Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Gianone András Prohászka Ottokár hatása a magyar Actio Catholicára
Gianone András: PROHÁSZKA OTTOKÁR HATÁSA A MAGYAR ACTIO CATHOLICÁRA Lelkipásztori munkájának prohászkás szemléletét jól tükrözi az Egyházi Lapokban 1929-ben megjelent tanulmánya is, amelyben felvázolta a fővárosi lelkipásztorkodás problémáit. Megemlítette például azt, hogy a papok a buzgó hívektől körülvéve nem veszik észre „az elveszett juhokat", akiknek utána kellene menni, és szinte forradalmi jellegű az a kijelentése, hogy a munkásság azért nem bízik az egyházban, mert az nem mondja ki, hogy „a mai gazdasági rend boldogtalan, istentelen, nincs kanonizálva". Mihalovics a problémákra - ismét csak Prohászka hatását tükröző - megoldásokat is javasolt, amelyek kimondatlanul az Actio Catholica képét villantották föl. Ilyen javaslat volt például az, hogy a plébános világiak bevonásával teremtsen kapcsolatot minden családdal.22 Úgy tűnik, Prohászka is figyelemmel kísérte, méghozzá a kezdetektől fogva Mihalovics szervezőmunkáját. Erre utal a fentebb már említett 1920- as nagyböjti pásztorlevelének az a részlete, ahol a székesfehérvári püspök követendő mintának állítja be a „Budapest egyik új plébániáján" megvalósított házmegbízotti rendszert, mert „a lelkipásztor nemcsak maga eljár mindenfelé, hanem sok buzgó s derék tanítványa félti, őrzi s gondozza az Úr szántóföldjét."23 A ház- vagy utcamegbízott családgondozók rendszerén alapuló lelkipásztorkodás kiépítését Prohászka 1926-os nagygyűlési beszédében is sürgette, mivel szerinte „csak az utcák, házak, családok szerint felosztott, állapotok, hivatások, foglalkozások szerint szervezett papok és világiak által űzött modern pasztoráció képes a laicizálást, hitehagyást megakasztani."24 A Prohászka által megkívánt és Mihalovics által reprezentált modern lelkipásztorral kapcsolatban érdekes egyezések figyelhetők meg az 1924-es fehérvári zsinatnak a papság társadalmi tevékenységéről szóló fejezete és az 1935-ös püspökkari AC-körlevél között. Mindkettő rögzíti, hogy „a lelkipásztori kötelesség nem merül ki csupán a templomban és az iskolában" és előírja, hogy a papságnak gondja legyen a népművelésre, a szegénygondozásra és a katolikus sajtó támogatására.25 Arról, hogy Prohászka Ottokár és Mihalovics Zsigmond személyes kapcsolatban álltak egymással, tanúskodik egy 1922-es levél, amelyben Mihalovics a párizsi érsektől kért anyagi segítséget plébániatemplomának felépítéséhez és ezt a kérelmet támogatólag a székesfehérvári püspök is alá22 Mihalovics Zsigmond: A nagyvárosi lelkipásztorkodás problémái. In: Egyházi Lapok, LII. évf. 5-6. sz. (1929. március 1-15.) 66-69. 23 ÖM 9,278. 24 ÖM 13., 290. 25 MÓZESSY 2016a: 114-117. GERGELY 1984: 333-334. 422 Prohászka-tanulmónyok, 2015-201 7
