Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-04 / 18. szám

pedig nem szabad s nem kell történnie sem a' theoriában, sem az alkalmaztatásban. Hiszen a' statustudomány ('s e/t mély belátással fejté ki) csak alakilag, nem pedig igazán oszlik fel a' status' külső és belső életerejére; csak rhetori figura az, ha az embernek külső életét különbözőnek vesszük belső életétől, mert egyiket a' másik nélkül gondolni sem lehet. A' status' belső élele ügy áll a' külsőhöz, mint a' matéria formájához; a' mit a' tan jobb megértés végett elválaszt, nincs az egymástól az életben elválasztva ; szoros igazság szerint a' tudománynak sem kellene azt elkülönözni, a' mit az élet mint egészet mutat fel; tehát a' dolog' valóságához kellene a' tannak is magát szabnia. Ha a' társaságok' végczélja az emberiség , hogy okos és józan kiképeztetés által az ember Isten' munkáját magában dicsőítse, látnivaló, hogy a' statustan semmi olly heterogeneumot elveiben fel nem vehet, a' mi czélellcni, vagy azzal öszszeütköző lenne A' status mint status „communis maxima mensura rerum humanarum et divinarum", mellyben összehangzólag kell a' társaságos élet' három fömomenljcit, u. m. a' törvényes bátorságot [= status-szolgák" rende], az intclligenliát | = tanító rend), és a'jólétet [= kereső rend] eszközleni. Ez elméleti rendszer' helyesvolta ellen nehéz volna kifogást tenni; csak az ember az mindenütt, ki tévutakra elhajolhatván önérdekeit lomhán és egoistice érti; ugyanazért mindig saját kárán kénytelen mcgokulni. A' statusok élete' processusában szüntelen kell tisztulásnak (*afl«oats) lenni ; mert organicus egész, melly maga teremti elé saját életformáit/s mindig vágynák légkeverő emberek és tiizeskedő indulatok, mcllyeknck kikeli forraniok. A' suprematia'szükségessége magából a'dolgok' természetéből foly ki; hogy a' kormány' bölcs felügyelete alatt az erők oktalanul ne küzdjenek, az életmozgalmak irányt nyerjenek, a' kiáradások magok medreikbe szépen vagy erőszakkal is viszszavezettcssenek. Az ekklézsia semmi esetben nem formálhat statust in statu; mert az ekklezsiai élet még csak egy momentum magában, a másik két inomentnek (jólét és bátorság) kiegészítője, megnemesitője. Mind az, mi a1

dogmát, symbolokat 's liturgiát illetheti, az ekklézsia' köribe tartozó, de csak addig és annyira , a' mennyiben azoknak folyama a' rendes mederből ki nem tör; mert ha kicsapongások' kíséretében fenyegetné a' status' élet— műszeres erkölcsi valóját, ha idegen jogokba vágna, például más confessiókat nyughatallanítiía, a' tudomány , tanulás, művészetek' gyakorlása, világi törvények' kifejlése' módját elintézni, vagy még egoistice szabályozni is akarná: már akkor a' stalus öszvegét kormányozó erő. maga és a' status' czélja ellen vélne, ha közönyös szemmel nézné az illy jeleneteket, mellyek a' visszaéléseket és kihágásokat egymásra halmozhatván könnyen veszedelemnek tehetnék ki az emberi társaságot, melly igy, a'jó harmónia' súlypontját elvesztvén , vagy magát végkép elgyengítné, vagy a' mi hihetőbb', más statusok' martalékává lenne, a' mi nem példátlan a' históriában. Ha voltak is idők, a' minthogy voltak, mikor csupán theocraiiai elemeken nyugodott a' status, azok többé vissza nem hozhatók; magok' helyén 's idejükben jók lehettek , mert politikai érettségre nevelték fel a' nemzeteket; de miután ezek megszaporodtak 's a' népszaporodás által üj meg új életviszonyok fejlettek ki, a' Iheocratiai statusok maguktól, mintJudaea, Egyiptom; vagy a' túlságos Iheocratiai elemek miatt elgyengültek, mint Spanyol- és Törökország. A' ki elevenebb példát akar még látni, utazza végig a' római statust, vagy olly utazóktól mint fíou>letlen}

kérdjen tanácsot 5) , 's meg fog győződni, hogy minden olly tan, melly az ekklézsiának slatushatalomtóli függetlenségét sürgeti, sem nem hasznos, sem az igazsággal és a' keresztyén társaságok czéljával meg nem egyeztethető; mert az elébb utóbb, ha elfogadtatnék, mint félszeges elv — a' munkásság' minden más irányait szolgaságra kárhoztatná, 's idomtalan kinövéseivel a' cosmocratiát járomba fogná, hogy az csak azt és annyit tegyen, a' mennyit egy delegátus megbízója' parancsából tehet. A' keresztyén országok jelenleg nem is félhetnek többé attól, hogy hason tanok, mellyeknek kútfeje Róma , erős lábra kaphassanak; mert feloszolva lévén Európa különböző nyelvű és vallású nemzetekre, ezeknek közös érdekekben fekszik a' tudományokat pártolni, a békét fenlartani, egymás közti közösülés' utján a' jó egyetértést, világi boldogulást eszközleni; mindenik fe -lekezet a' bevett vallási szertartást háborgatás nélkül gyakorolhatván. Az események' hosszú lánczsorában beállott, a'szükség is, mellynél fogva posifiv törvények hozattak a' vallás-szabadság és lüredelem felelt, hogy az emberiség egymást ne rongálja, hanem összevetett vállal mozdítja a közjót elő, melly a' magánypolgárokét is feltételezi. Az egész kercsztyénséget egy kalap alá húzni akarni sikeretlen próbának mutatkozott minden unio'alkalmával; minél inkább nem lehet azt az egész emberiségre kiterjeszteni ! A' mongol Ihbar (nagy mogol császár Indiában) ügyes ministere Abul-Vazel próbát tett egyszer az islámot összeolvasztani a hindouk' vallásával, de korán állálla , hogy az kivihetlcn ; hason próbákat teltek mások is keleten, mintnyu-5) Voyage sur la scene des six derniers Iivres de r Enéide sniví de quelques observalions sur le latinai moderne ü Genevc an XIII. *