtagadák halottól a* szertartásos eltemetést. — Mi czélból igtatá a' szerkesztőség közleményei közé e' két történetecs­két — csak gyanítjuk, t. i. hogy a' római egy­ház' főnökeit 's törvények' rendeleteit kárhoztassa Mi azt mondjuk: az egyházi törvények bizonyos esetben tiltják a' szertartásos eltakarítást rom. ka­tholikusok- és protestánsoknál, lm egy tör­ténetecske: Mult hónapban egy ref. tanulót Kecs­keméten a'csapszékben halálra sebesített egy katona; a' helybeli ref. egyház' hires neves lelkésze, ki közelebb a' superintendensségre szinte kellő meny­nyiségő szavazatot nyert, 's azt igényli is, egyet­értőleg a' főiskolai oktatókkal — milly gondos intézői 's szigorú őrei legyenek tanítványaik* er­kölcsi neveltetésüknek, bebizonyitandókkal, — m egtagadá a' nem tisztességes helyen, nem tisztességes halállal kimúlt növendéktől a' tel­jes szertartású tisztességes eltemet­tetést. — Mit mondanak egyházuk' illy neve­zetes tagjai' tettének mentségére, kik magukat a' 19-dik század' felvilágosultsága's liberalismu­sa' hőseinek szeretik kérkedve hirdetni, a' pro­testánsok? — *) E. S. A' t esti gyül e ke zet' számára legújab­ban érkezett a' szerkesztőséghez a' Gusztáv-Adolf­alapitványtól Dresdából 50 ezüst tallér, vagyis *) E' czikket olvasók a' Nemz- Újság' 94-ik számá­ban, mellyhez szerk. eme' jegyzéket tevé: „Ez lett dolog, ez száraz tény, — mellyre nincs egyéb mondanivalónk, csak lapunk'90. sz. ,,Már ez sok! ' czimü czikkérebátorkodunk figyelmez­tetni a'részrehajló és részrehajlatlan közönséget." Lehetlen vala meg nem botránkoznunk, el nem keserednünk e' közleményen, melly a'prot. lap' szerkesztőségét gyanúsítja , a' kecskeméti ref. egyház' érdemes lelkészét 's az ottani főiskola' oktatóit vádolja, a' protestantismust gúnyolja. Szerkesztőséget illetőleg azt mondjuk: a' marseilleí és passaui történetet, miért irák meg az ágostai 'slipcsei allgem. hírlapok? mi nem tudjuk. Ezek­ből miért vették ki az Erd. Híradó és munkatár­saink , kik szívesek figyelemmel kisérni a' kül­földi lapokat 's miért küldék meg hozzánk, köz­lés végett? mi nem tudjuk. Épen ugy nem tud­hatja a' Nemz- Újság' levelezője, miért igtattuk mi ezeket Lapunkba? Vájjon mit felelne, ha mi ezt mondanók: azért közlök e' két történetet, hogy példát mutassunk a' törvények' szoros meg­tartására ! Kár gyanúsítni! mert redők' titkait vizs­gálgatni nem ember' hivatása. A' kecskeméti egy­ház' általunk tisztelt lelkészét 's a' főiskola' ok­tatóit pedig figyelmeztetjük a' hirre 's vádra, melly róluk 's ellenök szól, Ígérvén 's ajánlkozván e' ténynek — ha ugyan illyen megeshetett a' I9ik szá­zad'derekán f) — megírandó nevezetes és fontos okait, a' protestáns statusnak, — mellynek tag­jainak lenni csakugyan szerencséseknek 's büsz­kéknek valljuk magunkat — érdekében 's becsü­leteért késedelem nélkül közleni. Török, f) Mi ezt nem hisszük, annyival inkább, mivel egy, az említett temetésen jelenvolt, hiteles személy kezünkhez a' következő sorokat juttatá: „E'f-e. octob. 13-án kecskeméti születésű, 2-od évi böl­csészetre lépett Lovász Isfván nevű tanulót, a' helyben szállásoló ezredből Daliarom Jakab ne­vű köz katona egy ütéssel ölé meg. Eltemettetett octob 15-én az egész megrémült ifjúság' gyász­kiséretével, 's a' legszebb szertartással. — A* szokott könyörgés után jeles beszédet mondott fe­lette, volt tanuló társa, Székely Károly." P, M. Török.

Next

/
Thumbnails
Contents