Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-04-21 / 3. szám

-der he il igen christlichen Kirchen approbirt und angenommen, predigen und lehren sollen, das ginge wohl hin, wenn wir zu allén Theilen einig waren, was die rechte heilige christliche Kirche (sei) Dieweil aber derhalben nichtder kleinste Strcit, und keinegewissere Predigt oder Lehre ist, denn alléin bei Gottes Wort zu bleiben, als auch nach dem Befehl Gottes nichts anderes gepredigt vverden soll, und da einen Text heiliger göttlicher Schrift mit dem anderen zu erklíiren und auszulegen, wie auch dieselbige heilige göttliche Schrift in allén Stücken, den Christenmenschen zu wissen vonnöthen , an ihr selbst klar und lauter genug erfunden wird, alle Finsterniss zu erleuchten: so g e d e n k e 11 wir bei dem zu bleiben, dass alléin Gottes Wort und das heilige Evangélium, in den biblischen Büchern verfasst, lauter und rein gepredigt werde, und Nichts, das dawider ist; denn daran, als an der einigenWahrheit und dem rechtenRichtscheid aller christlichen Lehre, kann Niemand irren noch fehlen, und wer darauf baaet und bleibt, der besteheí wider alle Pforten der Hölle, so doch da gégén aller menschliche Zusatz und Tand fallen muss und vor Gott nicht bestehen kan n." Item : „Es wáre a u c h nicht alléin dem Rechten, sondern auch aller natürlichen Biliigkeit ungemass, da zwo Partéién eines Handels strittig, dass ein Theil des anderen Richter und Urtheiler clarin sein sollte." Eme nyilatkozatokból lehet kifejteni a' protestantismus alapelveit, mellyek tagadók és állítók. Tagadja a' p ro testa nti s m u s emberi hatalmaskodásnak, hit 's lelkismeret országában, jogszerűségét; tagadja szavazatok többségének, a' lelkiekben, kötelező erejét; tagadja az ellenkezőknek, mint pártnak, birói igényeit; tagadja, hitczikkek alkotásában 's igemagyarázatban, emberi vélemények nyomatosságát; tagadja szentirással 's az ember szellemi és erkölcsi természetével ellenkező tanoknak értékét. Állítja ellenben, hogy, lelkismeret 's hit dolgában, istennek kell inkább mint embereknek engedelmeskedni; állítja, hogy a' keresztyén ember köteles önmeggyőződését szabadon, nyilván kijelenteni 's e' tekintetben! jogának illetéktelen 's erőszakos megszorítatása ellen óvást tenni; állítja, hogy az igaz keresztyén nem mások tekintélyén, hanem helyes ismereten 's meggyőződésen alapítsa hitét's hitvallását, miért önmaga felelős istennek; állítja, hogy az egyház, tagjainak szabad, öszhangzó megegyezésén fenekük; állítja, hogy a' hit dolgábani határozásoknál egyedül istenige, léleküdvre tekintés 's a' lelkismeret kivánatai vethetők alapokűl ; állítja, hogy a' keresztyén tudománynak 's hitnek — minden emberi állítmányok kirekesztésével — az evangéliom egyedüli zsinórmértéke; állítja, hogy a' szentírásnak nem tekintély után 's hagyományok nyomán, hanem önmagából 's a' szövegből kell fejtegetnie 's értelmezletnie. — E' pontok összesen véve alkotják a' protestantismus lényegét; ezekből a' protestantismus 's protestáns nevezet lényegi jelentése fejlett ki. Illy értelemben mondattak 's mondatnak protestánsoknak — bár a' speyeri protestatiónak nem irák alá nevöket, bár Némethon határin kívül laktanak — kik az elősoroll elveket sajátaiknak vallák , a' francz- és angolhoni, hollandi és skót reformátusok; illy értelemben lőn átalános és közhasználatú a' protestáns nevezet. Ezekből kiviláglik egyszersmind , mikép a' protestantismus lényege nem a' vallástételekbe foglalt hittanok összegében áll. Mutatja ezt maga az ellenmondó irat, melly a' protestánsoknak nem hittanaikat, hanem romai hitűek ellenébeni elveiket, a' protestantismus és romanismus lényeges, különböztető bélyegeit adja elő. Tanúsítja ezt a' 16ik század praxisa , miszerint a' külországi reformátusok, bár vallástételeik a' lutherféle confessioktól több pontban különbözének, illetékesen neveztettek protestánsoknak. Hogy a' symbolicus könyvek nem teszik a' protestantismus lényeginek alkatrészét, melly állandóul ugyanaz, bizonyítják történeti adatok is. A' fejedelmek, kik V. Károlynak az ágostai vallástételt átnyujták, a' császárnak eme kérdésére: „Ob die Standé, welche das Bekenntniss unterschrieben, weiter nichts zu neuern wüssten und vorhatten?" ekkép válaszolának: „Für jetzt nichts weiter." Melanchton ezen vallástételt koronként igazítá 's javítá, melly tettén, ha a' confessio lényeges, nem lehet vala meg nem ütközni. A' reformátusok nem tárták szükségesnek közön-