Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-10-27 / 30. szám
's ennél nem kell több, zsinatra készültségnek e' nekem elég. A mi nézi védokaimban, a világirendre hivatkozást, nem tudom, minő logica képes, e pontban olvasható szavaimból, ollyasmit vonhatni ki, mintha én ismét egy uj budai zsinatra áhítoznám? Hát odajutottunk már, hogy hitczikkeink közé kell iktatnunk, mikép az egyház érdekében, világi rend = oppositio 14)? És azok az egyedek élnek-e, azon körülmények vannak-e napirenden most, kik és mellyek ama canonokba ez egyháziakat, 's ezekben, a vallás' becsét és tekintetét elsülyesztő, szellemet fúvallották ? Nekem méltányosb eszméim vannak, s hízelgőbb reményekkel kecsegtetem magamat e tisztes rend felől: meggyőződésemmé vált, hogy e kor, melly magát az eltiprott jogoknak zsarnokkény alóli felszabadítására hivatva érzi, tisztelni fogja, az egyház' szolgáiban is, az embert, s nem fogja őket, a rabszolgaság' eltörlésének aranyidején, elnyomatás' kínzó bilincseibe verni, hozandó uj egyházalkotmánnyal, törvényeivel. Vagy ha — mit én nem hiszek — ama tétel csakugyan igaz lenne, — ha a világirend azon czélról, mellyért egyházi gyűléstermeinkbe hívatott feledékeny lehetne: mondd meg nekem barátom, megmenekűisz-e et tői vitatkozásaid, eszmecseréid és elvfejtegetéseid által ? Hisz ez ellenség — ha ugyan létezik — nem kívül rajtad, de benned van: mert hol fogsz kieszközleni olly kizáró szabadalmat, hogy lapjaid' tisztán csak az egyház' emberei olvashassák? Igy, ha saját erődet növeszted, növeszted az ellenfelét is; ha saját álgyűtelepedet egy mozsárral szaporitandod, ugyanannyit adsz az ellen táborához is. Ekkor ugyan mi lesz béred íollversenyekre pazarlott fáradalmidért? A fövényre kelendő erők" iránya mitsem változván, bizonyára semmi egyéb ezen kivül, hogy a viták' nagy napjain, több fegyverek morgalma s dörgedezése, több lőpor tékozlással, több harczosok sebbe hullásával, folyand le az elválasztó csata.—Azonban, tegyük a legroszabb esetet, tegyük fel hogy ügyelöntő erejét, melly jelenleg minden kétségen tul nála van, s gyaníthatólag örökre is nála marad, határzottan az egyháziak' eltiprására használná a világirend, — s összejövendő zsinatunk, a budainak hasonmása lenne: nem készülhet azon olly rosz alkotmány, mellyért jelenlegi rosz helyzetünket szívesen cserébc nem adnám. Én Damoclesz' 14.) Azt nem mondom; de állítod Te, hogy külön ordo, másként quakkerek volnánk. Ha külön ordo: bizonyosan lesznek külön érdekei 's meglásd. ha N. indítványt tesz a' zsinatban , hogy egy elnök legyen, még pedig papi; ha szó lesz a' patronusi jósról, psiphivásról és elbocsátásról, egyházi fenyílékrőf, fizetési köteleztetésről 's a'! t. oppositio is lesz És kérdem , kikre czéloztál, midőn fentebb megyei 's kerületi gyűléseken láthatott szájasokról 's nyelv' győzelmeiről tettél említést? ° Török. sorsát mindig kínzóbbnak hittem Sisyphusénál 15); a homlokegyenest megtámadó ellenséget inkább választanám, mint azt, ki tévösvényeken ólálkodva, most szemközt, majd hátmegöl, ma jobb — holnap bal óldalrul tör reám. — Egyébiránt mellesleg legyen érintve, ha volnának világirészen, kik a prot. papságnak nem fentebb emelését, de alább sülyesztését czéloznák, ezeknek igen jó lenne magokkal számot vetni: akarják-e komolyan, illően mívelt papok' kezében látni, a lelkek' ama kincsét, a megtisztázott vallástudományt, akarják-e komolyan e honban a prot. vallás fenmaradását? Ha igen: akkor felettébb rosz politicát követnek, ha mostani állásánál is, méllyebbre merílik nyomorba e' vallás' szolgáit, mert most a' szenvedés' sérveit legalább egy szebb jövendőnek reménye, enyhíti még, még is érezhetőleg kezdi kerülni, az ifjúság' virága, már is e pályát; tűnjék el ama reménysugár, miután ez emelkedő hon, tudományos főknek reménylhetőleg, naponként több üres helyet nyitand: fog találni minden mívelt ifjú magának életmódot, ha nem fogja is, egy keserves vértanúságban, — hol sem anyagi hasznot, sem becsületet, sem nyugalmat, de még, fáradalmi sikerből élvezendő örömet, sem gyümölcsözik a' kínos önfeláldozat — egy egész hoszu életre, készakarva, elveszteni magát; — a lehető legroszabb politicából dolgoznak saját érdekükben is, mert minden, általok készítendő zsarnok alkotmányban, a vallás' védtelen szolgáin elkövetendő erőszak és méltatlanság, saját gyalázatuknak egy egy emlékoszlopa leend, azt hirdetendő, hogy a protestáns szabadság' jótékonyságait élvezni, sem szívok, sem éríelmök, sem míveltsógülí nincs. Azonban hogy illyesmitől teljességgel ne féljek, erre épen világirendünk főbbjeinek ismert míveltsége és vallásos érzelme nyújtja a legnyugtatóbb biztosítékokat. — Ezekből, reménylem, némi világ derül a felelt, hogy egészen olly következetlen könyörgő, minőnek rajzónod alatt látszom, talán nem vagyok. Keveset nyomnak Előtted, azt mondod, mint tehetségünk' tanúi, a főiskoláinkban közelebb létrejött reformok is, — keveset azért, mert ezek „kiművelt férjfiak' művei, de egyházi szerkezetünk — 's törvényeink alkotásában sok embernek lesz szólója és befolyása gyűlekezetenkint is.c < Én meg nem foghatom, mikép mondhat illyesmit az, ki fentebb igy nyilatkozott: ettől (hogy a' budai 15) Világi rendünk főbbjeinek'1 , kiknek kormányuk alatt élünk , „ismert érzelme 's vallásos miveltsége tilt bennünket, őket Damocles' kardja gyanánt tekinteni; de az üdvtelen törvény bizonyosan Sisyphus köve lesz vállainkon. Mert van ugyan joga a' prot. egyháznak javítni institutióit; de honunkban nem mindenkor. Nincs törvénybe igtatva , hogy minden harmad évben zsinat tartassék. Hát ha az alkotandó törvénynek, mint a' gelei és komjáthi cánonnak, századokig kell élni ? Török.
