Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA lélek megnyilvánulásaiban, az átélésben akarja birtokolni. Szent Tamás ezzel a Hierotheusokat, az Isten eszméjéből élő lelkeket, s velük együtt ezek tudását, a szent tudományt (doctrina sacra) két osztályba sorozza. Az egyik a gondolkozás, a cselekvő tisztulás és fölvilágosodás útján járóké. Ezek a hitből kölcsönzik ugyan elveiket, ezek világosságában ítélkeznek, de a természetes tudományos ismeret minden eszközét, s főképp, ha nem is kizárólag csak ezeket használják föl, hogy a kinyilatkoztatás elveit az élet és a világ problémáinak értékelésénél és megoldásánál gyümölcsöztessék. Ezek a gondolkozó teológusok, a skolasztikusok. Munkájuk nagybecsű, hisz ennek köszönhető a hit megvédése, a kinyilatkoztatásnak rendszerbe öntése, tudományos összefoglalása és világnézeti alkalmazása. Foglalkozásuk az emberi élet egyik legszebb megnyilvánulása, amely telve van gyönyörűséggel s nemcsak az egyszerű igazság, hanem a bölcsesség birtoklásának élvezetével. Tevékenységük az igazság általános szeretetéből indul ki, ebből táplálkozik és Isten tudásának élvezetében végződik. Tudni, látni akarok, hogy eljuthassak a szeretethez, hogy ennek melege áthassa szívemet - ez a skolasztika életprogramja. Ezzel szemben a misztikusok a szemlélet, a megérzés és egy magasabb tényezőre visszavezetendő szenvedőleges tisztulás útján járnak. A kinyilatkoztatás igazságainak értékesítésénél az emberi tudás és fontolgatás eszközei háttérbe lépnek, a lélek ősztönszerűen és természetesnek föltűnő, szikraszerűen kipattanó meglátások alakjában érzékeli azt, amire a kutató elme csak hosszú fáradság árán juthat el, sőt észrevesz oly összefüggéseket és kapcsolatokat is, amelyek a tisztán gondolkodó értelem előtt örökre elrejtve maradnak. A mintegy énjükké átalakult s éppen ezért legsajátabb tulajdonuk gyanánt szeretett örök, isteni világosság fénye önti el a valóságot, amelyet szemlélnek s az életet, melyet értékelnek. [...] A bensőnek túláradó fényessége és édes gyönyörűsége a kiindulópont, ez ömlik ki a valóságra, a külvilágra, ez véteti észre a lélekkel, de mindjárt értékelteti is vele ama nagy problémákat és igen apró eseményeket, amelyek a gondolkozó elmét gyötrik, s a világot meg az életet sokszor oly diszharmonikusnak tüntetik föl. Szeretek, hogy lássak, tudjak és értsek - s a világ meg az élet problémái és nehézségei el ne nyomjanak -, ez a misztikus munkaprogramja s az igazság, amelyet keres és felfog, nem a száraz elméleti igazság, a veritas speculativa, hanem az ízletes, az érzelem melegétől áthatott veritas affectiva, a megérzett, átélt igazság, a cognitio experimentális. Mindeme meglátások, megérzések és átélések között a lélek szenvedőlegesen viselkedik. Nem tétlenség ez, hanem a cselekvő erők arányainak oly háttérbe szorulása, hogy egyébként elicitive tevékeny megnyilvánulásuk magasabb rangú energiák közreműködését tételezi föl. [...] A misztikus a Szentlélek hárfája."10 10 Horváth Sándor: A Szentlélek hárfája. Prohászka mint misztikus. In: Horváth Sándor: Örök eszmék és eszmei magvak Szent Tamásnál. Bölcseleti és hittudományi tanulmányok. Budapest, 1944.187- 210. Idézet a 188-190. oldalakról. Prohószka-tanulmónyok, 2015-2017 57
