Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár alakja az osztrák sajtó tükrében
Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár alakja az osztrák sajtó tükrében halálához.54A Voralberger Volksblatt nekrológja szerint imponáló személyiség távozott, egyike a legjelentősebb szónokoknak nemcsak Magyarországon, hanem az európai püspökök között is. Amellett, hogy a magyar katolikus nagygyűlések állandó szónoka volt, Németországba is meghívták hasonló előadásokra, hiszen folyékonyan beszélt németül. Egyházkormányzói munkája mellett irodalmi tevékenységre is talált időt, és nem mindig tartotta távol magát a modern nézetektől, így konfliktusba keveredett a hivatalos egyházi tudománnyal, bár teljesen alávetette magát az Apostoli Szentszék tekintélyének.55 A Neues Wiener Journal megemlékezése azt emelte ki, hogy „rendkívül hatásos egyházi szónok volt és jelentős irodalmi tevékenységetfejtett ki. Prohászkát, aki a fordulat után, az 1918-as októberi forradalom során létrejött Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátotta magát, Károlyi Mihály gróf lelkes híveként megválasztották az első, alapító Nemzetgyűlésbe. A tanácskorszak után a püspök csatlakozott a nemzeti kormányzathoz. ”56 A legrészletesebb és legterjedelmesebb méltatást természetesen a bécsi katolikus napilap, a Reichspost adta, amely a Sankt Pölten-i lelkész és pedagógus, Johann Triebl megemlékezését közölte. Triebl szerint Prohászka a szó legnemesebb értelmében véve modern püspök volt, „aki a korszakot, az azt foglalkoztató problémákat, az azt mozgató ideákat és szellemi erőket nemcsak megértette, hanem munkáját is ezek alapján végezte". A benne égő apostoli tűz hatására gyakorlati kérdések is foglalkoztatták, főleg etikai és szociális problémák. A népek apostolának nyomában járt, jeles misztikus volt — amiben bizonyára közrejátszott szláv származása -, teológiai gondolkodása pedig hasonlóságot mutatott a nagy német misztikusokkal és John Henry Newmannal, de tökéletesen ismerte korának valamennyi szellemi irányzatát. Triebl mindezek után hangsúlyozza, hogy az elhunyt az őt érő sokféle filozófiai és teológiai hatás ellenére homo sui generis volt, nemes személyiség csöndes, finom melankóliával, ami a sokat szenvedett emberek sajátja. Püspökként nemcsak vigasztalni, megnyugtatni tudott, hanem szükség esetén büntetni és tiltani is. Triebl ezután részletesen elemezte teológiai gondolkodását és indexre kerülésének körülményeit, amiért elsősorban a modernizmus fellépése miatt megjelenő belső feszültségeket tette felelőssé. ,JKyugodt belső egyházifejlődés idején, amikor a depositorumfideit, a hitletéteményt egyetlen oldalról sem fenyegetik, az egyházi tanítóhivatal bizonyára nem látott volna alkalmat a beavatkozásra az ilyen fejtegetésekkel szemben, amelyeknek csak helyes interpretációra van szükségük, hogy megóvjuk őket a félreértés veszélyétől. Egészen máshogy álltak azon-54 Bischof Prohaszka gestorben. In: Allgemeiner Tiroler Anzeiger, XX. Jg. 77. Nr. (1927. április 4.) 4. Bischof Ottokar Prohaszka. In: Voralberger Volksblatt, LXII. Jg. 96. Nr. (1927. április 27.) 2. 56 Bischof Prohaszka gestroben. In: Neues Wiener Journal, XXXV. Jg. 11984. Nr. (1927. április 3.) 12. Prohószka-tanulmányok, 2018-2022 57
