Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - S. Szabó Péter: „Mint szent karácsony püspöke” - Prohászka Ottokár székfoglaló püspöki pásztorlevele és értelmezési tartománya
S. Szabó Péter: „Mint szent karácsony püspöke" nézi álmait s hevíti lázait, s mi vonul el a vágyódó emberiség szemei előtt prófétai látomásokban ködösen bár és határozatlan vonalakban, de a jobb s több élet ígéretével. ”25 26 27 „Mint szent karácsony püspöke” Arról, hogy 1905 karácsonyához közeli, máig már tisztázott időpontban történt Prohászka püspökké szentelése, már szóltunk. O a szentelés pontos dátumától függetlenül, a karácsonyhoz közeli időpont miatt szent karácsony püspökének nevezi magát a székfoglaló címében. Ez a motívum többször is visszatér a székfoglaló szövegében: „Jövök mint a karácsony angyala, Istennek dicsőséget, embernek békességet hirdetve.”2*3 Tizennégy alkalommal használja a „jövök” kifejezést a szövegben, erőteljes szónoki hangsúlyt adva a székét épp elfoglaló püspöki aktusnak, ily módon kifejtve, hogy milyen minőségben, kikhez és mi célból jön egyházmegyéje népéhez. A „szent karácsony püspöke” minősítés, melyet feltehetően a karácsonyhoz közeli időpontban történt felszentelés miatt használ, nagyon is kedvére való minősítés Prohászka számára, hisz naplójegyzetei szerint a karácsony nagyon fontos és szeretett ünnep számára. A négy évtizeden át vezetett naplók negyven karácsonyt is tartalmaznak, és ha maradtak is ki karácsonyok a feljegyzésekből, a december végi írásokban általában feldereng a meghitt, kedves, szeretett ünnep fénye. Sokféle módon, sokféle közelítésben, hiszen kimeríthetetlen a tartalma, gazdagsága, aminek sohasem lehet a végére érni, ahogy ezt Prohászka meg is fogalmazza: „Szent karácsony, veled úgysem végezhetek; te mindig fölemelsz, s új lendületet adsz. így vagyok, míg élek s így leszek, ha majd ünnepelek ott túl, az örök karácsonyban, a mézédes szeretet s a csókos boldogság s az öröm hazájában.”21 A feljegyzés 1922-ből való, Prohászka ekkor 64 éves és a karácsony kapcsán saját halálának gondolata is felötlik, és az ezután várhatóan megtapasztalt mennyországot is mint „örök karácsonyt” jellemzi, ezzel is érzékeltetve, hogy a karácsony és a mennyország összetartozó, rokon képek gondolataiban. Karácsonyról szóló naplójegyzeteit áttekintve nyilvánvaló, hogy Prohászka nem fukarkodik a misztikum és a költőiség területeit is befogó képességei alkalmazásával, hogy a szép ünnep tartalmait minél sokrétűbben érzékeltethesse. íme néhány páratlan szépségű kifejezés: „a megszülető Üdvözítő, a kis Jézus 25 ÖM 9, 8. 26 ÖM 9,2. 27 Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek 3. Szerk. Frenyó Zoltán, Szabó Ferenc SJ. Szeged-Székesfehérvár, 1997.222. - 1922. december 19. Prohószka-tanulmányok, 2018-2022 39
