Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-07-07 / 14. szám

- 159 -plurimarum obscuritas, et hoc morbi fere innatum sit hominuin mgeniis, ut cedere nesciant, simul atque res in contentionem vocata est; quae postquam incaluit , hoc cuique videtur verissiraurn , quod temere tuendum susceperit." — Ugyan ü (in Matt. cap. XI.) „Ac saepenurnero íit , ut quod semel utcunque prodidit deíinicndi temeritas, coníirmet et augeat tuendi pertinacia. Sunt autem pleraque hujus generis , ut impium sit homini de his definire. Qualia fere sunt, quae de ratione essenliae divinae, deque distinctione personarum philosophamur. Et si tantum in hoc adhibeanlur, ut animos nustros abducant ab his sordidis cogitationibus ad sublimiora, non est improbandum studiutn. Sin ut haec , quae longe superant humani ingenii captum, curn supercilio pronunciemus , et earuin rerum scientia, quás nec angeli satis intelligunt, nos jactamus apud pOpulum, mihi nec pium videtur, nec utile. His proxima sunt, quae de ratione mysteriorurn , velut e coelo petila, pronunciarnus: cum magis ad pielatem faciat ex his exccrpere, quae ad vitae sanctimoniam conducant — Tota hominis aetas non sufíicit quaestiunculis et inutilium arguliarum labyrinthis! etc." — E'sötét időkön, hála az égnek, nagy részben immár túl vagyunk , nem a' tetőpontnál ugyan még, de ezeken ínég is túl; és századunk, nem tagadhatni, a' prot. unió' ügyében szüle immár eddig is olly haladásokat, mik az eszmék' és kedélyek' éréseiről, legalább zscndüléseiről, csakugyan meggyőzhetnek bennünket; De tegyük fel, hogy e1

kétségbeesett uraknak igazuk volna: miként a' prot. unió teljes sikert emberi gyarlóság miatt nem érhet soha , fognánk-e veszteni ekkor is jó czélú és erős akaratú fáradalmaink által? Bizonyosan nem. Az egész emberiség' szeretetteli egyesülése, amannak legszentebb , legszebb . legbájosabb kitűzött ideálja, melly után egész erőnkkel törekedve, ha cl nem érnők is azt teljesen, naponkint csak tökéletesebbek lehetünk. Az emberiség' nagy láncza egyes szemekből fűzelik össze, 's legelőbb is a'közelebb eső rokonabb szemeknek szükség egybekapcsolhatniuk , mielőtt a' távolabb esőkre számolhatnánk. Es ne mondja senki, hogy az , ki szomszédját, rokonát gyűlöli, a' más világ-része' lakosát szeretettel ölelheti! ne mondja, hogy az keresztyéni szent vallásának hü követője , ki annak fő alapját a' szeretetet megveti. Veszthetünk-e tehát az által , hogy naponkint szeretettel közeledünk egymáshoz , teljes egyesülést akarván , ha e' fő tetőre nem juthatunk is? nem tiizi-c ki a' keresztyén vallás azon ideáli intést követésül élőnkbe : „legyetek tökéletesek , miként mennyei atyátok tökéletes?" Ez ideált a' gyarló por cl nem érheti soha ; de haladhat felé, 's nyer haladásával , a' magas czélhoz mind inkább közeledve. Nekem ugyan még a' jövendő élet' kétkedői ellen is nem csekély tám-okom az, hogy: mit veszthetünk annak hitével, 's jámbor életkövcléseinkkcl, még egykori reinény-hiusulás' esetére is? De szabad-e kétségbe esnünk isteni jóság és emberiség iránt, mintha végig láthatnának véges szemeink az idő' végtelen mélyein , az emberi haladhalás' határain? Tegyük azt, mit eszünk, lelkünk, vallásunk javai, kereszty éni kötelességünk sugal, 's bizzuk a' sikert az emberi ügyek' bölcs kormányzójára ! Másik nemét az unió' nembarátinak alkotják azok, kikel bizonyos kényelem-vágy, munkátlan rögzés, bálványzása minden megszokottnak , százados bár előítéletes véleménynek, 's borzalma minden újításnak gyötör. Ezek nem mozdulnak, nem is mozgatnak, 's ezért jó urak, csak segclyökre ne számolj. Ugy jöhet, hogy buzgalmaddal egyet kettőt közülök meg is nyerhetsz ügyednek , legalább annyira , hogy nem gátolnak tevésedben. Hadd szóljak velők egy pár szót! Azt tartják ezen urak, hogy mit bölcs és erényes őseink századokon keresztül jónak , szépnek, igaznak hittek, köveitek, tartsuk meg mi is; mert azt mint idő-szentelt ereklyét, a' maradék' kegyeletei őrzik; lllyenek különösen , sőt legkülönösebben a'hittanok, vallási szertartások, mik idő, ölöklés és megszokás által győződésekké váltak a' szívekben , 's ezért az emberiségnek legkényesebb ,ne nyúlj hozzám'- jai. Lényegesek-e ezen hittanok, szertartások, nem-e? nem tartozik a' dologhoz. Ezt szent borzalom tiltja, nálunk protestánsoknál is vizsgálgatni, 's veszélyes is; mert mindenkor fényköre foszlik illy vizsgálatok által a' vallásnak. Már pedig köztünk protestánsok közt az unió illy feszegetések nélkül meg ncin történhetik. Tehát maradjunk a' réginél; miként apáink megélhettek szakadás mellett, megélhetünk mi is ! Ki tudja, jobbra forduland-e dolgunk az újjal? 's meg fogja-e végre is érdemleni a' kínos küzdést?" Kérdem: létesülhetett volna-e illy gondolkozás mellett maga a' reformatio is ? Jó mellett is nem kötelességünk-e jobbért küzdenünk V Nem zárna-e el illy okoskodás minden haladási vágyat, munkát az emberiség előtt? 's nem kellene-e ennek önmaga rendeltetését tagadnia meg mellette? — Mi magát a hittanok' feszegetését illeti: vajmi igenis szükséges elkiilönözgetniink azokban nálunk lényegteleneket a' lényegesektől, ha soha unió nem fogna is létesülhetni, már csak a' kölcsönös türelem' könnyítése miatt is! A'keresztyén vallás' malasztja abban áll, hogy a' két élet'boldogságára eszközöket nyújt nekünk, 's ez élelbeni nyugtatása által mintegy előkészíti amannak boldogítását. Mik tehát prot. hittanainkban e' czélra nem munkálnak, cselekedeteinkre és érzelmeinkre ki nem áradnak, hanem csak gyümölcsözctlcn benmaradó tudásnak lanjai. vagy véges elméknek felérhetellen mysteriumokkal küzdenek, lényeges szükségüek és szakadásnak tárgyai nem lehetnek. *