Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Mózessy Gergely „Állítólag Prohászka egyszer
Mózessy Gergely: „ÁLLÍTÓLAG PROHÁSZKA EGYSZER adásra a szektakérdésről. S abban is hasonló - a püspökkari körlevelek általános stílusától elütő - gyilkos humorral fogalmazott: „Vannak, kik a szellemeket idézik s mindenféle hóbortnak felülnek; vannak, kik evangéliumi estéket tartanak, ahol tanulatlan emberek vagy beszédes anyókák ülnek az anyaszentegyház helyébe s akarják eligazítani a világot. Vannak, kik amerikai pénzzel győzik s tejet s ruhát osztogatnak s árvaházakat tartanak fenn, a mi szép dolog volna, ha az amerikai pénzzel az amerikai hóbortokat nem hoznák magukkal. ,."46 A gondolat is, a stílus is rokonítható tehát, még ha a konkrét szavakat nem is lelni fel. A kép teljessége miatt még egy szerkesztői üzenetet kell felidéznünk. Ebben egy olvasót felzaklató könyv szerzőjéről írta Herczeg Ferenc: „Prohászka püspök - akit pedig ellenségei sem vádolhattak maradisággal, vagy elfogultsággal - azt mondotta annak az írónak egyik könyvéről, hogy: édes méreg. Az ember észre sem veszi, hogy mérget szív magába. Megmételyezi a fantáziát.”47 Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy ez az értékítélet hol, mikor, - de legfőképpen - kiről hangzott el. Összegezve az eddigieket: az Új Idők állítólagos Prohászka idézetei javarészt hitelesnek tekinthetők; s ha egyik-másik szövegről bizonyítani pontosan nem is tudjuk, hogy valóban elhangzottak-e, a püspökről alkotott képünkbe tökéletesen beleillenek. A szövegek jól illusztrálják, hogy egy konzervatív közeg számára miként vált hivatkozási alappá a néhai püspök személye és tanítása. II. Egy népszerű, közismert és kortársai számára kissé meghökkentően megnyilatkozó személyről mondott csattanós történetet általában anekdotának minősítünk. A műfajtól a hitelességre és tényszerűségre kényes történész valamelyest mindig zavarba jön. Az anekdota és történettudomány viszonya ugyanis meglehetősen ambivalens. Maga a műfaj és elnevezése az ókori történettudományból nőtt ki: Prokopiosz használta először a szót Justinianus császár magánéletéről írt történeteinek címéül. Azt jelölte a kifejezéssel, hogy a nemes és magasztos tudomány számára voltaképp idegen, pórias történeteket örökített e művében meg. A XIII. századtól az anekdoták átalakultak: irodalmi műfajjá emelkedve fiktív elemeiknek száma nőtt.48 Mára a történettudomány számára 46 MÓZESSY 2002:125-131. 47 Új Idők, 36. évf. (1930) 359-360. 48 Vö.: http://enciklopediaiazekas.hu/mufaj/Anekdota.htm - (Utolsó letöltés: 2015. szeptember). Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017 437
