Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA épp nélkülözi. Tehát neki ugyanolyan dolgot kell és ugyanannyit visszaadni, míg a kölcsönadónak csak ennyit szabad visszakövetelnie. Mindkét fél uzsorázhat, az adós akkor, ha nem ugyanazt a minőséget és mennyiséget adja vissza, míg a hitelező úgy, ha többet követelne. Úgynevezett külső címen lehetett többet követelni: ex mora, vagyis a késedelemért, amit büntetésként is ki lehetett szabni (poena conventionalis). Ám a kamatszedés, mint a kártalanítás eszköze csak bizonyos fokig (összegig) jogos. Ennek a kártalanításnak az összegét mérte a törvényes kamatláb. A római jogban ez különböző mértékű volt. így lehetett évi 12%, 6%, illetve különböző volt még attól is függően, hogy kik voltak a hitelezők.98 Jusztiniánusz császár idejében a kereskedők és az iparosok 8%-ot, a polgárok 6%-ot, míg a nemesek 4% kamatot szedhettek. Ami tehát az ilyen törvényben rögzített kamat feletti követelés volt, az törvénytelen követelés (haszon), vagyis uzsora volt. Mármost itt az igazságos kamat megállapítása dolgában befolyásoló tényező a kölcsön lejárata is. A hosszabb lejárat növeli a kockázatot. Ugyanakkor az évek múlásával a kamat összege elérheti, vagy meg is haladhatja a kölcsönzött összeg nagyságát. Ezért itt is bizonyos arányosításra szükség van. A rómaiak úgy állapították meg ezt az arányt, hogy a kölcsönzött összeg duplájánál többre semmiképp sem rúghatott a kamat. Tehát aki 100 aranyat kért kölcsön, attól legfeljebb 200 aranyat lehetett követelni (100 arany a kölcsönzött összeg és 100 arany a kamat).99 Láthatjuk, hogy még ez is óriási teher lehetett az adósnak. Akik tehát ezt a határt sem tartották tiszteletben, az uzsora vétségét (bűncselekményét) követték el. Volt idő a római birodalomban, amikor az uzsorást úgy büntették, hogy az általa okozott kár négyszeresét kellett megfizetnie, illetve becstelennek nyilvánították.100 5) Ha az árucikk vagy épp a pénz használati értéke és a piaci ára között természetellenessé válik a különbség, akkor a pénz birokosai olyan haszonhoz jutnak, amiért nem dolgoztak meg, s kimeríti az uzsora tényállását.101 Feltehetjük immár a kérdést, hogy a római jog uzsora dolgában milyen erkölcsi elveket érvényesített. A kérdés megválaszolásához azt kell tudnunk, hogy egy társadalom, helyesebben az abban érvényesülő hatalom milyen célnak a megvalósítását tűzi ki. Két ilyen alapvető cél lehetséges. Az 98 Megjegyezzük, hogy a mai számítás szerint a havi egy unciányi (a tőke egy tizenkettede) megengedett kamat 100% kamatot jelentett egy évre, tehát nem volt olcsó dolog. Vö.: Brósz Róbert - Pólay Elemér: Római jog. Budapest, 1974. 340. 99 BRÓSZ-PÓLAY 1974: 341. 100 MIHÁLOV1CS 1899: 374-404.; Galotti, Claudio: Usura ed Interesse dal XII al XV secolo. L'usura: forma degenerativa delTinteresse? In: Antonianum, Vol. 83. (2008) No.4. 628-629. 101 MIHÁLOVICS 1899: 450. 84 Prohászka-tanulmónyok, 2015-201 7
