Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fazekas Csaba Prohászka Ottokár a katolikus tanítók feladatairól 1924-ben
Fazekas Csaba: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS TANÍTÓK FELADATAIRÓL 1924-BEN DOKUMENTUM Prohászka Ottokár beszéde a katolikus tanítókhoz (1924. október 13.) Ha valaki kultúrát alakít, akkor annak ismernie kell azt az anyagot, amelyben dolgozik. Az aranyművesnek más a munkája, más a fogása, más a szerszáma, mint a kőfaragónak. Aki farag homokkövet, márványt, az megint máskép és máskép igazodik el. Nekünk ismernünk kell azt az anyagot, amelyben dolgozunk, számba kell venni azokat a nehézségeket, amelyekkel találkozunk, azokat a fogásokat, amelyekkel a szellemet, a formát, a szépséget az anyagba belevihetjük. Mi az anyag? Az ember, egy fiatal nemzedék. Milyen miliőben, milyen levegőben, milyen ellenállásokban, milyen gyúrhatóságban milyen ütközésekben él ez a nemzedék, ez a nagy kérdés. Mert hiszen a gyermek is ezt a levegőt szívja, és nem a XVIII. vagy a XVI. század levegőjét, és ennek a nemzedéknek okvetlenül van valami funkciója. Ez a nemzedék függvénye azoknak a szellemi, kulturális, higiénikus tényezőknek, amelyek a mostani világot jellemzik. Ha a mostani világot nézzük, annak a szellemét, a lelkét elsősorban is valami nagy fáradtság jellemzi. Valami olyan, amelyet úgy mondanék, hogy félig-meddig egy mámorból való ébredés. Ha a nagy kulturális lendületre tekintek, valami macskajajj-félét, valami nagy kijózanodást a nagy kiindulásokból, valamiféle nagy visszapattanást a lelkületekből tapasztalok. Fáradt az ember. Főleg az intelligencia határozottan dekadens, szellemében fáradt. Hogy ebből mi lesz, nem tudjuk, nem mi csináljuk. A történelemben az ember is egy kismiska. Sőt azt mondhatnám, hogy a legtöbb ember egy dummer August,n Látszanak tenni, de a nagy tevés olyan, mint egy nagy hullám, mely fejünk felett elmegy. Az igazi kiindulás, a nagy cselekvés, az valami világtörténelmi hatalom. De egy nagy elégedetlenséget is látunk. Valami láz, valami infekció, a valóságos bajra való reakció tapasztalható, amikor az ember nem találja bele magát a Prokrusztész-ágyakba, a történelmi keretekbe. Ez a világ folyása s úgy látszik, ez a világ törvénye, hogy az ember kinő a világból. Hiszen az egész szellemi rendnek ez a törvénye, hogy az ember nem fér bele a világba. Az egész világnak ez a bélyege, ami azonban nem szégyen. Hogy az ember többet akar, különbet akar, hogy ez a különb nem adatik meg mindjárt, hogy a látszólagos megadás néha visszaesést jelent, az egészen mellékes most. Azután a harmadik jelenség a nagy tömegrestség. Amióta ember van, azóta mindig igaz, hogy igazán hinni, szeretni, áldozni, küzdeni és győzni, az nem közönséges 11 11 Dummer August: olyan bohóc közkeletű elnevezése volt, aki állandóan sürgött-forgott, minden munkába belekapott, de semmi eredményt nem ért el, vagy kifejezetten károkat okozott. 410 Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7
