Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - S. Szabó Péter A keresztény emberértelmezés elemei Prohászka Ottokár antropológiai mozaikjában
S. Szabó Péter: A KERESZTÉNY EMBERÉRTELMEZÉS ELEMEI... egy pillantást arra a tevékeny elemre, mely a fejlődést valamiképpen hordozhatná, - amellyel ha nem is az egész sort, - ezt csak a túlzók akarhatják - legalább a sornak részleteit kifejleszteni lehetne: tekintsük meg az élő alakoknak PLASZTICITÁSÁT."18 Ez az a fogalom, amivel Prohászka az egész evolúciós fejlődést, annak lényegét meg akarja ragadni. Ez az, ami egyszerre a teremtés és egyszerre a fejlődés mozzanata, annak isteni eredetű előrevivője. Emlékeztet a teilhardi „radiális energia" szerepére és jelentőségére. Prohászka ennek az erőnek, a plaszticitásnak a középpontba állításával fogalmazza meg végül is lényegre törően saját álláspontját az evolúció kérdésében: „Meggyőződésem szerint az evolúciót a következőképpen lehet fölfogni: a Teremtő tényleg belefektetett némely alakba, lehet, hogy mindegyikbe, bizonyos plaszticitást, mely azután a körülmények szerint kifejlődik s az állatoknak új alakot ad, vagy inkább új állatfajt állít a létbe. E plaszticitás iránt nincs kétség; számtalan adat bizonyítja csodálatos megnyilatkozásait, melyek következtében az állat életneme és sajátosságai elváltoznak; ez a belső erő, mely minden alaknak a természet által van kipontozva és kimérve, hívhatta létbe az állattípusok elváltozásait. Ez elváltozásnak oka nem a környezet a tervetlen variáció, sem a létért való küzdelem; ezek a külső körülmények csak nyomást gyakorolnak annak a belső plasztikus erőnek ébresztésére és az esetleges iránynak érvényesülésére,"19 A döntő okok tehát nem a külső körülményekben, hanem a teremtő által az alakokba oltott plaszticitásban keresendők. Prohászka, miközben e kipusztult állatfajok eltűnésének okáról gondolkodik, sajátos, evangéliumi képpel utal a teremtő meghatározó szerepére: „Mi ennek20 az oka? Gondolom, hogy az, amit az evangélium mond, hogy senki sem adhat a teremtéshez egy könyöknyit, s hogy ez áll egyedekről, fajokról, nemekről, családokról. A szakáll nem nő a végtelenbe, hanem kinél hosszabbra, kinél rövidebbre s azontúl nem; ha levágjuk, újra nő, de a mértékét belső elvek határozzák meg; így vagyunk a hajjal; így a gyapjúval az élettevékenység belső elvekből indul ki, azok határozzák meg. Ha az élet plaszticitását az elváltozás okául fölvesszük, akkor ez a plaszticitás alkalmas körülmények között megmozdul, megindul ebben vagy abban az irányban, de meg lehetünk győződve, hogy az is véges, az is korlátolt minden irányban, s ha kiadta az erejét, sem új alakoknak nem ad többé létet, sem az egyedeknek nem tartja fönn életét."21 A pontatlanul idézett evangéliumi hely Máténál 18 ÖM 4, 34. 19 ÖM 4, 34-35. 20 Értsd: a korábbi állatfajok kipusztulásának. 21 ÖM 4, 36. 42 Prohószka-tanulmónyok, 2015-2017
