Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - S. Szabó Péter A keresztény emberértelmezés elemei Prohászka Ottokár antropológiai mozaikjában
S. Szabó Péter: A KERESZTÉNY EMBERÉRTELMEZÉS ELEMEI... Az EVOLÚCIÓ „MEG FOG-E ÁLLNI TISZTELETTEL, KALAPOT EMELVE" AZ EMBER ELŐTT? Az evolúció elméletével kapcsolatos álláspont bemutatása után most következik az egész kérdéskör legizgalmasabb pontja, az emberértelmezés kérdése. Az egész evolúcióval kapcsolatos töprengés itt jut el a világnézetileg igazán döntő dilemmákhoz; „azután meg nagy nehézség az ember; mit csináljon vele a keresztény érzületű evolúció? [...] Úgy látszik, hogy ez a legkényesebb pontja az egész teóriának" - jellemzi a probléma vízválasztó szerepét Prohászka. „Eljutottunk fejtegetéseink legérdekesebb pontjához, az emberhez"33 - vezeti be az emberről szóló fejezetet a Föld és égben. Prohászka sokoldalúan, lényegre törően, helyenként igen szuggesztíven mutatja be azt a dilemmát, amit az evolúció elmélete az ember értelmezésében felvetett; „Isten teremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára. Az írásmagyarázat e szavakat úgy értelmezte, hogy Isten az embert közvetlenül teremtette teste és lelke szerint; nemcsak lelkét alkotta meg, de teste is teremtő akaratának közvetlen műve. Most azonban az evolúciónak kérdése fölzavarta e helyen a kommentároknak tisztán csörgedező vizeit, fölverte a csendet és száz kérdéssel rohant bele az évszázadok óta csendes szentélybe. Hogyan teremtette az Isten az embert? Közvetlenül vagy közvetve? Nem mondhatnók-e hogy lelkét közvetlenül teremtette, mialatt teste az evolúció lépcsőjén alakult ki? [...] Nem kell [...] szétszakítani az embert [...,] ha képesek vagyunk kimagyarázni az evolúció révén az emberi szervezetet, minek máshonnan eredeztetni a lelket? [...] Az evolúciónak sorsa e ponton dől el. [...] Megbirkózik-e az emberrel, s kiterjeszti-e uralmát a teremtés koronájára is? Valóban kíváncsiak lehetünk arra, hogy mit fog csinálni az evolúció az állati s az emberi létnek határvonalán? Megfog-e tisztelettel állni az ember előtt s kalapot emelve szellemi fönnségének, lemond-e majd az emberre való igényéről s nem állítja-e be őt is az egymásból fejlődő alakoknak sorába?"34 Ezek a kiragadott mondatok megfelelően illusztrálják azt a tényt, hogy Prohászka valóban átlátta mindazon kérdéseknek a sokrétűségét, amelyek az addig nyugvóponton lévő teológiai tételek újragondolására késztették a korabeli teológusokat. Az „imago Dei", az istenképiség, minden keresztény antropológia kiindulópontja, alapköve, amit mindenképp meg kell őrizni. Azután az örök dilemma, a test és a lélek viszonya. Ha a test fejlődés eredménye, mi van a lélekkel, hogyan teremti Isten a lelket, mikor, mik ennek a részkérdései az onto- és filogenezisben. És az ember sajátos jegyei, amelyek megkülönböztetik őt az állat33 ÖM 4,60. 34 ÖM 4, 60-61. Prohószka-tanulmónyok, 2015-201 7 45
