Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fej érdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében
Fejérdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében szentségi működést megalapozó princípium voltára mutat rá, anélkül mindenestre, hogy ezt a témát elmélyítené. Összességében megállapítható, hogy miközben Schütz Antalnak igaza van abban, hogy Prohászka eucharisztikus teológiája nem nélkülözi az egyéni és újszerű vonásokat, alapvetően megmaradt a korára jellemző gondolkodási keretek között.35 Jóllehet modernizmussal semmi esetre sem lehet vádolni, az élettelenné vált, kulturális kereszténység kihívásaira a modernista szerzőkhöz hasonlóan a hit szubjektív vonásainak középpontba állításával kívánt válaszolni. Ebből az átélésre és tapasztalatra fókuszáló megközelítésből fakad eucharisztikus teológiájának antiracionalista, egzisztenciális-érzelmi és egyúttal misztikus vonása. Prohászka ugyanakkor abban is kora gyermekének bizonyul, hogy a századfordulóra jellemző Eucharisztia-tiszteletnek kontextusában maga is az 01- táriszentségben jelen lévő Krisztussal való egyesülés személyes-individuális dimenzióját állította a középpontba. Prohászka eucharisztikus teológiája ugyan magán viseli a 20. század első évtizedeire jellemző kulturális-szellemi légkör jegyeit, a mai keresztény számára is érvényes üzeneteket hordoz. Mindenekelőtt követésre méltó Prohászka nyitott megközelítési módja, amellyel kora — a maiaknál semmivel sem kevésbé komoly kihívást jelentő — szellemi áramlataival párbeszédben, ugyanakkor az egyház tanításához hűen fejti ki mondanivalóját. Ha nem is ugyanabban a formában, mint Prohászka idejében, változatlanul jelen van szellemi környezetünkben az a szemlélet, amely az immanens és transzcendens világ, a szellem és anyag, a hit és ész kérdéseit egymással szembeállítva, a kizárólagos „vagy-vagy”, nem pedig a kiegyensúlyozott „és” jegyében közelíti meg. Prohászka, miközben kora kereszténysége számára a legfőbb kihívást a - hitet és a teológiát vallási ismeretekkel azonosító (és bizonyos mértékig ma is kísértő) - intellektualizmusban látta, példát mutat arra, hogyan lehet a fogalmi gondolkodás és a tapasztalati átélés szempontjait az eucharisztikus teológiában összeegyeztetni. Kiegyensúlyozott szemlélete így nem csak az elvek szintjén megmaradó racionalizmus, de az egyoldalúan szubjektív, érzelmi vallásosság veszélyeitől is megóv, amikor hangsúlyozza, hogy a misztériumok megragadásában egyaránt szerepet játszik a hit és az értelem. Prohászka eucharisztikus teológiájának másik jelenben is érvényes eleme, ahogyan a hívőt a személyes Istenkapcsolat elmélyítésében kalauzolja. Oltáriszentségről szóló szövegeinek erejét és hitelességét az adja, hogy kiérezni belőlük a szerző élő kapcsolatát az Eucharisztiában jelen lévő Úrral. Ez a személyes tapasztalatból is táplálkozó „térdeplő teológia” különösképpen is alkalmas iskola 35 Schütz Antal: Bevezetés. In: ÖM, 23, VI. Prohászka-tanulmónyok, 2018-2022 79
