Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA melynek gyümölcseiből arányosan részt kaphatnak a részvényesek. Ily módon a pénz jogtalan uralmát korlátozni lehetne. Az államnak tehát, mint a társadalom reprezentánsának kötelessége tiltani és büntetni az uzsorát. Ehhez először is meg kell állapítania a kamatlábat és ún. uzsoratörvényeket kell életbe léptetnie. Az előbbi „megállapítja azt a hasznot, melyet a pénz hozhat, az utóbbi pedig az uzsora bűntényével foglalkozik, amennyiben büntetéseket szab ki az uzsorásokra".129 Ennek a büntetésnek Mihálovics Ede szerint úgy kell alakulnia, hogy „az uzsorást közmegvetésnek kell kitenni,130 börtönnel és polgári jogoknak vesztésével sújtani, de egyszersmind pénzbírságot reá róni, mert ez reá nézve a legérzékenyebb. Az uzsorásnak sivár lelke hozzászokik a megvetéshez, mert csak egyet becsül a világon, a pénzt, tehát ezen érzékeny oldaláról kell megközelíteni, hogy valóban bűnhődjék."131 Az államnak további jogosultsága az adóztatás,132 illetve az árpolitika révén az árak alapvetően igazságos arányainak biztosítása.133 Vagyis annak megakadá-129 MIHÁLOVICS 1899: 733. 130 A középkori egyházjog az uzsorásokat (természetesen csak a keresztényeket, hiszen más vallásúak felett az egyháznak nincs kormányzati hatalma) becstelennek nyilvánította, egyúttal eltiltotta őket az Eucharisztia vételétől, megtagadta tőlük az egyházi temetést, végrendeletüket érvénytelennek nyilvánította. Vö.: VÁRADY 1888-1889: 657-658. Az egyház a nem keresztények uzsoráskodásának megakadályozására kérte az állam hathatós intézkedését. 131 MIHÁLOVICS 1899: 737. - Megjegyezzük, hogy az uzsora tilalmára vonatkozó fő egyházi állásfoglalást a XIV. Benedek pápa által 1745-ben kiadott Vix praevenit kezdetű körlevele jelenti. Ennek lényegét az alábbiakban - Várady Árpád nyomán - foglaljuk össze: Az „uzsora néven ismert bűn, melynek fészke a kölcsönszerződés, abban áll, hogy valaki pusztán a kölcsön címén, mely természeténél fogva csak akkora összeg visszafizetésére kötelez, amennyi adatott, többet követel, mint amennyit adott, ennélfogva pusztán a kölcsön címén az összegen túl nyereséget követel. Tehát minden ily nemű nyereség, mely a kölcsönösszeget meghaladja, tilos és uzsorás. 2. Nem törölheti le ezen bélyeget azon körülmény sem, hogy a nyereség nem túlságos és szerfeletti, hanem mérsékelt, nem nagy, hanem csekély, sem pedig az, hogy akitől a nyereséget pusztán a kölcsön címén követelik, nem szegény, hanem gazdag, s a kölcsönzött összeget nem heverteti, hanem vagyonának gyarapítására, vagy földbirtokok vásárlására, vagy nyereséges vállalatokra fogja legnagyobb haszonnal fordítani. 3. Ezzel azonban távolról sincs tagadva, hogy a kölcsönszerződéshez járulhatnak, mint mondani szokás, jogcímek, melyek alapján igazságosan és törvényszerűleg többet lehet követelni a kölcsönzött összegnél. Az sem tagadható, hogy elhelyezhetni és felhasználhatni a pénzt más szerződések útján, melyek teljesen különböznek a kölcsöntől, akár évi járadékok vásárlására, akár megengedett kereskedés és üzleti tevékenység folytatására és tisztességes nyereség biztosítására. 4. Valamint azonban a különféle szerződésekben, ha az igazságos mértéket nem tartják meg, minden, amivel azt meghaladják, ha nem is uzsorás (mivel sem nyílt, sem leplezett kölcsönről nincs szó), de kétség kívül igazságtalan és visszatérítésre kötelez: épp úgy nincs kétség, hogy ha, amint kell, mindent igazságos mértékkel mérünk, azon szerződéseknél sokféle út és mód kínálkozik, mely az emberek közt szükséges érintkezést és a közjóra hasznos üzleti forgalmat lehetségessé teszi és előmozdítja. 5. Szorgosan megfigyelendő, hogy téves és túlságos merész vélekedésben vannak azok, kik azt tartják, hogy a kölcsönszerződéssel kapcsolatban mindig és mindenütt fennforognak jogcímek, vagy más szerződések, melyek segélyével valahányszor pénzt, gabonát, vagy más hasonlót adnak hitelbe, szabad bizonyos összeget a főösszegen túl követelni." (VARADY 1888- 1889: 95-96.) 132 VÁRADY 1888-1889:102. 133 MUZSLAY 1995: 55-81; Stuckner János: Az árképzésről. In: Bölcseleti Folyóirat, 16. évf. (1901). 1. f. 23-74.; Werdenich Endre: Az ár és az adásvételi szerződés. In: Bölcseleti Folyóirat, 14. évf. 94 Prohószka-tanulmányok, 2015-2017
