Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-10 / 32. szám

- 39 i -a' templomot fényes gyertyavilág sugározá körül. Az isteni tisztelet' kezdetében megjelent három lelkészünk segédpapjaikkal együtt az ékesített oltár előtt 's az e' napon hivatalkodó liturg intonála: Dicsőség Istennek a' magasságban! Mire az e'szavakkal kezdődő egyházi éneket a' gyülekezet orgona' késértével éneklé el. Ennek végzetével a' szent szónok , az oltár előtt tartott bevezető beszéd után, felszentelé az oltárképet a' Kristus' mennybe menetelét ábrázolót — e' kimondott áldással: „az Isten atya, íiu és szent lélek nevében, hogy a' mindenható az ő oltalma alá fogadja 's annak szemlélete minket, fiainkat és unokáinkat figyelmeztesse maguk jövő rendeltetésére." E' szertartás végével a' hangászkar az orgona' késértével egy cantalét adott elő. — Az egyházi beszéd a művészetet tárgyazá, a' mint az a' vallás' szolgálatában jelenkezik — 's a1

szép beszédnek folyama megmutatá, mikép a' festészet és más művészetek a' visszaéléstőli óvakodás mellett az isteni tiszteletekben igen is használhatók. Mind ehez ugyan mit fognak mondani a' református atyafiak? mit az unio? f) T. -j.} _ _ Már azt biz én nem tudom mit mondanak mind ezekhez akár a reform, atyafiak, akár az unio; de azt az egyet tudom , hogy kiki alanyi nézetei szerint fogna hozzá szólani; ezen alanyi nézetek pedig egymástól elfognának térhetni, fen például megmondom saját véleményemet. Annyi bizonyos, hogy a' protestáns egyházban eddig a' felszentelés leginkább a' papoknál, az úrvacsora' elemeinél, a' templomoknál (alapletételkor, elkészítéskor, kijavításkor), oltároknál, szószékeknél , szent edényeknél, temetőknél, iskoláknál, zászlóknál — és harangoknál volt szokásban. Mindezekre többnél több adataink vannak De arra nem leltem adatot, hogy az oltárkép valahol felszenteltetett volna, noha ez legfölebbis csak tudatlanságot bizonyíthat részemről; azt azonban csakugyan nem, hogy ezt tenni nem szabad, nem lehet. Mert valamint a' felszentelendő tárgyakról ugy személyekről, ógya' velők egybekapcsolandó szertartásokról és ünnepélyekről is, valami egyetemes és sziláid megállapítva nincsen közöttünk Szászországban például a' temetők nem szenteltetnek be. Honnan következik hogy a'posonyi gyülekezetnek az oltárképel felszentelnie szabadságban állott. — Másik kérdés az. vájjon ezen szabadságával tanácsos vagy szükséges volt-e élnie? En azt mondom, hogy biz az elmaradhatott volna olly időben, hol az unio' ellenzői kákán is csomót szeretnek keresni; cl azért is, mivel azon szcntelésnek apodicticus szüksége ugy sem bebizonyítható; el végre azért is, mivel egymástól inkább eltávolít, mint közelebb vezetne. Es viszont azt mondom , hogy biz az véghez is mehetett^ pedig a mint gyanítjuk a' közleményből, a' hivők' teljes épületével. Mert mi a' fölszcntelésben a' lényeges nálunk ? Ugy hiszem, miután a' chrismát, a'fecskendezést 'sa't. a' protestantismus,

tisztább ideái megszünteték, azon it/ek, mellyek a' felszentelendő személyre vagy tárgyra, azoknak eredetére , jelentésére, becsére, tartására, rendeltetésére 'sa't. vonatkoznak , és Istenhez könyörgés közben olly czélból mondatnak el, hogy az a' felszentelendő tárgyak' használatát az azokat használókra nézve tegye üdv- és áldásteljessé. 'S kérdem, ha illy értelemben történt ama' felszentelés, 's e'mellett a' hívek komolyan emlékeztetlek magas rendeltetésökre, melly a' menny, földi szenvedéseik után örök jutalmukra, melly a' mennyben tétetett el számukra, Jézus' példájára, ki dicsőén végezve földi pályáját Isten'jobbjára, a' meunybe felmagasztaltatott, 'sa't. hol van itt csak egy érzelem is, melly keresztyénhez illetlen volna? Ha ezen érzelmek' ébresztését előmozdítá a' képnek felfüggesztése, kifogja vádolni akarni a' pozsonyiakat? — Vagy az volna a' botrány' köve, hogy a' művészet' termékei vétetnek fel templomainkba? Ki fogja itt meghatározni akarni a' ne továbbat? A' művészet' tágas körébe tartozik a' zene, az orgona,az ének, a' beszéd, azépitészetésigya'templom'alakja maga is. No már tudjuk, hogy némelly ref. gyülekezetek megbotránkoztak, hogy itt ott az orgona behozatott és viszont; hogy itt ott a' zenének különbféle szerei hangoztak le a'ref. karokról és viszont. Ugyan mellyik résznek és menynyiben volt igazsága? 's ha már a' dolgot élére akarjuk állítani nem kellene-e a' reform, egyházat két pártra t. i. orgonás és orgonátlan, vagy az evang. luther. fehér és fekete köpönyeges felekezetre osztanunk. Íme milly absurdumokra vezetnek az illy kérdések : Mit tart ön Gölhéről vagy Schillerről 's niit mondanak ehez a' ref. atyafiak és az unio? Miben vagyunk egyek 's miben kell egyeknek lennünk ? A' szent telekben 's ez a' mi egységünk , ez különféleképen osztogatja ajándékait. Ne tegyünk tehát a'szúnyogból tevét, vagy megfordítva, 's az egységet ne függeszszük fel adiaphorák' különbségétől. Az unio' eszméjének ellensége senki nem lehet, ezt erősen hisszük, 's igy nem kívánunk sokat, midőn az egyesektől azt kívánjuk . hogy ha már előmozdítani nem akarják megtestülését, legalább ne akadályozzák azt, mindenféle kérdések' felvetésével, mellyekre a' legtarkább feleletek következhetnek. Székács. S%omotno k i e // // // « z pusztuló félben, Krompich j"t, 20 1842., Szomolnokon, hol husz év alatt, 600. lélekről 300-ra' olvadt az evang. egyház' hivei' száma; hol csak egy esztendő lenem folyaa' nélkül, hogy néhány evang. család ki no vándorhna , vagy katholikus hitre ál 110 térne : c' f. évnek áldozó csütörtökén egy család-atya feleségével 's hat gyermekével, nem különben egy vegyes házasságból származott három figyermek nagy fértynyel mentek át a' kath. hitre E' jelenetnek oka, hogy itt a' vallásos oktatás sok hiányossággal jár, hogy tetemes évi fizetésekre kénszerítetnek a' hivek, hogy különbféle