Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Mózessy Gergely: „Tévely volt...” - Prohászka Ottokár a tanácsköztársaság rendszeréről
Mózessy Gergely: „Tévely volt..." Prohászka Ottokár a tanácsköztársaság rendszeréről ben is, mint azt gondolnánk. Nyitott volt, de erős etikai érzék működött benne a tekintetben, hogy meddig lehet elmenni az együttműködésben valakivel. A Károlyi-rezsimtől 1919 januárjának közepére fordult el, mikor megszületett az Amire a forradalomnak is szüksége van című cikke.21 A tanácsköztársaságtól alig néhány hét után: egy április közepére datálható nagyböjti körlevél-tervezet cenzúrája körüli huzavonát tekinthetjük a töréspontnak.22 A diktatúra egyházpolitikája Prohászka püspök volt - így a tanácsköztársasághoz való viszonyulását csak a rendszer egyházpolitikájának ismeretében értelmezhetjük. Az azonban korántsem volt koherens. Inkább jelszavak voltak, mint filozófia; inkább kapkodó intézkedések, mint rendszer. A területnek valójában még „kormányszintű” képviselete sem volt. A polgári forradalom idején, még 1919 januárjában létrejött önálló vallásügyi minisztérium a kommün első napjaiban megszűnt. A felállított Vallásügyi Likvidáló Hivatal a népbiztosságoknál alacsonyabb rangú szervezet volt — bár vezetője, az ambiciózus Faber Oszkár idővel igyekezett annak hatáskörét az intézmény nevében jelzett feladaton túlterjeszteni.23 A hivatal alkotott ugyan vallásügyi rendeleteket, de a Közoktatási Népbiztosság; sőt maga a Forradalmi Kormányzótanács is fellépett ilyen módon, gyakorta azokról meg sem kérdezve a hivatalt. A rendszerben keveredett a szociáldemokrácia hagyományos, felvilágosodás tanaiból eredeztethető antiklerikalizmusa a bolsevik egyházüldözés pragmatizmusával. Az állam és egyház szétválasztása, a szeparáció jelszava alatt az egyház anyagi alapjaira támadtak. A birtokokat rendeleti úton elvették. Összeírták, hogy elkobozzák, „likvidálják” az egyházi vagyontárgyakat. Államosították az iskolákat, tanítani csak polgári alkalmazottként lehetett. Sokat tettek azért, hogy - főleg a szerzetestanárok - látványosan szakítsanak egyházi identitásukkal. Állami eszközökkel zajlott a vallás elleni propaganda, miközben a rendszer alkotmányában vallásszabadságot deklarált. (E kettősség később, 1949 után is megfigyelhető Magyarországon.) De voltak olyan vezetők is, akik a templomi istentiszteleteket is korlátozni kívánták.24 21 Prohászka Ottokár: Amire a forradalomnak is szüksége van. In: Katholikus Szemle, 33. évf. (1919) 1. sz. 3-13. 22 Ádám Andor: Az igazi Prohászka. In: A Toll, 1. évf. (1929) 26. sz. 16-22.; GERGELY 1998b: 138-142. 23 Fazekas Csaba előadása a Tanácsköztársaság és az egyházak konferencián (2019. január 12., Budapest, Ráday Gyűjtemény). 24 GERGELY 1998b: 129-132., Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és Mayer Károly nagypré-84 Prohászka-tanulmónyok, 2018-2022
