Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár beszéde a leány- és gyermekkereskedelem elleni nemzetközi kongresszuson (Graz, 1924)
Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár beszéde a leány- és gyermekkereskedelem elleni nemzetközi kongresszuson sektől a Népszövetség égisze alatt működő nemzetközi szervezetek rendszeresen tartott tanácskozásokon próbálták összehangolni tevékenységüket, közösen kialakított alapelveiket az egyes országok egyesületein keresztül a gyakorlatban is érvényesíteni. 1910-ben Párizsban fogadták el a leány- és gyermekkereskedelem felszámolására tett egyik legfontosabb kísérletet, melyet megerősített és kiterjesztett a háború után, 1921-ben megalkotott genfi egyezmény.6 A háború utáni időszak nemcsak az elszegényedés prostitúciót súlyosbító hatásai, hanem az erkölcsi értékek általános megváltozása miatt is fokozta a szexuális kizsákmányolás lehetőségét. Egyben felerősödött az a prostitúcióval kapcsolatos régebbi keletű vita, amely nagyjából az ún. reglementáció és az abolíció híveinek összecsapásaként jellemezhető. Előbbi lényege úgy foglalható öszsze, hogy a pénzért nyújtott szexuális szolgáltatásokat nem lehet teljesen kiirtani a társadalomból, ezért tudomásul kell venni a létezését, viszont szigorúan szabályozni kell; utóbbi szerint viszont semmiféle szabályozottsággal nem lehet kibékülni, a jelenség teljes felszámolását kell megvalósítani. A reglementáció elvét vallók egy része elfogadottnak tartotta a hatóságok által ellenőrzött bordélyházak létesítését, amelyek így a 19. század végén, a 20. század elején számos európai országban megjelentek és működtek. (így Magyarországon is, különösen fontos volt ezzel kapcsolatosan az 1909. évi szabályozás.7) A Prohászka által vezetett Magyar Egyesület a Leánykereskedelem Ellen kezdettől fogva ellenezte a bordélyházak rendszerét, hiszen utóbbiak - „utánpótlásra” irányuló szükségleteik miatt - lényegében a leánykereskedelem intézményeiként is működtek, különösen a vidékről a nagyvárosokba csábított, kiszolgáltatott fiatal nőkre tekintettel. Az 1919-től kialakuló, Prohászka által megfogalmazott és erőteljesen képviselt „keresztény-nemzeti” ideológia szemében a reglementáció beleilleszkedett a korábbi, Magyarország romlásáért felelőssé tett „liberális” korszakról alkotott képbe, amely azáltal, hogy bár szabályozta, de eltűrte az erkölcstelenséget, a kívánatos, „keresztény” Magyarország felépítését is gátolta.8 A MELE közgyűlésein elnöklő és az erkölcs-, valamint nővédelemben útmutató beszédeket tartó Prohászka elvei meghatározták a szerChildren, 1919-1936. In: Journal of Womens History, Vbl. 22. (2010) Nr. 4. 90-113. 6 Ld. erről pl.: KŐHALMI 2000: 98. 7 A prostitúció történetével foglalkozó irodalomból ld.: Szécsényi Mihály: A bordélyrendszer Budapesten. In: Rubicon, X. évf. (1999) 9-10. sz. 77-82. 8 E felfogását 1919-től több naplójegyzetében is megörökítette, 1924-es grazi beszédének több gondolatát például már 1919 nyarán - vagyis még a Tanácsköztársaság időszakában megfogalmazott töprengéseiben - papírra vetette. Ld. pl.: 1919. július 3. [8]; 1919. július 14. [2]; továbbá: 1920. december 8.; 1921. február 22. stb. - Prohászka Ottokár: Napló. III. köt. 1919-1927. Szerk. Felsővályi Ákos. Székesfehérvár, 2013. Prohászka Ottokár jubileumi sorozat, 8. Online: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár: ppek.hu 800. sz. - 2020. november. Prohószka-tanulmónyok, 2018-2022 145
