Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Szalay László: „Fald fel felebarátodat...” Jegyzetek egy Prohászka-beszédről
Szalay László: „Fald fel felebarátodat...''. Jegyzetek egy Prohászka-beszédről vei „helyezkedett szembe”. Ez az állítás meggyőződésünk szerint téves, hiszen a püspök nem a nemzeti liberalizmus nagy korszakáról beszélt, nem azt bírálta, hanem az első világháború előtti mintegy három évtized szabadelvű politikáját. Érdemes felidézni, mit mondott a püspök két évvel korábban — 1920. szeptember 16-án -, a nemzetgyűlésben, a „numerus clausus” néven ismert törvény vitájában: „Természetes, hogy a liberalizmusnak óriási nagy áldásai, előnyei, kihatásai vannak. [...] Ha kegyetek visszahelyezkednek száz évvel, tehát mondjuk 1820-ba, amikor Smith Adám működött, amikor a liberalizmus kifejlesztette a gazdasági erőket, el kell ismerni, hogy akkor az kitűnő szolgálatokat tett. Éppúgy, amikor a politikai liberalizmus kifejlődött, és biztosította a nagy népszabadságokat: kitűnő szolgálatokat tett. De ha egy erő kiadja az energiát, ha túlélte magát, ha azután mindenféle viszszahatások keletkeznek éppen a gazdasági és a szellemi élet funkcióiban ezekre az előnyökre, akkor mi nem mondhatjuk, hogy Smith Adám nagy ember, következőleg tehát neki fejjel a falnak. Vagy Deák Ferenc, Eötvös, Szemere Bertalan, Fáy, Kossuth: ezek mind égtek a liberalizmustól. Jól tették. Még a miniszter úrral sem értek egyet, aki azt mondta, hogy ha tudták volna, hogy ez kerül belőle, nem tették volna f [...] Íme, t. Nemzetgyűlés, mi liberálisak vagyunk, amennyiben a liberalizmus érdemeit elismerjük, amennyiben a régi gazdaságpolitikai liberalizmus előnyeit ma is élvezzük. De nem vagyunk liberálisak annyira, hogy a társadalomra gyakorolt rossz viszszahatásait meg ne lássuk, és azokat az új igényeket meg ne érezzük, amelyeket nem liberalizmussal, hanem mondjuk: szocializmussal, mondjuk: az organizáció elvével lehet ellensúlyozni. ’41 42 Prohászka ugyanarról beszélt, amit Szekfű Gyula fejtett ki nevezetes könyvében. A történész szerint „a liberalizmus kezdetein lelkes idealizmus, magasztos bizakodás meleg emberi színekben pompázó gyümölcsöket hoztak létre”, de ez a kiegyezés utáni időkben „sekélyes, sivár materializmussá” alakult.43 Amikor 41 Utalás Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920. szeptember másodikán elhangzott nemzetgyűlési beszédének arra a részletére, amelyet az ellenzéki liberális képviselőknek címzett: JVe méltóztassanak hivatkozni Deák Ferencekre, Szilágyi Dezsőre, Eötvös Józsefre és a többiekre. En meg vagyok győződve, hogy ezek a nagy magyar hazafiak sokkal jobban szerették a magyarságot, mint a liberálizmust, és meg vagyok róla győződve, hogy ha ők előre látták volna, hogy az a liberálizmus, amelyet ők kezdeményeztek, amelyet később elferdítettek, valódiságából kiforgattak, eltorzítottak és hívatlanul kisajátítottak, a magyar nemzetet a nemzetietlenségnek milyen stációjához fogja vezetni, az anyagi és erkölcsifejlődésnek milyen kálváriájához fogja vinni, nem indultak volna meg ezen az úton. ” In: Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett nemzetgyűlés naplója. V. köt. Budapest, 1920.159. 42 NGYN 1920: V. 348-349. Kötetben: ÖM 22,255-256. 43 Szekfű Gyula: Három nemzedék. Egy hanyatló kor története. Budapest, 1920.226-227. A kiegyezés utáni korszak irodalmi életének alakulásáról hasonló gondolatokat fejtett ki a korszak jeles irodalomtudósa: Horváth János: Aranytól Adyig. Irodalmunk és közönsége. Budapest, [1921]. 59. Prohászka-tanulmónyok, 2018-2022 129
