Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-30 / 13. szám

- 151 -melly alkatjában már a' be- és kimenő pénznek!joggal, azon vérszülte szent tiszttel, melly kökézrol kézre keringését feltételezvén, ez által maga iránt embeTgyarlóság-ismérettel okult kebelben, hitet rendít, bizodalmat ingat, olly adóelvállalástól, melly bár a' tervezett kulcs szerint természeti magányjogon , osztó igazságon 's vérbe gyökerező szent kötelességen készül tenni erőszakot: míg a' rá építendő vállalat' czélszerűsége felöl sem nyújt legkisebb biztató kilátást, legparányibb kecsegtető reményt. Igenis, czélszerü gyámintézet' illy útoni alakításához semmi remény. Nem találunk ugyan az e' tárgyban működött kerületi választmányhoz kezeken forgó tervrajzában semmi részletes kiszámítását annak, minő összeget reményi az intézet' tőkéjéül, a' kijelelt forrásokon bejövendőnek a' választmány, 's e' tőke évenként a' segélyt igénylők' gyámolítandására, minő osztalékot adna? — mit, mellesleg legyen érintve, ama' tervrajzban mint hibát rovunk meg; mert ha az egyedekre vetendő adó' meghatározásában részletekbe bocsátkozott a' választmány : okát nem látjuk, ugyancsak illyesmit a' vállalat' végczélját, lényegét teendő eredményre nézve is tenni miért vonakodott? de tekintve azon lelkészi családok' tetemes számát, mellyek kerületünk' 548 egyházaiban évenként balsors' martalékaid esnek , hogy ezek' kellő felsegélését megbíró intézetet alkothatnánk, annyi értéki erőt magunkban bizonyára nem érzünk. Itt félig érni czél't annyi, mint semmit tenni, és olly intézet, melly például 50 ft. évi segélyt nyűjtand azon telezi a' nemzőt övéi iránt, összebékéltetni nem bírunk. Illyenek: a'befizetés és segély-illetmény közti aránytalanság ; azok terhelése, kiken keresztül épen csapás ment; az adómennyiségnek nem érték, de állomás szerinti osztályzata. Igazságos lenne-e, ha például 400 ftnyi jövedelméből 4 ftot adózna évenként azon családapa, ki 8 gyermeket nevel, akkor midőn 200 ft. után 2 ftot adna az a' másik, ki, teszem örökség után, tetemes vagyonnal bírna, 's egyetlen gyermeke volna: mégis mindkét adózó elhalván, ennek egy vagyonos árvája, amannak 8 koldusbotra szőrűit árváival egyenlő osztalékot húzna ? Mi az igazságtalanság, ha e' nem az? és véleményünk szerint az olly 8 gyermekes családapa, ki szük jövedelméből 30 — 40 évig illy intézetbe adóznék, nemzői' legszentebb kötelessége ellen súlyosan vétene. Es nem magányjog-sérelem-e, ha az, ki nyomorú, más nyomorúk', sőt— mint a' felvett példa tanúsítja — ollykor magánál jóval boldogabbak' gyámolítására erőszakoltatik V Mi családon szörnyebb csapást gondolni nem bírunk, mint ha gyámtalan kicsinyei közül kihal a' dajkáló házianya; és nem szívtelenek leszünk-e, ha ez életörömet legyilkoló kereszt alatt szenvedő férjet adóval sarczolandjuk azért, hogy társat keres, kivel megossza egy száuandólag szerencsétlen családnak rászakadt elviselhetetlen gondját? Jobb jövedelmű egyházakba pedig bejuthatni csak kitűnőbb készületü egyedeknek adatik szerencse: árva családnak, mellynek illő kitartására 300 ft |büntessük-e ezekben az érdemet súlyosb adóval, kellene nem lesz czélszerü , de igazat szólván ,| mit sem tekintve arra, hogy helyzetök költségesb gyámintézet sem, csak bajunk szaporodik vele. Vagy, a' külön ösvényeken beszivárgó pénzt mindaddig tőkésítjük talán , míg intézetünk a' hozzá folyamodókat kellőleg felsegélhetö erőre kinövi magát? Ne feledjük uraim! hogy azokban, kikre mint alapítókra számolunk, szük fillérkéikkel napi szükségeiket fedezni alig bíró szegényekkel van ügyünk: leszünk-e igazságosak, ha egyik kor" gyámkarok után esdő ügyefogyottait megfosztjuk falatjaiktól azért, hogy egy más kor' tehetetlene háztartást követelvén tülök , olly kor kisebb jövedelmű tiszttársaiknál értékre gyengébbek ? Mind ezeket gondosan átfontolva igénytelen nézetünk oda hajlik, hogy az illy egyenetlen, 's osztó igazsággal humiokon ütköző adórendszerre épített gyámmté/et helyett i<> kar éh pénztárt ajánljunk : takarékpénztárt, mellybe időnként lerakhassa egyházi rendünk, családja' kétes jövendőjére kétségtelenül gyümölcsözendő filléreit? 's belőle majdan balsoisa' napjaiban igazságosan szedje valamennyi ezek' könnyeinek árán gondtalan kényelembe fú- gyámtalan saját tőkéje' jövedelmeit. Illy intézet' ladjon ? Igy vállalatunkkal veszélyes dilemmába alakítására puszta akaratunk már elég: ama estünk: mert vagy egy nyomorú, bajt orvosolni,gyámintézetbe ha fogunk, erőnk alatta öszszegyenge intézetet kell létre hoznunk, vagy, hairoskad, mégis tenni semmit sem fogunk. Kimuminden áron czélt érni elszántan küzdünk, az egy-j tata itt teendőkre az ösvényt már eddig is a' közházi rendet, melly korunkban él, adóinkkal ki-'vélemény avval, hogy a' gyámintézet' terve az rablanunk , de tőle kicsikart kinos szerzeményé- illetők'nagyobb részétől hidegen fogadtatott: térből rajta, még legkiáltóbb insége' esetében sem'veztessék czélszerü takarékpénztár, nem lesz az könyörülnünk. Előbbi esetben fáradalmunk hasz- érdeklettek közt egyed , kinél meleg pártolást talan erőpazarlás, ez utóbbiban cselek vényünk a' milly szívtelcnség, oliy erőszakos jogtalanságlenne. De hagyjuk ezt: vegyük a' legkedvezőbb esetet, hogy a'melly évben adózni kezdenénk, azon évben a' szenvedésnek enyhet nyújtani megkezdené az intézet is; találunk a' választmányi tehben olly javalatokat, miket igazsággal, természeti magánynem találand ; 's tetemes nyereségül elérjük azt is (takarékpénztárhoz ők is legkisebb nehézség nélkül járulhatván) hogy a'gyámintézet' jótékonyságából kihagyott iskolatanítóink' roppant tömegéről is egyúttal gondoskodva lesz. Többen törtek már kárhoztatólag pálezát a' a* tiszántúli egyh. kerületnek unió' tárgyában tett